Rossz üzenet lenne az országnak Kövér, mint államfő

Kövér László szerint egyáltalán nem lehetetlen a Várba költözése, de azt mondta, erről most nem érdemes beszélni. Valóban nem kell beszélni arról, ki lesz a Magyar Köztársaság következő államfője?

Abszolút érdemes. Már hosszú ideje elképzelhető az a rémálom, hogy a Fidesz még a parlamenti választás előtt eldönti a köztársasági elnök személyét. Erre a parlamentben – kétharmados többséggel – joga és lehetősége van, nem lenne tehát törvényellenes. Orbán Viktor fejében pedig megfordulhat egy olyan forgatókönyv, hogy egy esetleges ellenzéki győzelemre válaszul itt hagyja az együttműködésre teljesen képtelen parlamenti házmestert. Az államfő ugyan nem teszi lehetetlenné a kormányzást, de nehezítheti, ha ellenségesen lép fel. Kövér László említett kijelentése pedig lényegében megerősítette, hogy létezik ilyen elképzelés. Olyan pletykák is voltak, hogy Orbán Viktor választja magának ezt a pozíciót, de ismerve őt, én ezt teljesen kizártnak tartom.

Amennyiben győz az ellenzék és addigra lesz új államfő, lehet-e valamit tenni, hogy négy évig ne váljon teljesen lehetetlenné az együttműködés?

Bízhatunk például abban, hogy Orbánnak megjön a józan esze. Aztán az sem kétséges, Kövérnek sem élete nagy álma, hogy államfő legyen. Tisztában van vele, hogy ez egy protokolláris funkció, őt pedig nem úgy ismerjük, mint akinek az lenne a célja, hogy elássák a köztársasági elnöki hivatalban a Várban. Ugyanakkor Kövér legújabb kijelentései nem csupán azt bizonyítják, hogy köztársasági elnöknek alkalmatlan, hanem azt, hogy politikusnak is. A gyűlölködő, a másikat nem tisztelő, hanem megalázó szövegei megkérdőjelezik az alkalmasságát bármire. Az Európai Unióhoz való viszonya önmagában lehetetlenné tehetné, hogy betöltse ezt a posztot, és akkor még nem említettük a folyamatos kommunistázását, vagy azt, amikor arról szónokol, hogy a liberálisok megsemmisítik a magyar nemzetet.

És valóban lehetne államfő egy olyan ember, aki úgy nyilatkozik az unióról, mint ő, máskor meg arról beszél, ha az ellenzék győz, „itt kő kövön nem marad”.

Mindez összhangban van a fideszes politikával. Talán attól úszhatjuk meg Kövér köztársasági elnökké választását, ha Orbán mégis bízik benne, hogy ők nyernek a választáson és magának sem akar egy ilyen kellemetlen partnert. Az Országgyűlés jelenlegi elnöke ugyanis sokkal aktívabb politikus, mint például Áder János, jobban bele is szól a dolgokba. Ha tehát Orbán nem vereségre készül – márpedig nem arra készül, még ha számol is vele –, akkor találhat egy kevésbé káros megoldást.

Kövérnek az a megállapítása hogyan illik a képbe, miszerint a Fidesz egy erkölcsös párt?

Ezen nincs mit csodálkozni. Az ember nem szívesen gondolja saját magáról, hogy egy erkölcstelen szervezet meghatározó figurája. Ez egy önigazolási kísérlet, ami jelzi, hogy a problémával küzd magában. Kövér László bizonyára sokkal többet tud a Fidesz visszaéléseiről, korrupciós ügyeiről, akár mint egy átlagos vezető politikus is.

De azért házelnökként teljesen kiszolgálja pártját, még ha néha túlzásokba is esik.

Kövér László több mint harminc éves politikai pályafutása alatt azért az is kiderült, hogy van egy saját politikai arcéle, krédója, amit nagyon határozottan képvisel. Ennek része persze az is, hogy például a Jobbik elnökére, Jakab Péterre kirótt hatalmas pénzbüntetésekkel akkora segítséget adott neki, amit a Fidesz sosem kért volna tőle. Így hozzájárult a Jobbik újraépítéséhez is. Mindezt annak illusztrálásául említem, hogy Kövér önálló személyiség, ezért sokszor kiszámíthatatlan, ami megfontolásra késztetheti Orbánt, nem kellene-e esetleg egy simulékonyabb személyiséget választania, amilyen Áder János, vagy elődje, és Schmitt Pál volt. Már szóba került, mint megoldás a volt igazságügyi miniszter, Trócsányi László, aki kellően súlytalan szereplő. Neki viszont lényegében nincs olyan fideszes múltja, mint amilyen Ádernek, vagy éppen Kövérnek.

Hosszú ideje arról is meg-megújuló viták folynak, miért nem közvetlenül választják Magyarországon az elnököt?

A magyar közjogi berendezkedésnek jobban megfelel egy közvetett választás, hiszen az államfő egy gyenge pozícióval rendelkező közjogi tényező a magyar politikai rendszerben, a közvetlen választás pedig jóval nagyobb legitimációt eredményezne. Ezzel együtt jogos felvetés, hogy a jelenlegi helyzetben nem kellene-e újragondolni a helyzetet. Már csak azért is, miután az államfői hatalom az utóbbi tíz évben rendkívül meggyöngült, emellett kiszolgáltatott a pártpolitikai érdekeknek. Sem most Ádertől, sem elődjétől, a diplomáját meghamisító Schmitt Páltól nem volt várható karakteres fellépés semmilyen értékrendbeli fontos kérdésben. Áder ugyan kevéssé lényeges ügyeket visszadobott a parlamentnek, de több nem történt. Vagyis éppen lehetne beszélni a közvetlen választásról, csakhogy ehhez is parlamenti kétharmad szükséges.

Akkor tehát ez is, mint szinte minden lényeges kérdés, Orbán döntésén múlik.

Nagyjából igen. És nem kívánom magunknak, hogy Kövér László az ország házmestere után államfő is legyen a maga következetlenségeivel, kíméletlenségeivel, és azzal, hogy képtelen az együttműködésre. Borzasztó rossz üzenet lenne az egész országnak, ezért gondolom, hogy nem ezt az utat választják. Jövő márciusra persze már jobban lehet látni, mit ígér a parlamenti választás, és akkor Orbán akár az utolsó pillanatban is eldöntheti, mit akar. Keres egy kevésbé konfliktusos megoldást, vagy inkább ezzel is provokál. 2022 tavaszáig azonban ezt a kérdést lebegtetik majd.