Sajnálom Kövér Lászlót
De tényleg. Nem is tudom mikor láttam utoljára mosolyogni ezt az embert, mindig olyan ábrázattal közlekedik, mint aki iszonyatos terheket cipel a vállán. És valószínűleg így is van: szigorúsága, markáns vonásai belülről jönnek, nem magára erőltetett álarc. Neki küldetése van: meg kell változtatnia a világot. Azt persze nem lehet pontosan tudni, hogy az ő esetében mit is jelent a világ, annyit azonban igen, hogy bizonyos emberfajtát nem tud elviselni a környezetében. Illetve nem pusztán a környezetében; egyáltalán, hogy léteznek.
Kövért a sorsa a Parlament elnöki székébe emelte 2010 nyarán, azóta ott ül a pulpituson, és egyre rosszabb a közérzete. Láthatóan határozottan zavarja, hogy az országgyűlésben ülhetnek olyanok is, akik más politikai nézeteket vallanak, bár őszintén szólva ma már nehezen tudnám meghatározni, hogy ő maga milyen nézeteket vall. Minden megszólalása, akár ott az ülésteremben, akár másutt vendégként, teli van meglepetéssel.
A minap például azt közölte, hogy a fékek és ellensúlyok – szerinte egyensúlyok – egy nagy marhaság, Hadházyt pedig az elnöki trónon ülve nevezte primitív, ostoba fajankónak. Az előbbi csak azért aggasztó, mert mégiscsak a népképviselet nevében beszélt, mint annak elnöke, és mint ilyen illene legalább azt éreznie, hogy maga a T. Ház is egyfajta ellensúly – igaz nem a mostani -, az utóbbi meg azért, mert nagyjából ennyire becsül meg minden olyan képviselőt, aki nem az ő – azaz a Fidesz - oldalán ül.
Kövér természetesen képes másfajta meglepetést is okozni. Túl azon, hogy róla mondják: az a fideszes, aki nem lop, ugyanakkor váratlanul megszólal az erkölcsi érzéke is. Mint mostanság a Borkai ügyben; szembeszállt Orbán Viktorral, azonnal – jó pár nap késéssel – száműzni akarta a politikai életből, ám főnöke ezt nem engedte. Neki nem fért bele már akkor sem a Borkai-féle orgia, Orbánnak csak pár nappal később, amikor már újra Győr polgármesterének választották az egykori olimpiai bajnokot. De mert Kövér fegyelmezett katona, nem folytatta a háborút, elfogadta, hogy van azért fölötte is valaki, mégpedig Orbán Viktor. És mert Orbán meghirdette a 11. parancsolatot, ennek megfelelően ő sem bánt, vagy bírál fideszest. Igaz, ez ügyben, igazán nem lehet rá panasz; az országgyűlésben sosem inti rendre párttársait, sosem bünteti őket, ebbéli hajlamait kiéli az ellenzéki politikusokkal szemben.
Számára mindenki, aki azokban a padsorokban ül ellenség, megvetendő pondró, akik valamilyen súlyos félreértés folytán jutottak képviselői poszthoz. Kövér számára nem csak a fékek és ellensúlyok rendszere marhaság, őrültség az is, hogy más politikai formáció is szerephez jut. Az ő demokrácia felfogása teljesen sajátos; láthatóan csak kelléknek tekinti az országgyűlést, szükséges rossznak, de csak azért szükségesnek, mert akkor ő sem lehetne a ház elnöke, lassan tíz éve. Pedig: nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb szenvedés minden egyes alkalom, amikor szembetalálkozik egy ellenzéki képviselővel, az pedig végképp elviselhetetlen, ha azok meg is szólalnak. Ez a szenvedés ül ki az arcára, az a világfájdalom, ami ezzel a munkával, ezzel az ostoba demokratikus ceremóniával jár.
Nem csak sajnálom, féltem is Kövér Lászlót. Szörnyű lehet ennyi terhet cipelni, ennyi embert elviselni; és szegénynek még évekig ott kell ülnie a magasban, hogy lenézhessen ránk.
