Sajtóvadászat, avagy Orbán Viktor zsebre menő találkozása a valósággal
Amint arról a Hírklikk is beszámolt, Orbán Viktor ügyvédje átutalta a Pécsi Stopnak azt a valamivel több mint egymillió forintot, amelyet a miniszterelnöknek egy vesztes per miatt kellett kifizetnie. Orbán azért perelte be a portált, valamint a Hírklikkel együtt még több más sajtóorgánumot, mert a SPAR vezérigazgatójának egy osztrák lapban megjelent interjúja alapján megírták, hogy az Orbán-család egyik – a cikkben meg nem nevezett – tagja érdekeltséget akart szerezni a Magyarországon népszerű, az ország ötödik legnagyobb foglalkoztatójaként számon tartott osztrák áruházláncban.
A Hírklikken március 17-én megjelent cikkben arról is írtunk, hogy Hans Reisch, a Spar Austria csoport vezérigazgatója egy osztrák élelmiszeripari szaklapban megjelent interjúban azt állította, hogy magyar kormányzati nyomásra próbálják megszerezni a SPAR magyarországi érdekeltségeit. A SPAR vezérigazgatója úgy fogalmazott: Orbán Viktor különadókkal és árbefagyasztással zaklatja a nagy élelmiszerláncokat, és azt is megemlítette, hogy a miniszterelnök családjának egyik tagját megpróbálták „beprotezsálni” a vállalatba.
Orbán Viktor sorra elbukta az általa indított sajtópereket – egyedül a Klubrádió ellen nyert első fokon. A bíróság ugyanis helyt adott annak az érvelésnek, hogy amennyiben egy közszereplő nyilatkozatát a maga teljességében, szöveghűen tárja a nyilvánosság elé, akkor a sajtót nem terheli a valóság bizonyítása. Márpedig ebben az esetben épp ez történt: a sajtó ismertette, amit egy nagyvállalat vezetője egy osztrák újságnak nyilatkozott.
Életszerűbb lett volna, ha Orbán nem a magyarországi sajtótermékekkel pereskedik, hanem a Spar Austria vezérigazgatójával, tőle követelné, hogy dokumentumokkal támassza alá a magyar kormányra kínos mondandóját. A miniszterelnök, vagy/és stábja azonban másként döntött, egyszerűbbnek gondolták, ha nem a kiutálni szándékozott multival, hanem a kormánytól független magyarországi sajtóval csatáznak. Ez látszott a könnyebb, járhatóbb útnak, nem szólva arról, hogy ily módon fenyegetni is lehet azokat, akik nem a kormány szája íze szerint írnak és beszélnek.
A történetnek vannak előzményei. Orbán 2017-ben, éppen a most zajló tusványosi Fidesz-dzsembori egyik korábbi előadásán hirdette meg, hogy a következő, soros ellenség a sajtó. A miniszterelnök szavait Németh Szilárd, a Fidesz gasztronómiában is jártas alelnöke értő módon gondolta tovább, és nem sokkal később egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy harcolni fognak Soros médiabirodalma ellen. Hogy konkrétan kik ellen küzdenek, azt nem pontosították, de az előjelekből már látszott, hogy minden magyar újságíró célkeresztbe kerül.
Nem tévedés: minden magyar újságíró ellenség lett. Eljutottunk ugyanis odáig, hogy a sajtómunkások többsége a Fidesz számára ellenség. Akit pedig Orbán szabadcsapatai nem tekintenek ellenségnek, arról legföljebb annyit mondhatunk, hogy újságíróként dolgozik, de nem igazi újságíró, hanem alákérdező mikrofonállvány, a papagájkommandó tagja. Nem kell ahhoz utálni Orbánt és egyre félelmetesebb, illiberális rendszerét, hogy valaki a körön kívül találja magát. Elég, ha az illető egyszerűen csak normális és tisztességes. Elegendő, ha a feketéről nem hajlandó leírni, hogy fehér, a kicsiről, hogy nagy, a rosszról azt, hogy jó. A gazemberről, hogy becsületes.
Sajtóvadászat indult tehát az igazi újságírók ellen, akik megírják, ha Mészáros Lőrinc megint vásárolt valamit: hotelt, újságot, földet, valamint azt is, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István példátlan ütemben gazdagodik. Sajtóvadászat indult azok ellen, aki felemelik szavukat a korrupcióval szemben, leleplezik a kormányzati hazugságokat, a rengeteg lopást, összefonódást. Most például azt, hogy a kormány nem válogat az eszközökben és különféle, nem éppen a gazdasághoz kapcsolódó módszerekkel igyekszik kiszorítani a neki nem tetsző szereplőket a piacról.
Mielőtt a parkettacsiszolók, a műbútorasztalosok vagy a kéményseprők és a bolti eladók hátra dőlnének, hogy hál’ istennek, most nem őket csesztetik, jeleznénk nekik, hogy nincs okuk az örömre. Ez a játék ugyanis az ő bőrükre megy, mert az ország jelenlegi urai azt akarják, hogy Magyarország polgárai ne tudják meg, hogy mi történik az országban. Hogyan lopják el választott vezetőink fejük fölött az országot, hogyan árulják ki a hazánkat idegen érdekeknek.
Erre megy ki a játék. Amiből az következik, hogy azoknak a magyar állampolgároknak, akik újságírónak tartják magukat, és ez számukra nem csupán azt jelenti, hogy ebből élnek, hanem azt is, hogy ez a hivatásuk, most nemre, korra, felekezetre és párthovatartozástól függetlenül bojkottálniuk kellene Orbánt és társait. Ez nem érzelmi kérdés, hanem jogos önvédelem. Ezt kellene megérteniük elsősorban a most megfenyegetett sajtó vezetőinek és munkatársainak. És persze, velük együtt mindenkinek, akiknek nemcsak szülőföldjük, hanem hazájuk is ez a Fidesztől ölelt kis ország.
