Sardar Tagirovsky, a Nemzeti Színház rendezője szerint, ki kell állni az SZFE hallgatóiért
Sardar Tagirovsky ennek hangsúlyozása érdekében, még a facebookos profilképét is módosította.
A közösségi oldalon a rendező ezt írta:
Álljunk ki mindig azokért, akik nehézségben vannak. Most a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai vannak kilátástalan helyzetben, mert hirtelen történt mindaz, amire időt kaphattak volna. Ez a poszt részemről nem a politikáról szól, hanem azokról, akiknek most nem könnyű. Vigyetek ételt és italt nekik. Támogassátok őket lelkileg és ne hagyjátok őket cserben. Mindenki a lehetősége szerint cselekedjen.
És felejtsétek el ezt a libernyákos szöveget, mert: 1. nem elegáns. 2. Csupán gyűlöletet szül. 3. Nem valós fogalmazás (nézzetek utána, hogy mit jelent az, hogy liberális, ne dobáljátok csak úgy ezeket a szavakat). Ők nem bal- és jobboldaliak, hanem fiatalok, sok nehézséggel és útkereséssel. Egy tréning vagy egy próba során nem balt vagy jobbat látok, hanem egy embert, akinek vannak képességei és akadályai. Egyszerűen a fenti vagy felsorolt vádakkal bántani és megbélyegezni az embereket értelmetlen és kiábrándító. Én sok mindent köszönhetek mindkét oldal embereinek, mert kilépve önmaguk szerepköreiből lehetőséget adtak nekem – remélem, hogy többnyire amiatt, mert láttak bennem valamit. Ne vegyük el a fiatalok elől ezt a lehetőséget, hogy lássunk bennük valamit, mert van csodálatraméltó ezekben az emberekben bőven. Dolgoztam velük és bizonyíthatom, hogy a munkára figyeltek és az alkotásra. Velük voltam öt hétig és garantálhatom, hogy minden vád az irányukba alaptalan.
Az egyetem egész rendszerét nem ismerem, mint ahogy Kaposvárét sem. Az alternatív szféra vagy a kőszínházak rendszerét sem tudom pontosan átlátni. De egyben biztos vagyok: mindig álljatok ki azokért, akik bizonyos szempontok szerint gyengébbek a pillanatban. Van, amikor a határon túliak a gyengébbek, mert nem foglalkoznak velük a magyarok. Van, amikor a hajléktalanok. Van, amikor a kisebbségiek, s olyan is akad, amikor azok, akiket migránsoknak hívunk vagy LMBTQ-nak, esetleg keresztényeknek vagy katolikusoknak, netán vegáknak, húsevőknek vagy vegánoknak. Vagy muzulmánoknak vagy zsidóknak és stb... Felejtsétek el ezeket az értelmetlen bélyegeket. Álljatok ki mindig azokért, akik nehézségben vannak.
Most ezek a fiatalok azok. Ők a jövő. Ők a kollektív lelkiismeret egy nagy része. Ők emlékeznek majd vissza rátok, ha ti már nem lesztek. Legyenek szép emlékeik rólatok. Mindig az tegye meg az első elegáns gesztust, akinek ehhez hatalma és joga van. Ezt a gesztust nem tudom felmérni. Pláne most nem. Nem vagyok politikus. De egy biztos, hogy ebből a helyzetből kikerülni, ezt a helyzetet megoldani nem lesz fájdalommentes. Próbáljuk meg csökkenteni ezt a fájdalmat, amennyire lehet. Legalább a fiatalok számára, akiket hirtelen érintett a változások szele. Ők, vagyis a többség ezzel a gesztussal szerintem nem a kormány ellen van, hanem egy lehetőséget szeretnének kapni, hogy ne hirtelen érje őket egy változás kollektív traumája. Mert ez egy maradandó nyom lesz évtizedek múlva. Ti már nem lesztek. Sokan nem leszünk. Legyenek szép emlékeik rólatok, amikor visszaemlékeznek rátok-ránk. Mindegyik oldal legnagyobb erénye az lehet, ha vállalja a tévedéseit. Ez a legliberálisabb eszmény és egyszerre a legkeresztényibb is: hogy meghallgatjuk egymást és felismerjük minden oldalon a hibákat. De addig is segítsetek a fiataloknak, mert ők azok, akik most egyedül vannak. Sosem késő lépni és azt mondani, hogy tévedni emberi dolog. Emberi.
