Sárkány ellen sárkányfű
Meggyőződésem, hogy Orbán Viktor olyan miniszterelnök-jelölttel verhető, akinek vannak jobboldali vegyértékei, s aki ezek által képes a Fideszt a saját felségterületén, vagyis a vidéki városokban és a falvakban kihívni – ahogy Márki-Zay Péter tette ezt Hódmezővásárhelyen váratlanul nagy sikerrel.
E stratégiának nyilvánvalóan együtt kellene járnia egy olyan program meghirdetésével, amely konszolidációt diktál, és amely egyéb célok mellett az Orbán-rendszer eredményeinek megőrzésére irányul. Egy centrista miniszterelnök-jelölt garanciát jelenthetne azoknak a magyaroknak, akik bár nem élnek rosszabbul, mint tíz éve, mégis elegük van a rendszer mérhetetlen korruptságából, a jogállam lebontásából, a szovjet közép-ázsiai vezetési modellből, viszont féltik az egzisztenciájukat egy esetleges kormányváltástól, s aligha ok nélkül.
A fenti definíció eddig leginkább Márki-Zay Péter személyében látszott teljesülni, az elmúlt napokban pedig már Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke is bejelentkezett, de a fenti profilnak Vona Gábor karaktere is megfelel – semmi kétségem afelől, hogy egy ilyen miniszterelnök-jelölttel jelentősen nőne a kormányváltás esélye.
A Fidesz törzsi háborúra, szekértáborharcra, jobb és bal, jó és rossz epikus csatájára akarja lebutítani a 2022-es választást, mert tíz év után összesen ennyit bír mondani a táborán kívül állóknak. Az ellenzék nagy esélye, hogy átfogó koncepciót, hiteles programot és olyan miniszterelnök-jelöltet állítson, aki mögé széles társadalmi támogatás épülhet, aki nem a kultúrharcban találja meg az identitását, hanem épp annak meghaladása nyomán kerül az ellenzéki oldalra. A kormányváltásra készülő erők aranytartaléka az identitáspolitika felmondása és egy kurzusok felett átívelő társadalmi konszenzus megteremtése – csak legyen eszük és szívük élni vele.
