Segítették-e hazaárulók az orosz hírszerzés magyarországi támadását?

Bombát robbantott kedden a Direkt36 magyar oknyomozó portál: átfogó, alaposan körbejárt, számos forrásra és névvel vállalt nyilatkozatra is támaszkodó feltáró cikket közölt arról: a második Orbán-kormány regnálásától, a 2010-es évek elejétől kezdődően a magyar diplomácia gyakorlatilag nyitott könyvvé vált Moszkva számára, köszönhetően annak, hogy az orosz titkosszolgálatok feltörték a külügyi hálózatokat. Az oroszok előre tudhatják, miről mit gondol, és mit tervez a magyar külügy, s az egymást követő Orbán-kormányok évek óta nem tudják elhárítani ezt a támadást. Az orosz fertőzöttség az ukrajnai invázió előtt és részben utána, a jelenlegi EU-s és NATO-s válságtanácskozások idején is aktív maradt. Eközben nincs semmi jele annak, hogy a magyar kormány nyilvánosan tiltakozott volna Oroszországnál a támadás miatt – írja a Direkt36, amely a magyar külügy elleni orosz titkosszolgálati műveletet és annak legalább egy évtizedre visszanyúló előzményeit, illetve a feltáró-elhárító intézkedések elégtelenségét a külügyes dokumentumok, valamint több mint harminc háttérbeszélgetés segítségével rekonstruálta.

A minisztérium belső ügyeit ismerő források szerint Szijjártó Pétert és a külügy felső vezetését a hálózatok biztonságáért felelős szervek legalább fél éve tájékoztatták a felfedezésről, de azóta már Pintér Sándor és a Belügyminisztérium irányítói is tisztában vannak a részletekkel az általuk felügyelt titkosszolgálatokon keresztül.

A cikkből kiderül az is, hogy 2014 novemberében leváltották a Nemzeti Biztonsági Felügyeletet vezetőjét, az intézményt a Belügyminisztérium alá sorolták, pár hónappal később pedig átszervezésre hivatkozva felmondtak a kibervédelmi központ munkatársainak.

Mint a Direkt36 emlékeztet rá: a magyar politika látványos oroszbarát fordulata 2014-ben következett be, miután Orbán és Putyin bejelentették a paksi bővítésről kötött megállapodásukat, majd a külügy vezetését a kiterjedt orosz kapcsolatokkal rendelkező Szijjártó Péter vette át. Az pedig alig pár hete derült ki, hogy az Orbán-kormány blokkolta a súlyos orosz kibertámadásokat is elszenvedő Ukrajna csatlakozását a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjához. A decemberi EU-csúcson hiába kérték Orbán Viktortól, hogy hagyjon fel a vétóval, erre csak az Ukrajna elleni orosz katonai invázió után volt hajlandó.

A hozzá nem értő is felfogja, hogy ez az orosz hekkertámadásos történet nagyon nagy botrány, de valójában mekkora? – kérdeztük Tarjányi Pétertől, akinek a véleményére azzal kapcsolatban is kíváncsiak voltunk, hogy felérhet-e ez egy hazaárulással?

A hírszerzés nagyon súlyos fiaskója

A biztonságpolitikai szakértő szerint nagyon-nagyon súlyos biztonsági problémáról van szó, „már nem is csak résről” – szögezte le elöljáróban. Ha a cikk minden állítása igaz, akkor olyan problémasorozattal áll ugyanis szemben Magyarország, hogy egy idegen állam („vonatkoztassunk most el attól, hogy Oroszország”) több mint egy évtizede folyamatos hírszerzési tevékenység eredményeként kereste és detektálta a Külgazdasági és Külügyminisztérium külső és belső zárt rendszereit, másrészt titkosszolgálati akciókat hajtott végre, egyfelől információszerzési célból, másfelől személyekhez kapcsolódó céllal. „Ez klasszikus hírszerzési tevékenység, ami ezzel a cikkel lelepleződött” – húzta alá.

Igen súlyos, nemcsak, mert az elmúlt években folyamatos volt ez a támadás, amivel küzdött a magyar hírszerzés és a technikai elhárítás, hanem azért is, mert voltak olyan fejezetei ennek a harcnak („ennek a hírszerzési adok-kapoknak”), amikor bizonyos helyzetekben egészen jól teljesítettek a magyarok, de ezután olyan, politikai döntésekhez kapcsolódó leépítéseket hajtottak végre, amelyek eredményeként a minisztérium és az összes magyar külképviselet, a zárt és nyílt információs adatbázis sebezhetővé és támadhatóvá vált. „Ez nagyon súlyos fiaskó, amivel a KKM alárendeltségében dolgozó Információs Hivatal, azaz a magyar hírszerzés küzd” – mutatott rá.

Minimum mulasztások sora történt

Tarjányi szerint most első körben meg kellene vizsgálni, miként lehetséges, hogy nem informálták kellőképpen a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságát erről a tíz éve tartó, láthatatlan frontokon zajló, kemény hírszerzési harcról? Miért nem jutottak el a bizottsághoz a részletes adatokkal alátámasztott, konkrét támadási manőverekre vonatkozó információk? Portálunknak elárulta: utánanézett és biztos forrásból megtudta, hogy ugyan általánosságban volt olyan tájékoztató, miszerint történik valami, „de ebben a cikkben sokkal keményebb állítások fogalmazódnak meg, ugyanis nem egyszerű behatolásról kell beszélni, hanem felépített hírszerzési háborúról”. Ebben a háborúban ugyan az egész Európai Unió és NATO is érintett, de Magyarországon egy idegen állam nagyon aktív tevekénységet folytatott.

„Még nem mennék olyan messze, mint hazaárulás és hűtlenség” – mondta Tarjányi felvetésünkre, hogy szerinte történt-e ilyen is. Ugyanakkor többféle mulasztást is felró az ügyben, köztük a jelentéskötelezettség elmulasztását. Mint kifejtette: vannak olyan szervezetek, elsősorban a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága, amelyeknek tudniuk kell az ilyen nagy horderejű támadásokról. Ezen kívül van egy hierarchia is a különböző állami szervezetek között és ilyen ügyekben értesíteni kell az információra jogosultakat, már csak azért is, hogy fel lehessen lépni a támadással szemben. A mulasztás másik részét a külképviseletek és a minisztérium követhette el, s azt eredményezte, hogy a külső erők be tudtak hatolni a rendszereikbe.

Csak úgy sorjáznak a kérdések – mutatott rá. Vajon tényleg védtelenül tartották fizikailag az úgynevezett zárt szobákat? Tényleg történt fizikai betörés is? És mit tettek a felelősök? Hogyan zajlott a hírszerzési háború? Ki vezette, ki irányította a védekezést? A válaszokat és a neveket a vizsgálati szervezeteknek meg kell ismerniük ahhoz, hogy számon lehessen kérni a botrányt a felelősökön – magyarázta. Már csak azért is, mert nem vírusfertőzésről beszélünk. Egy idegen állam hosszú éveken át arra törekedett, hogy minden információt megszerezzen Magyarországon. Így a döntéshozókról is, azok gyenge pontjairól, hogy zsarolhatóvá tegyék őket. A felelősség kérdése pedig óhatatlanul felvetődik.

Vizsgálni kell a hazaárulás kérdését is

Azt egy következő vizsgálatnak kell kiderítenie, hogy valaki, valakik hazaárulást, hűtlenséget követtek-e el vagy sem– mondta Tarjányi. Mint kifejtette: ha a cikkben foglaltak igazak, akkor a mulasztásnak biztosan vannak felelősei, s őket meg kell keresni. A hazaárulás és hűtlenség kérdésében azt a fajta szándékosságot kell felderíteni, ami arról szól, hogy azért követték el bizonyos személyek, mert felkérte rá őket egy idegen ország, mégpedig valamilyen ellenszolgáltatás fejében. Ha ez bebizonyosodik, akkor azok, akik ezt elkövették, elárulták Magyarországot, s ezért lehetett sikeres a támadás ilyen hosszú időn keresztül. Ez egy következő, nem megkerülhető szint, ezt a gyanút is vizsgálni kellene.

Nem hajlandók beszámolni róla a parlament bizottságában sem

Ami pedig a szakértő szerint végképp felháborító: a Pegazus ügy tavaly nyári kirobbanása óta nem tudott ülést tartani a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága, miközben ebben a cikkben is több tavaly októberi, novemberi, decemberi eseményeket érintő momentum van, amikről a testületet tájékoztatni kellene, kellett volna. De ez elmaradt, mert nem volt ülés. Ahogy ezen a héten, szerdán sem: a korábban meghirdetett ülést azért halasztották el, mert a fideszes tagoknak halaszthatatlan dolguk volt. „Sokadjára fordul elő ilyen, pedig vannak témák, amelyekkel nem lehet játszani, a nemzetbiztonsági kategóriában például nincs választási hajrá” – szögezte le Tarjányi.

„A fideszes honatyák részéről bűn a beszámolás elmulasztása, kiváltképpen, ha az derül ki, hogy az a hatalom, amely a több mint tíz éven át folyamatos és sikeres támadásokat elkövette, az Oroszország. Az az ország, amelyik nem messze tőlünk háborút folytat, amely barátságtalan országnak minősiti Magyarországot, amely azzal zsarolja Európát – tehát minket is –, hogy ellehetetleníti az energiaellátásunkat, amelyik tömegpusztító fegyverekkel fenyegetőzik” – sorolta Tarjányi.

Hitelesek az információk

S hogy miért ad hitelt a Direkt36 cikkében foglaltaknak? A biztonságpolitikai szakértő erre több indokot is felhozott. Mint mondta, egyrészt másoktól is tudjuk, hogy Oroszország folytat ilyen fajta tevékenységet. „Miért pont mi maradnánk ki a tehát a szórásból?” Másrészt olyanok is megszólalnak a cikkben, mégpedig a nevüket vállalva, akik az említett periódus egyes szakaszaiban aktívak voltak és maguk is találkoztak a támadással. Arról nem szólva, hogy eléggé konkrét maga a cikk által közölt információcsomag is, amit nem szabad félvállról venni.

„A nagymamám mindig azt mondta, hogy a hallgatás a hazugság előszobája. Ebben az ügyben pedig egészen elképesztő méretű az elhallgatás” – mondta Tarjányi Péter, biztonságpolitikai szakértő.