Siker a klímavédelemben, gyógyul az ózonréteg

Az ENSZ négyévente közzétett tudományos értékelése az 1987-es, mérföldkőnek számító montreali jegyzőkönyvet követi, ami az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által gondozott nemzetközi egyezmény, és az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) kibocsátásának korlátozására jött létre. Az egyezmény betiltotta a bolygó ózonrétegét károsító vegyi anyagok, köztük a klórt, fluort és brómot tartalmazó termékek gyártását és használatát.

A felső légkörben található ózonréteg védi a Földet a Nap káros ultraibolya sugárzásától, amely összefüggésbe hozható a bőrrákkal, különböző szembetegségek kialakulásával, köztük a szürkehályoggal, az immunrendszer károsodásával és a mezőgazdasági területek pusztulásával. Az ózonlyuk a téli hónapokban jelenik meg időszakosan, vélhetően az 1970-es évektől az Antarktisz, majd az 1990-es évektől az Északi-sark fölött.

Az ózont pusztító gázok betiltása nélkül 2050-re az északi félteke mérsékelt égöve – ezen a földsávon él a legtöbb ember – elvesztette volna UV-elleni védelmének felét, míg a déli féltekén 70 százalékos lett volna a veszteség.

A tudósok szerint a regenerálódás fokozatos, és több évtizedig is eltarthat. Az egyezmény hatálybalépésétől 2004-ig az antarktiszi ózonlyuk mérete 20 százalékkal csökkent (majd 2006-ban átmenetileg ismét megnövekedett), míg a jelentés szerint, ha a jelenlegi szabályozás érvényben marad, az ózonréteg várhatóan 2040-re visszaáll az 1980-as – az ózonlyuk felfedezése előtti – szintre. Ha pedig a tendencia azt követően is folytatódik 2045-re az Északi-sarkvidék felett is helyreáll a normális állapot, míg 2066-ra az Antarktiszon szintén normális szint alakulhat ki – írta meg a Privátbankár.

Az ózonlyuk a tengeri élővilágot is komolyan veszélyezteti. Az erős UVB-sugárzás ugyanis hatással van a tengeri tápláléklánc alapját képező plankton és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására, és így áttételesen a tenger összes élőlényére, a közvetlenül planktonnal táplálkozó bálnafajokkal bezárólag. A tengeri ökoszisztéma felborulása pedig beláthatatlan következményekkel jár a Föld összes többi élőlényére nézve.

Az Antarktiszon uralkodó természetes időjárási viszonyok is befolyásolják az ózonlyuk méretét, amely évszakos változást mutat: nyáron a legmagasabb, télen pedig a legalacsonyabb a felső légkörben az ózonkoncentráció. Az elmúlt néhány évben a lyukak az időjárás alakulása miatt egy kicsit nagyobbak voltak, de az általános tendencia a gyógyulás irányába mutat – mondta Paul Newman, a jelentést készítő tudományos társaság társelnöke a France.24 szerint.

Az ózonréteg gyógyulása „évente 2 millió embert ment meg a bőrrákos megbetegedéstől” – hangsúlyozta Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója. Ha a várt forgatókönyv teljesül, úgy a montreali jegyzőkönyv lesz az első sikeres fellépés egy globális méretű környezetkárosító problémával szemben.

„Az ózonréteget lebontó vegyi anyagok globális betiltása precedenst teremthet az éghajlat felmelegedését okozó kibocsátások szélesebb körű szabályozására is” – hívta fel a figyelmet Petteri Taalas, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára egy CNBC által idézett nyilatkozatban. „Az ózonréteget károsító vegyi anyagok fokozatos kivezetésében elért siker megmutatja, hogy mit lehet és mit kell tenni – sürgősen – a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás, az üvegházhatású gázok csökkentése és a hőmérséklet-emelkedés korlátozása érdekében.”

Az ózonréteg állapotának tudományos értékeléséhez a Meteorológiai Világszervezet, az ENSZ Környezetvédelmi Programja, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal, a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) és az Európai Bizottság kutatói járultak hozzá.