Sikeres volt az alternatív oktatási népszavazás

Gajzágó József, az EDF tagja arról számolt be, nagyon pozitív élmény volt az első alternatív népszavazás. Már csak azért is, mert referendumon 100 ezres szavazatszámot még senkinek nem sikerült egy hét alatt összegyűjtenie. Még a NOlimpia kampánynál sem. Ez abban az értelemben mindenképpen siker, hogy megint több százezer ember hallott arról, hogy baj van az oktatással. Örültek, hogy az első naptól kezdve szavazópultjaik előtt sorokban álltak az emberek, beszélgettek velük, elmondták a véleményüket. Vagyis megint az oktatásra figyeltek, annak gondjai ismét a köztudatban szerepeltek. Mint mondta, a 200 ezres szavazatszámot eredetileg azért tűzték ki, mert ekkora számnál kötelező kiírni a népszavazást, de ők sikerként könyvelik el a 100 ezres számot is. Akkor is, ha online az ügyfélkapun keresztül nem mindig lehetett a szavazást lebonyolítani. Ők is találkoztak azzal a problémával, hogy a héten két-három alkalommal is volt karbantartás az ügyfélkapunál, amikor nem lehetett szavazni. Ezt többen is jelezték nekik. Erre egyébként azért volt szükség, hogy biztosítani tudják: egy ember csak egyszer szavaz. Nehogy az legyen – ahogy szerintük egy-egy nemzeti konzultációnál történik –, hogy egy ember 10-szer, 20-szor kitölti a kérdőívet. Ez volt a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer az ellenőrzésre. 

Gajzágó József azt is elárulta, az ország mintegy 120 helyszínén, és minden megyében volt lehetőség személyes szavazásra. Több mint 1300 aktivista nagyon sok emberhez jutott el. A legaktívabbak – Budapesten kívül – Szegeden, Miskolcon, Veszprémben, Pécsett és Székesfehérváron voltak az emberek. Csongrád-Csanád vármegyében és Borsos-Abaúj –Zemplén megyében nem csak a megyeszékhelyen, hanem vármegyeszerte kiemelkedő volt a szavazási kedv.

A hogyan továbbról egyelőre nem árult el semmit az EDF tagja, de kedd délután beszámolnak majd róla, hogyan is viszik tovább ezt a kampányt.  

Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke szerint négy ismeretlenes egyenlet, hogy mi lesz a következménye ennek az alternatív népszavazásnak. Az első, hogy a népszavazás kiírói, a diákok és a civil támogatóik elégedettek-e ezzel az eredménnyel, és ez erőforrást jelent-e nekik, hogy erre hivatkozva különböző metodikákkal folytassák a tiltakozást. Úgy véli, a diákok elégedettek lehetnek az eredménnyel, mert a 100 ezer mégis csak egy jelentős szám. A diákok nyilván nem hagyják abba a követeléseiket, a kérdés az, hogy milyen új stratégiát választanak ahhoz, hogy a közönyös társadalom figyelmét fölhívják a problémára. 

Az egyenlet másik részét a tanárság képezi. Feltételezhető, hogy több tízezren alá is írták a népszavazási kérdéseket. Azt is tudni lehet, hogy a falusi kisiskolákba az aláírásgyűjtés online formája sem jutott el. A kérdés az, hogy a tanártársadalom ennek a százezres aláírásnak az ismeretében azonosul-e a 7IGEN-es követeléssel, vagy visszahúzódik, és magára csukja a tanterem ajtaját azzal, hogy nem foglalkozik vele. Ezt nem lehet tudni, kétesélyes. Az is lehet, hogy ha azt látják, 100 ezer ember foglalkozik a kérdéssel, akkor ők sem zárkóznak el. 

Az egyenlet harmadik oldalán a demokratikus politikai pártok vannak. Trencsényi László kifejtette: „ugyan egyiknek sem vagyok a tagja, de a nevükben nem győzök szégyenkezni, hogy ebből az egész alternatív népszavazásból elegánsan kihagyták magukat. Ott kellett volna lenniük „minden kilométerkőnél”. Remélhetőleg ez a 100 ezres szavazás mégis csak lelkiismereti vizsgálatra készteti őket, és fokozzák az oktatás megváltoztatásáért folytatott küzdelmeiket, mint a társadalom megújulásának kulcseszközéért. Knausz Imre publikált a közelmúltban egy tanulmányt, amelyben azt írta, hogy az oktatás nem egyszerűen oktatásügy, hanem a társadalom újjászerveződésének kiemelt eszköze. Vagyis, ha valaki rendszert akar váltani, akkor a kulcs, a támadási felület az oktatás kell, hogy legyen. 

A negyedik része az egyenletnek az, hogy ennek a szavazásnak az eredménye egyáltalán eljut-e a felelősökig, vagy nem csomagolják-e vattába, és nem tagadják-e el a dolgot az alapvető döntéshozók előtt. Persze, itt a többes szám idézőjelben értendő – mondta a szakember –, „mert tudjuk, hogy ez egy egy személyes autoriter rendszer, és a kérdés az, hogy a legfőbb döntéshozó csak legyint rá, azzal: ezek csak szirénhangok, vagy azt mondja, hogy erre valamiféle választ kell adni”. A válasz pedig kétféle lehet, az egyik egy öngyilkos válasz, feltöltik a gázpalackokat, és harcba küldik a „feketesereget” a tiltakozók ellen, vagy azt mondják, csináljunk valamit, vagy legalább tegyünk úgy, mintha csinálnánk valamit. Azt, hogy mi lesz a válasz, még nem tudni. 

Ennek a négyismeretlenes egyenletnek a megoldása még előttünk van, de az eredménye fogja eldönteni azt, hogy mi fog történni. Trencsényi László mindehhez hozzátette: „én mindenesetre szavaztam, és a családom minden tagja is ezt tette, attól függetlenül, Európa melyik részén töltötte a választási ciklust. Nálunk 100 százalékos volt a 7IGEN.”

A 7IGEN-es alternatív népszavazás indulásáról a Hírklikk korábban beszámolt. Az Egységes Diákfront (EDF) és az aHang október 23. és 30. között szervezte meg a referendumot. Az ország minden vármegyéjében, Budapesten pedig húsznál is több helyszínen szavazhattak az érdeklődők személyesen az oktatási kérdéseiről.