Síklaki István: mindannyiunk felelőssége, hogy ebben a visszataszító rezsimben élünk

Ki volt még ilyen lelkes híve a filmeknek?

A kommunisták, ezt tudjuk. Ha jól emlékszem Lenintől származik ez a gondolat. 

Ő miért tartotta olyan fontosnak ezt a művészeti ágat, és ma miért tartják olyan fontosnak?

Szerintem ma már azért sokkal kevésbé fontos. Amikor Lenin ezt mondta, ez volt az igazi, nagyon erős, tömegeket elérő médium. Ráadásul olyan tehetséges rendezőkkel, mint Eisenstein. Óriási mértékben lehetett a filmmel az emberek szívére hatni, tehát nagyszerű eszköz volt a manipulálásra. Amit ők nyilván jóhiszeműnek gondoltak, de ez most más kérdés. Akkoriban a film, mint a tömegmanipuláció eszköze, kitüntetett szerepet kapott. Ma már ez jóval kevésbé van így. Persze, eléggé nagy a filmipar, és azért egy Oppenheimer című filmnek – amit Christopher Nolan készített napjainkban – más a hatása, mint azoké a bérrendezőké, akik történelemhamisításban utaznak jó pénzért. Ezeket a filmeket – akár a Blokádot is –, a kutya meg nem nézi. Ha pedig elvezényelik rá a gyerekeket az iskolából, ahogy engem is elvezényeltek a kommunisták annak idején megnézni propagandafilmeket, akkor annak a hatása inkább bumeráng. Úgyhogy szerintem túl van értékelve a film varázsa. Azok a filmek, amiket ezek csinálnak, jóval kevesebb embert érnek el, és jóval kisebb hatásuk van, mint annak idején, a film hőskorában. Ebben van némi önámítás, és van némi önérdek, mert megfelelő trükkökkel rengeteg pénzt el lehet költeni ezekre a dolgokra, ki lehet elégíteni a klientúrát azzal, hogy őrült nagy pénzekért pocsék filmeket gyártatnak. Ez világos, ez hozzátartozik a NER-hez. De az egy önámító illúzió, hogy ilyen Blokád típusú filmekkel különösebb hatást érnének el.  

Mennyire írja át a történelmet a Blokád, mint kurzusfilm?

Nem tudom, nem láttam, csak olvastam róla. Én átéltem, közelről ismertem a legnagyobb taxivállalatnak a forgalmazását, amit véletlenül egy kolléga végig magnóra vett, végigcsináltam az elemzését, én nem akarok ezzel így foglalkozni. De azt lehet látni, hogy a történelmet úgy hamisítják, ahogy azt a kommunisták, meg minden ilyen típusú társadalom tette. Tehát a saját érdekeiknek megfelelően meghazudtolják, átírják, átértékelik. Ez megszokott dolog, ebben semmi újdonság nincs. Az, hogy ezt a filmekkel is csinálják, természetes. 

Mennyire a kurzuspolitika része és Gulyás személyes véleménye, miszerint Göncz Árpád köztársasági elnök az alkotmányt sem tartotta tiszteletben, ha az őt jelölő párt érdekei ezt kívánták, és, hogy az író-politikust ugyan életútja méltóvá tette az államfői posztra, de elnöki tevékenységével méltatlanná vált arra? 

Ez a Fidesz, és az egész jobboldal véleménye. Már akkor eléggé nyilvánvaló volt, hogy Göncz Árpád a liberális világnézetet képviseli, szemben az akkor még csak népnemzeti, MDF-es polgári micsodával. Vagyis ez a fajta ellentét a rendszerváltás első pillanatától kezdve megvolt. Emlékezetes, hogy 1992. október 23-án kifütyülték őt a Kossuth téren, és ez végül megakadályozta, hogy az elnök elmondja az '56-os forradalomra emlékező ünnepi beszédét. Ezt az ellentétet személyesítette meg egyfelől Göncz Árpád, másfelől Antall József, aki azért egy kulturált ember volt. De, mint mondtam, a másik oldal már a rendszerváltás pillanatában kikezdte Göncz Árpádot, és most, amikor ott tartunk, hogy ez a rezsim a szélsőjobb dolgokban és liberális-ellenességben sokkal messzebb megy, mint Antallé a ’90-es évek elején, teljesen „természetes”, hogy kígyót-békát kiabálnak Göncz Árpádra. 

De miért fontos a Fidesznek 2023-ban még mindig gyaláznia Göncz Árpádot?
 
Azért, mert gyengék, és a tábort össze kell tartani. Ezekkel a történelemhamisító sztorikkal legalább a tábort folyamatosan lehet hergelni és egyben tartani, miközben fenntarthatják az ellenségképet a liberálisokkal szemben. 

Miért gyűlölik, miért akarják zárójelbe tenni Göncz Árpádot, Nagy Imrét, az egész ’56-ot?  

Ezt szerintem ők sem tudják. Az viszont eléggé egyértelmű, hogy Nagy Imre mindkét tábor pozitív hősévé vált, mint ’56-os mártír miniszterelnök. A rendszerváltás után ő egyfajta egységet képviselt a már akkor is nagyon nagy megosztottságban. Minekután Orbán Viktornak a megosztás az alapelve – oszd meg és uralkodj –, mindenáron folyamatosan és élesen fönn akarja tartani a megosztottságot. Ebből a szempontból neki abszolút nem praktikus egy olyan személyiség, akit a magyar társadalom számára valamiféle közös alapnak lehet tekinteni. Ezért nekik kínos figura Nagy Imre, el vele.

Mára a hivatalos politika része lett a történelem átírása?

Nem lett, már nagyon régen az. Ez mindig így volt, a történelmet minden rezsim többé, vagy kevésbé átírta. Az én ifjúkoromban, az ’50-es, ’60-as, ’70-es években a kommunisták írták át eléggé alaposan, aztán a ’90-es években volt egy kegyelmi időszak, amikor nagyjából békén hagyták, próbálták valamennyire reálisan – például utcanevek helyreállítási rendszerével – kezelni. Aztán jött a fordulat, és visszajött az a típusú politikai-társadalmi berendezkedés, ami sajnos hagyományosan jellemző Magyarországra. Az éppen aktuális kurzus a saját szája íze szerint gátlástalanul átírja a történelmet. De ebben semmi újdonság nincs. Ebben az a szégyenletes, hogy nem sikerült ennek a társadalomnak elvergődnie egy olyan szintre, hogy legalább egy kicsikével távolabbra kerüljön ettől a kurzusmentalitástól. Nem sikerült elvergődnie odáig, hogy egy kicsit több felelősséget vállaljon, egy kicsit jobban szembenézzen a saját történelmével. Ezt szerencsésebb országok már jó régen megtették, és folyamatosan viszonylag jó állapotban tartják. A mi világunkban, a mi környékünkön, itt Kelet-Közép-Európában nem tartanak itt a társadalmak. A magyar pedig jelenleg végképp messze van ettől. 

A magyar értelmiségnek mekkora a felelőssége ebben?

A felelősség az mindannyiunké. Én ebben nem nagyon tudnék mérlegelni, mert ha egyszer ez van, és az a történelmi valóság, hogy ebben a visszataszító rezsimben élünk, az mindannyiunk felelőssége. Az enyém is. Megpróbálok tenni ellene – ami módomban áll –, de, hogy ez így van, az mindannyiunk felelőssége, ez alól nem lehet kibújni. Nyilván nem egyforma a felelősségünk, Orbán Viktoré százszor nagyobb, mint egy egyszerű fidesznyiké, és pláne, mint egy normálisabb értelmiségié. Tehát nem egyforma a felelősség, de az közös társadalmi felelősség, hogy itt tartunk.