Síklaki István: tehetős középosztály helyett jobbágyi kiszolgáltatottság és klientúra-elit van

Millei Ilona 2021. november 5. 13:45 2021. nov. 5. 13:45

Az olyan típusú politikai rendszer, amit Orbán Viktor kiépített, nagyban támaszkodik a kiszolgáltatottakra, és az ő kiszolgáltatotti mivoltukra. Ez pedig magyarázhatja, hogy a közvélemény-kutatások szerint miért az idősebb, alacsony iskolai végzettségűek jelentik egyre inkább az Orbán-rendszer szavazóbázisát. E réteg ugyanis egzisztenciálisan –és információ tekintetében is – végtelenül kiszolgáltatott – mondja Síklaki István. A szociálpszichológus szerint ez a fajta „jobbágy jellegű” egzisztenciális kiszolgáltatottság 100, 200 éve velünk van, és semmi köze a Stockholm szindrómához. Annál sokkal mélyebb társadalmi, pszichológiai tragédia.

– „Az idősek örömmel fogadják az őket különösen sújtó fogyasztói áremelések részleges kompenzálását, az ország gazdasági növekedéséből való részesedésüket, amellyel az idősek korábbi és a jelenlegi gazdasági aktivitását is elismerik” – írta közleményében a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesülete. Tényleg ennyire örülniük kellene?

– A közleménnyel nem találkoztam, de ezt a szöveget hallgatva, eléggé evidens számomra, hogy „megvásárolták” ezt a nyilatkozatot a kormánynak. Más magyarázatot nem tudok rá mondani. 

– A közvélemény-kutatások tanúsága szerint az idősebb, alacsony iskolai végzettségűek jelentik a Fidesz szavazóbázisának nagy részét. Mi lehet ennek az oka? 

– Ennek eléggé bonyolult szociológiai okai vannak. Az a helyzet, hogy az olyan típusú politikai rendszer, amilyet Orbán kiépített, nagyban támaszkodik a kiszolgáltatottakra, és az ő kiszolgáltatotti mivoltukra. Ez a réteg pedig kimondottan kiszolgáltatott. Egzisztenciálisan, és információ tekintetében is az. Vagyis nem jut hozzá olyan információhoz, amit a kormány ne manipulálna totálisan. Egzisztenciálisan pedig azért, mert ők azok, akik, ha Orbán küld nekik borítékban 10 ezer forintot, megcsókolják a kezét. Ez nyilván nem az egész nyugdíjas társadalomra érvényes, de egy igen jelentős számú, ilyen helyzetben lévő emberre jellemző ez a jobbágyi kiszolgáltatottság. Természetes, hogy információ híján, és az ilyen típusú elfogadásból adódóan, kezet csókolnak.

– Lehet, hogy utolérte a Stockholm szindróma a nyugdíjasokat? Ami szerint „a kiszolgáltatott helyzetben lévők a megszorítások kismértékű enyhítése esetén is már szimpátiát kezdenek érezni az érintetteket méltatlan helyzetben tartók iránt”?

– Én ezt nem nevezném „Stockholm szindrómának”. Az egy eléggé sajátos dolog, van pszichológiai alapja, és van kis bulvár része is. Ez viszont annál sokkal, de sokkal mélyebb, társadalmi, pszichológiai tragédia. A probléma már nem is megfelelő kifejezés rá. Ez a fajta, jobbágy jellegű egzisztenciális kiszolgáltatottság 100, 200 éve velünk van, aminek semmi köze az úgynevezett „Stockholm szindrómához”. 

– És mi lehet a kiút belőle?

– Mondhatnám, mint az angol gyepnél, pár száz év öntözés és nyírás. De komolyra fordítva a szót, ha néhány generáció el tud úgy telni, hogy viszonylagos politikai és gazdasági stabilizálódás, életszínvonal javulás, kulturálódás, meg egyebek, kellő arányban kitermelnek egy egyszerű, polgári középosztályt, akkor lehet majd reménykedni a helyzet változásában. Most sajnos nem ebbe az irányba haladunk. 

– Tulajdonképpen a kormány tesz azért, hogy a nyugdíjasokban kialakulhasson a jobbágy-tudat?

– Amennyire tudom, van egy olyan ideológia, amely szerint ki kell alakítani egy tehetős középosztályt, amiben – egyébként – van komoly ráció. Csak éppen, ami látszik az az, hogy egy klientúra-elit alakul ki, és a középosztály nem erősödik, hanem éppen gyengül. Attól retteg, hogy lecsúszik. Mellettük pedig ott vannak a teljesen kiszolgáltatott és manipulált nyugdíjasok. Márpedig, amikor van egy óriási kiszolgáltatott tömeg, és egy, a lecsúszástól rettegő, a polgárosodás határán egyensúlyozó réteg, ez a legjobb táptalaja egy fasiszta diktatúrának. Én bízom abban, hogy nem ez a forgatókönyv fog bekövetkezni.