Síklaki István: végleg elmulasztottuk a szembenézést elődeink tetteivel

Orbán Viktor még az új államfő, Sulyok Tamás beiktatása előtt adott egy interjút az M1-nek és azt mondta, most pont egy olyan köztársasági elnök tudja leginkább szolgálni Magyarország érdekét, amilyen ő. Amikor pedig – persze, a részletek említése nélkül – megkérdezték tőle, mit szól az új államfőt ért „támadásokhoz”, csak annyit mondott: „Ez Magyarország, ez ilyen.” Ön szerint valóban el lehet intézni Sulyok botrányát ezzel?

Igen. Mert ez Magyarország, ez ilyen. 

A botrányt valójában az váltotta ki, hogy Sulyok azt mondta, apjának egy kommunista, ügyvédi leszámolás miatt kellett bujkálnia, történészek viszont kiderítették, a valódi ok feltételezhetően az lehetett, hogy szerepet vállalt egy hazai náci pártban.

Igen, csakhogy itt mindenki látványosan hazudozik össze-vissza. Kit érdekel, hogy ez az ember mikor, mit hazudott? Azokat a választótömegeket, akik Orbánt választják, ez egyáltalán nem érdekli. 

A pár napja hivatalban levő államfő „nemtelen támadásnak” minősítette az édesapjával kapcsolatban elhangzott vádakat. Mint mondta, „méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt” Valóban Magyarország az az ország, ahol tabu volt a múlt, és a mindenkori politikai áramlatnak megfelelően változtak mindig is az önéletrajzok, és a család egykori szerepe a történelemben?

Persze. Hát tudjuk, hogy a nyilasokból lettek a kommunisták, a komcsikból most az új nyilasok. Ez így működik folyamatosan. 

De miért?

Hát azért, mert ez egy ilyen ország. 

De miért ilyen ez az ország?

Azért, mert már sok-sok nemzedék óta nyomorult emberek lakják, akiknek életben kellett és kell maradniuk. Az életben maradáshoz pedig egy olyan típusú berendezkedésben, amilyen itt az elmúlt 200 évben volt, ez az út. Ezért. 

Végül is hány történelmi szembenézést nem végzett el Magyarország, és hová vezet mindez?

Oda vezet, ahol most is tartunk éppen.  Én nem számoltam, hogy hány történelmi szembenézést nem végeztünk el, de végül is teljesen mindegy, hogy kettőt vagy ötöt. Mert ez egy szilárd trend, és amíg ez valahogy meg nem törik, addig teljesen mindegy, hogy számolgatjuk-e, pontosan hányat mulasztottunk el. Sokat, persze. 

És végleg elszalasztottuk az elődeink tetteivel való szembenézést? 

Igen. Mert először az kellene, hogy a saját tetteinkkel nézzünk szembe. Amíg azt nem tesszük, addig jobb, ha békén hagyjuk az elődeinket. De ennek én belátható időn belül nem látom esélyét.  

Segíthetne ezen egy politikai nemzedékváltás?

Nem hiszem. Hiszen épp egy politikai nemzedékváltás gyümölcseit „élvezzük” most. A Fiatal Demokraták Szövetsége, a liberális eszmék zászlóvivője politikai nemzedékváltás volt. 

Akkor mit kellene csinálni?

Receptem nincs. De szerintem azok, akik már nem fiatalok, nemigen fogják a változást megérni.