Sivatagi show
A sorrend is fontos. Először péntek este megnéztem a Mestalla Stadionban megrendezett Valencia CF- Atletico de Madrid rangadót. Rövid leszek: varázslatos volt, a két remek csapat mindent bemutatott, amiért a modern labdarúgást szenvedélyesen lehet szeretni. Nagy élmény volt látni, hogy a pályán küzdő fiatalemberek milyen kiváló mesterei szakmájuknak. Az „őrült spanyolok” (a nézők) pedig értették és nagyra értékelték a művészetüket.
Nem voltam még álmos és a La Liga meccs után „belelapoztam” a 444.hu-ba, ahol Szily László és a kollektíva elemezte a szintén pénteken játszott Al-Ain – Al-Ittihad meccset. Előtte azt olvastam, hogy az Al-Ittihadtól rövid úton eltávolított Dzsudzsák Balázs szerint, a holland PSV Eindhovennel azonos (!) szintű új csapathoz, nevezetesen az Al-Ainhoz került. Hűha, a mi fiúnk tehát új együttesében rögtön a régi ellen játszhat az emírségek bajnokságában. A tudósításokban az is szerepelt, hogy a mi focistánk gólt is lőtt a meccsen, tehát jól igazolt és egy bivalyerős arab csapathoz került. Az 1913-ban alapított PSV-ről néhány adat, a teljesség igénye nélkül: 24-szeres holland bajnok, 9-szeres kupagyőztes és 1 alkalommal (1988-ban) megnyerte a bajnokcsapatok Európa Kupáját is, ami egyenértékű a mai Bajnokok Ligája trófeával. Dzs. B. durván leértékelte egykori holland csapatát (az Eindhovenben is focizott Balázs) amikor egy kalapba helyezte új klubjával. Kijelentése és az összehasonlítás egyrészt valótlan, másrészt sértő egykori kenyéradóira nézve. A Philips gyár csapatában játszott régen Ruud Gullit, Romário, van Nistelroy, Arjen Robben. és egy darabig Balázs is.
Szily László így értékel:„Most már értem, miért szenved Dzsudzsák a válogatottban. Ez a tempó és színvonal egy svungosabb bélyeggyűjtő rangadóra sem készítené fel. Gyakorló NB2-re járóként minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a magyar másodosztály ehhez képest a Bundesliga. És ez tényleg nem zsurnalizmus! Egyben bocsánatot kérek az MLS komisszárjától, eddig ugyanis azt hittem és terjesztettem, hogy az amerikainál nincs szarabb bajnokság a Földön. Utoljára magyar megyefocis meccsen láttam hasonló taktikát: egy időben maximum két ember fut a pályán: aki a labdát akarja elérni és a bíró. Idén ennél a két csapatnál a Dorog, az Ajka, de durvát mondok, a Haladás is jobban játszott. Sokkal. A Szombathely ehhez képest az utolsó mozdulatig begyakorolt, holland típusú totális futballt tol.”
A fenti mondatok hatására belenéztem (videón) az emírségi rangadóba, és szomorúan meg kellett állapítanom, hogy Szily úr nem lódított. Én ugyan másodosztályú magyar meccseket nem nézek, de – ha éppen nincs angol, spanyol vagy német mérkőzés – az NB1 csapatainak szenvedését néha szemmel követem. Bizton állítom, hogy a Várda-Diósgyőr „klasszikus” jóval élvezhetőbb, mint az Al-Ain és az Al-Ittihad közös labdabotladozása.
Következtetés.
Balázs ügyes srác, hiszen ezzel a hozzáállással és teljesítménnyel forint százmilliókat keresni nagy művészet. Ha Dzsudzsák majd egyszer szögre akasztja a csukát, azonnal jelentkezzen állásra a Külgazdasági - és Külügyminisztériumba, hiszen labdarúgó karrierje során, fényesen bizonyította, hogy a legalacsonyabb szintű árut/szolgáltatást is képes eladni, mégpedig jó áron. Született üzletkötő. A „hungarofoci” nevű magyar specialitás tehát emírségi szinten exportcikké vált, egyetlen szépséghibája, hogy ezt a különleges magyar terméket kizárólag a „sivatagi show” keretében lehet értékesíteni. Ahol a labdarúgó sport őshonos, színvonalas és sikeres (Olaszország, Németország, Spanyolország stb.), ott a Dzsudzsák és honfitársai által kínált bőrlabdás produkciók eladhatatlanok.
