SNI-s gyereknek nincs helye az iskolában
Van egy másodikos, rendkívül okos kisfiú. Két év alatt összesen tizenhat iskolából tanácsolták el, mert Asperger-szindrómás. Magyarországon csaknem százezer sajátos nevelési igényű gyermek él. Sokuknak (és családjuknak) elérhetetlen álom a közoktatás.
Levente az autizmusspektrum középső tájékán elhelyezkedő, markánsabb autista jegyeket magán hordozó sni-s fiú, aki hivatalosan 2021 szeptembere óta, az alsó tagozatban az osztálytársak részéről őt érő sorozatos iskolai fizikai és verbális abúzus, illetve tantermi kirekesztés miatt egyéni tanrendben tanul otthon. Édesanyja, Tóth-Turgonyi Dóra tanít neki minden iskolai tantárgyat. Az idei tanévben már a törvényben előírt fejlesztéseit sem kapta meg az iskolájától szakemberhiányra hivatkozva, a családnak magánerőből kellett finanszíroznia.
Közben Dóri 2021 februárjának végén – Levente otthon oktatása miatt – elvesztette a munkáját, jelenleg gyodon van. Férje az egyetlen kereső a családban, aki napi bejárós teherautó-sofőr az építőiparban. Levente idén volt ötödikes, év végén sikerült minden tantárgyból levizsgáznia – írja a Szabad Európa.
Gorán másfél évesen olvasott, kétévesen írt és számolt. Kínaiul, angolul tanult. Amikor az óvodában más napocskát rajzolt, ő naprendszereket. Óvodás korában aztán kiderült, hogy nincs számára hely a magyar közoktatásban, Gorán ugyanis magasan funkcionáló autista Asperger-szindrómával. „Értelmileg hihetetlen sebességgel fejlődött, szinte követhetetlen volt, de ezzel párhuzamosan a gyerektársakkal abszolút nem találta meg a hangot – meséli Zádori Henrietta, Gorán édesanyja. A kisfiút az összes óvoda, majd iskola elutasította, így végül magántanuló lett.
Tamás egy rendkívül okos, másodikos kisfiún, aki Asperger-szindrómás. Két év alatt tizenhat iskolából tanácsolták el, míg végül magántanuló lett.
Ez csak három gyerek története abból a százezerből, akik ma Magyarországon sajátos nevelési igényű (sni-s) gyerekként a huszonöt-harminc fős osztálylétszám mellett nem kapnak szakszerű segítséget az állami iskolákban, és akiket a magániskolákban sem látnak szívesen.
„Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, aminek fiziológiai, pszichológiai és társadalmi okai vannak. Ezek a gyerekek, akik ilyen sok oldalról megváltoztak, bemennek egy olyan oktatási rendszerbe, ami nemhogy nem változott, de még visszafelé is megy, rákmenetben van, mert egyre inkább próbál merev, autokratikus irányítást bevezetni, ahol megvan a tananyag, amit betöltünk a gyerekbe, akinek ezt be kell vennie. Ez a minősítő-számonkérő rendszer, ami a minősítés során kideríti, hogy ezek a gyerekek nem stimmelnek, nem illenek oda, akár a teljesítményük, akár a viselkedésük miatt. De közben már olyan sokan vannak, hogy nem lehet csak simán kirakni őket, ezért kitaláltuk az integrációt, ami viszont fából vaskarika, ha nem változtatunk semmit. Mert ez azt jelenti, hogy azokat a gyerekeket, akiket kiraktunk azzal, hogy nem illenek a rendszerbe, visszatesszük ugyanabba a rendszerbe azzal a címszóval, hogy integráljuk őket” – mondja dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, a magyarországi diszlexiaközpont és a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanács alapítója.
A Közgazdaságtudományi Intézet 2021-es kutatása szerint a magántanulók aránya az általános iskolások körében a legmagasabb, és bár az egyéni munkarend bevezetésével csökkent (a magántanulóság helyébe 2019. szeptember 1-jétől az úgynevezett egyéni munkarend intézménye lépett), így is kétszer annyi autizmussal élő tanuló van magántanulói státuszban, mint tipikus vagy átlagos diák – írják az MTA–ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport kutatásának eredményében. Hozzáteszik, hogy az autizmussal élő személyek csoportjában az intézményi ellátás mennyisége és minősége egyaránt elmarad a szükségletektől.
