Sok hűhó semmiért – most az ukrán nagykövettel
„Hozták a formájukat” – mondta Dérer Miklós annak kapcsán, hogy Novák Katalin több hónapos halogatás után írta alá a Kijev által kijelölt új ukrán nagykövet, a magyar nemzetiségű Sándor Fegyir befogadó nyilatkozatát. A külpolitikai szakértő, a Magyar Atlanti Tanács volt főtitkára szerint ennek természetes dolognak kellene lennie, nem ilyen nyögvenyelősen intézni, de a magyar vezetés már megint az úgynevezett „szuverenitását” fitogtatta, ahogy teszi más esetekben, például Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációjával kapcsolatban. Mint mondta, ebben az ügyben is látszik: az államfő próbál a „jó rendőr” szerepében tetszelegni, de azért mindig kiderül, hogy alapvetően megbízást teljesít, soha nem távolodik el igazán az orbáni külpolitikától.
Novák Katalin fél évig pihentette a Kijev által a budapesti nagyköveti posztra kijelölt Sándor Fegyir befogadó nyilatkozatát, mire a napokban végül csak aláírta. Azt persze mondani sem kell, hogy ez is egy politikai játszma része, aminek külön pikantériája, hogy egy magyar nemzetiségű leendő nagykövet budapesti tevékenységének a megkezdését hátráltatta a magyar vezetés. A kárpátaljai származású, jelenleg önkéntesként a fronton az orosz agresszorok ellen harcoló Fegyir az Ungvári Nemzeti Egyetem volt tanára, aki arról vált széles körben ismertté, hogy hivatását katonaként sem adta fel, a lövészárokból tartott online órákat a diákjainak. Ő egyébként már márciusban (!) megerősítette a HVG-nek, hogy ő lehet Ukrajna új budapesti nagykövete.
Jellemző módon, nem a Sándor-palota hivatalos kommunikációjából tudhatta meg a közvélemény, hogy Novák nagy nehezen aláírta az úgynevezett agrémentet. Az ATV szerezte meg saját forrásaiból az információt, s csak a televízió kérdésére ismerte el az államfő kommunikációs stábja, hogy „a köztársasági elnök a mai napon aláírta az Ukrajna új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének kinevezéséhez szükséges hozzájáruló határozatot”.
Ahogy a Hírklikk is megírta, ezután – az ilyenkor szokásos eljárás szerint – az elnöki határozatot a Külügyminisztériumba (KKM) továbbítják a miniszteri ellenjegyzésre, s a szokásos diplomáciai csatornákon értesítik róla a küldő államot. Az elnöki határozat akkor jelenik meg a Magyar Közlönyben, amikor a nagykövet, Sándor Fegyir már itt lesz és átadta a megbízólevelét a köztársasági elnöknek.
S hogy miért pont most írta alá Novák Katalin a befogadó nyilatkozatot? Bizonyra köze van ehhez annak, hogy a napokban Kárpátalján, azon belül Beregszászon járt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, aki – a korábbi vizitjétől eltérően – ezúttal a magyarokkal, azok képviselőivel is tárgyalt. Jelen volt Sándor Fegyir is. Bársony András korábbi kijevi magyar nagykövet a Hírklikknek a látogatás kapcsán azt fejtegette, hogy az kiváló apropó lehetne a befogadó nyilatkozat aláírására, igaz, csak néhány napig, mert azután a momentum elszállna.
Nos, a jelek szerint vagy kihasználták az apropót vagy – a diplomáciában nem jellemző – véletlen egybeeséssel éppen most lépett Novák Katalin az ügyben. Ha egymás mellé tesszük a Zelenszkij látogatást és az időben nem sokkal utána következő budapesti lépést, vajon nem valamifajta enyhülés jeleit látjuk a nagyon feszült kétoldalú viszonyban? Lát-e összefüggést a kettő között? S egyáltalán, változtathat-e a magyar-ukrán kapcsolatokon az új nagykövet nyögvenyelős, de mégiscsak megtörtént befogadásának ténye? Dérer Miklóst kérdeztük.
A külpolitikai szakértő lehetségesnek mondta, hogy van a kettő között összefüggés. Az időzítésnek lehet egyfajta üzenet jellege – vélekedett, hozzátéve: azt üzenheti, hogy ha javítani nem is, de tovább mégsem akarja rontani a magyar kormány a kapcsolatokat Ukrajnával.
Ez különösen most, az uniós soros elnökség küszöbén lehet fontos Budapest számára, mert beleillhet az arra történő készülődésbe – magyarázta. Ez sem lehet véletlen, miként az sem, hogy az Orbán-kormányok történetében először állítottak fel egy Európa-ügyi minisztériumot. Egy gesztuscsomag része lehet Fegyir agrémentjének befogadása is – mondta, de hozzátette, hogy ettől még persze maga az eljárás nagyon sértő gesztus volt.
Egy ilyen aktusnak természetes dolognak kellene lennie, de a kormány már megint az úgynevezett „szuverenitását” hangsúlyozza, akkor dönt, amikor akar – mutatott rá. Ugyanígy viselkedik például a svéd NATO-tagság ratifikációjával kapcsolatban is, csak akkor lép, amikor előnyöket lát magának belőle. „Ebben benne van egy kis zsarolás, belpolitikai megfontolások, hazabeszélés a híveknek, a szokásos pávatánc – semmi különös nem történt, hozták a formájukat”.
Az önmagában nem egy barátságos cselekedet, hogy hónapokig halogatták magyar nemzetiségű, valószínűleg kettős identitású egyetemi oktató és aktív harcoló katona agrémentjének a befogadását. Dérer szerint egyébiránt feltehetően ez már korábban megtörtént, csak az alkalmat lesték, hogy ennek híre arcvesztés nélkül, egyúttal valami „gesztust” is gyakorolva kerüljön napvilágra. „Novák amúgy is mindig próbál a jó rendőr szerepében tetszelegni, de rendre kiderül, hogy alapvetően megbízást teljesít, soha nem távolodik el igazán az orbáni külpolitikától” – fejtegette a külpolitikai szakértő, hozzátéve, lehet, hogy az ő stílusa kicsit más, de a lényeg ugyanaz.