Sok sikert, András!
Azt eddig is sejtettem, hogy a Magyar Nemzet (MN) bértollnokai nem igazán kedvelik az ATV jelenlegi és korábbi munkatársait. Mai médiaviszonyaink között ugyanis a jobboldali újságíróknak munkaköri feladatuk, hogy az államilag uralt sajtófelületeken kívül dolgozó kollégáikat ostorozzák és gyalázzák. Csak azért nem kezdem ismertetni az „áldozati listát”, mert ha véletlenül kihagyok valakit, akkor megorrolhatnak rám. Most Simon András került a Magyar Nemzet célkeresztjébe.
A hír: távozott az ATV-től Simon András, a Csatt és A nap híre című műsorok vezetője. A tudósítások szerint Simon András Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt mellett fog dolgozni, ő hívta a stábjába, amire az ATV műsorvezetője igent mondott. A szombati MN-ben „Az ATV műsorvezetőjéről lehullott az álarc” címmel jelent meg írás, amelyben Simon Andrást – szerintem aljasul és igaztalanul – így támadta meg a jegyzet szerzője (Csépányi Balázs): „Úgy vezetett politikai műsorokat, hogy azt az igaztalan képet közvetítette magáról, hogy minden politikai oldaltól független. Most azonban ezzel a lépésével mindenki számára egyértelművé vált, hogy hova is tartozik valójában. Ennek fényében érdemes átértékelni az ATV-ben nyújtott produkcióit.”
1. Szeretném azzal kezdeni, hogy személyesen ismerem Simon Andrást, a műsorainak rendszeres meghívottja voltam. Nem kezdem el „fényezni” (hivatástudat, felkészültség, rátermettség stb.), mert egyrészt nem szorul rá, másrészt a képesség és a tudás a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, az Origónál stb. nem szempont. De még így is érdekes, hogy Csépányi egyetlen szót sem veszteget Simon szakmai kvalitásaira, inkább – utólag és hamisan – át akarja értékelni a volt műsorvezető tevékenységét.
2. Simon – „mellékállásban” beugróként – sok alkalommal vezette az Egyenes Beszédet is. Miniszterek, államtitkárok ültek vele szemben és minden alkalommal korrekt beszélgetéseknek voltunk szem- és fültanúi. A műsoraiban önmagát adta: udvariasan kérdezett, soha nem vágott a vendég szavába, ugyanakkor azt sem engedte, hogy „süketeljen” az illető. Ez a magatartás, ez a stílus nem sorolható szekértáborhoz (bal, jobb), ez az újságírói vénájából fakad.
3. 2013 óta ismerem, nyilvánvaló, hogy az adásszünetekben, illetve a felvételek előtt-után mindig váltottunk néhány szót. Soha nem éreztem „álarcos” embernek: sem a műsoraiban, sem pedig a privát beszélgetések során. Csépányi most azt feszegeti, azt kifogásolja, hogy Simon nem állt ki a közönség elé és nem vállalta melldöngetve a politikai hovatartozását. Miért is kellett volna ezt megtennie? Mi köze a nagy nyilvánosságnak ahhoz, hogy Simon András szívében-lelkében kikkel, milyen politikai közösségekkel szimpatizál? Mi van akkor, ha Simon most – a váltás pillanatában – sem szekértáborokat, hanem egy számára elfogadható értékrend képviselőit kívánja segíteni tanácsaival? Nem ismerem döntésének hátterét, nem is tartozik rám.
De, ha már Csépányi mindenképpen „egyenruhát” akar kényszeríteni Simonra, akkor én önhatalmúlag „besorozom” Andrást. Jó ízlésre vall, hogy olyan tv-csatornának volt a munkatársa, olyan műsorokat vezetett hosszú ideig, amelyek őszinte véleménynyilvánításra és párbeszédre adtak/adnak lehetőséget. Szakmájának premier ligájában lépett pályára, és – szerencséjére és szerencsénkre – soha nem kényszerült a „Magyar Nemzeti” sajtó másodosztályában hazug médiaszolgaként munkát vállalni. Sok sikert, András!
