Somogyi Zoltán: egy apróhirdetés is elég lehet a forradalomhoz (2.)

– És működik? – Ennél a kérdésnél hagytuk abba az interjú első részét; azt firtattuk, vajon hatékony-e a Fidesz „oltásellenes ellenzék” kampánya.

– A Civitas Intézet kutatása szerint igen, mert nagyon erős Fidesz-támogatottságot mértek a legutóbbi kutatásban. Ugyanakkor ez még akkor sem eldönthető, mert messze vannak a választások. Azt pedig nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a kínai és orosz vakcina elutasítása a végeredményét tekintve, ha nem is tudatosan, de mégiscsak politikai állásfoglalás az emberek részéről. Ez alapján mondom, hogy egyáltalán nem biztos az a talaj, amin a kormány mozog. 2022-ben az ellenzék lehet olyan esélyes, mint a kormány. Ezt látszik igazolni egy sor fideszes mozgás, például, hogy alapítványi kézbe helyeznek állami vagyonokat, egyetemeket. Az A-terv nyilván az, hogy meg kell nyerni a választást, de ott a B-terv is, arra az esetre, ha elúszik a győzelem; lehetőleg minél nagyobb vagyont és minél több háttérintézményt vigyenek árnyék-Magyarországra magukkal. 

– Beszéltünk arról, hogy a kormány mindent mér, lehet, hogy ezt az oltásellenességet is megmérte. Ha elemzőként most tanácsot kellene adnia, mit javasolna az ellenzéknek? Van-e egyáltalán ellen-kommunikációs lehetőség egy akkora média-felületi hátrány mellett, ami ma tapasztalható? 

– Minden elemzés tanácsadás is egyben és minden jó tanács csak jó elemzésen alapulhat. Megmaradva tehát az elemzői helyzetben, azért mondanék példákat, mert az ellenzék számos magas labdát nem csap le. Az előbb említettem például Krekó Péter esetét a kormánnyal. Őt, ugye, egy mondata után, összemosták a magyar ellenzékkel. A kormány persze mást sem tesz, mint az értelmiségi gondolkodókat is megpróbálja pártpolitikussá tenni, beterelni őket egy karámba. Ezt látjuk. Krekó elemző kollégával is ez történt: szerintük, mint a baloldal főtanácsadója elárulta az ellenzéki stratégiát, amely abban áll, hogy el kell bizonytalanítani az embereket a vakcinák hatékonyságában.

Márpedig, ha ez egy kormány politikája, akkor nyilván megtalálható lenne az ő oldalukon is olyan, aki olyat sugall, ami szembemegy a magyar emberek szándékaival, céljaival. Volt olyan kormánypárti elemző, például – meg is nevezem, mert a miniszterelnök maga szokta őt idézni, nem véletlen, mert érdekes dolgokat ír –, Békés Márton, aki többször is leírt olyan gondolatot, amely azt sugallta, hogy újra kell vizsgálni Magyarország szerepét az EU-n belül, mert mára ez értelmét vesztette. Márpedig erre építhető lenne politika, ami nincs is távol a valóságtól, de az emberek akaratától igen: az ellenzék mondhatná, hogy a kormány ki akarja vinni az országot az Európai Unióból.

Vagyis lehet arról beszélni, hogy Orbán már nem akar az EU tagja lenni, ezt elárulta a legfőbb tanácsadója, Békés Márton. Ha az ellenzék ezt tenné, akkor nem csinálna mást, mint amit a kormány tett Krekóval. Az ellenzék nap mint nap követelhetné a kormányzati választ: mi a kabinet felelős válasza, ha egyszer a belső körök, Orbán Viktor titkos tanácsadója a távozás szükségességéről beszél, arról, hogy az EU-nak már nincs értelme. Erre nyugodtan építhetne kampányt az ellenzék, és meggyőződésem, hogy ez súlyos csapás lenne a Fideszre, épp a lakosság erőteljes EU-pártisága okán.

De szeretném hangsúlyozni, hogy ezt csak azzal a felütéssel mondom, hogy figyelembe veszem azt a politikai világot, kultúrát, amit az Orbán-kormány kínál, abból az új típusú kultúrából indulok ki, ahol ilyen meredeken lehet hazug kampányokat folytatni, és teljesen zárójelbe kerül a politikai ellenfél tisztelete. Ezt a világot nem szeretem, de – kínunkban viccelődve kicsit – azt mondhatom, személyemben egyedül képtelen lennék más korszellemet előállítani, meg sem próbálkoznék vele. Szóval, az ellenzék is változtathatna harcmodort, ő is eljátszhatna a kormánnyal úgy, ahogy ők velük játszanak. 

– Ez a jelentős jobboldali médiafölény mellett is képes lenne működni?

– Mondok erre egy példát, bár most nem látok forradalmi helyzetet, nem is ezért mondom: 1956 kirobbanásának az egyik nagyon fontos pillanata volt Rajk László újratemetése, amelyen több százezer ember volt jelen. Méghozzá úgy jelentek meg, hogy egyetlenegy apró betűs hirdetés volt erről a Szabad Népben, egy nagyon elrejtett hirdetés. A szöveg csak annyiról szólt, hogy Rajk László bajtársainak üzenjük: a temetése ekkor és itt lesz. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy temetés általános tüntetéssé váljon.

– És még csak Facebook sem volt…

– Igen, nem volt. Egyébként nem az a lényeges hatóerő, hogy mennyi médiafelülete van a kormánynak, hanem, hogy mennyire központosított módon tudja irányítani. Orbán tényleg beszorította a saját értelmiségét, a saját gondolkodóit abba a helyzetbe, hogy mindenkinek ugyanazt kell mondania, nincs kibeszélés. Nagyon biztosan merem állítani, hogy a kormányzati kommunikációs központból anyagok érkeznek az összes megfelelő helyre, hogy mit kell, mit lehet mondani, illetve írni. Nem tud ez másként működni. Tehát az ő kommunikációjuk erejét az adja, hogy mindenki ugyanazt beszéli. Ebben pedig van politikai-kulturális különbség, nyilván több okból is. Az egyik meghatározó elem természetesen az, hogy a Fidesz egymagában áll – a KDNP-nek semmilyen önállósága nincs –, míg az ellenzék sokszereplős, több vezetője van, és egyébként is más kultúrából jön. Csak mondom, elrugaszkodva attól a valóságtól, hogy mennyi párt van, de ha az ellenzék egy egységet képezne, ha minden politikusuk ugyanazt mondaná, minden elérhető felületükön ugyanaz jelenne meg, azzal jobban működne. Annyi felületük együttesen van, hogy eljuttassák a többségnek az üzenetüket. 

– Ha összegzem az interjú tartalmát, kijelenthetem, hogy a Fidesz még nem talált rá az oltásellenesség kampányával arra a tartalomra, amely korábban kétharmados győzelmet hozott neki, azaz a sorosozásra, a migránsozásra, vagy a rezsicsökkentés-ellenességre?  Másként: az oltásellenesség tematikája nem biztos, hogy elegendő az választási győzelemhez?

– Nézzük meg, hogy mi lehet ennek az ellenszere? Az egyik és talán a legfontosabb, hogy az ellenzéki erők hajlandóak egységesen fellépni. Ez egy új helyzet, a korábbi választásokon nem így volt. Most a lehetőség megvan, mert a Fidesznek köszönhetően, egy listán kell, hogy induljanak. Ha a Fidesz ezt az együttes mozgást nem tudja szétrobbantani, akkor komoly erő jelenik meg számukra ellenfélként. A másik tényező, hogy minden kormányzás előbb-utóbb erodálódik, és ez így van Orbán Viktornál is. Nincs olyan, hogy valakit évtizedeken keresztül egyre erősebben szeretnek, egy kormányzásba simán bele is lehet unni. Ugyanakkor persze igaz: jelenleg válsághelyzet van, amit a kormányfőnek kell kezelnie, és amíg így van, addig a miniszterelnök a topon van, mert rá figyelünk.

Ez természetesen nehezíti az ellenzékiek helyzetét. Abban is például, hogy előválasztásra készülnek, és ha hozzá is látnak, nem tudom, miként fognak politikusaik egymással vitatkozni – akár baráti hangon is –, miközben Orbán válságot kezel. Mert ez túl nagy labda lenne a Fidesz számára; egy lehetőség, hogy arról beszéljen: lám ezek egymással vitatkoznak a hatalomról, miközben mi életeket mentünk, a jövőt alapozzuk meg. Ezt még valahogy kezelnie kell az ellenzéknek, például úgy, hogy esetleg jelzik végre a választóiknak: a Fidesz állandóan háborút folytat ellenünk, egyfolytában csak velük harcol, miközben az embereket kellene szolgálniuk, de erre már semmi energiájuk nem jut az általuk generált politikai polgárháború miatt. Nem könnyű persze a helyzet, hiszen nem egy klasszikus választás előtti időszakot élnünk, hanem egy felfordult világot, amiről nem tudjuk, meddig tart, és ha járvány véget is ér, de utána magát a traumát kell kezelni, ami ugyancsak hozzátartozik a válsághoz. 

– Végeredményben mégiscsak kijelenthetjük, hogy a Fidesz már megtalálta a maga kampány-mondandóját? 

– Olyan értelemben igen a válaszom, hogy a Fidesz így működik. Ha most arra talált rá, hogy az oltásellenesség vádja működik, akkor mindenki oltásellenes lesz a politika Fideszen kívüli világában. Mégis, most az az érzésem, hogy ez önmagában nem lesz elég, még a gyurcsányozással kiegészítve sem. Miközben mindenki most a jobboldalon folyamatosan erről a két témáról beszél, pedig sokkal jobbat tenne az ő politikájuknak is, ha ott is akadnának olyanok, akik el mernék mondani, ha éppen rossz az irány. 

– De ilyenek nincsenek.

– Kevesen vannak és ők is nagyon halkak. 

Az interjú első része itt olvasható >>>