Soós Adrianna: a szakdolgozóknak el kéne érniük az orvosi átlagbérek 44-46 százalékát

A kedd esti Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet értelmében az ápolók és az egészségügy nem gyógyító területein (többek közt gazdasági, műszaki) dolgozók alapbérét emelik meg július 1-jétől 18 százalékkal. A kormány 2022 óta ígérgeti a kétlépcsős béremelést, a keddi döntés ennek első üteméről rendelkezik. Így minden rendben lesz?

Egyáltalán nem lesz rendben, mert a dolgozók egyrészt nem januártól kapják a magasabb bért, hanem augusztus 1-jétől. Ha kivetítenénk, akkor ez éves szinten a nyolc százalékot sem éri el, az infláció pedig hűsz százalék körül lesz. Úgyhogy ez az idei évet tekintve, abszolút reálbér-csökkenés. Egyáltalán nem vagyunk megelégedve ezzel az emeléssel, és továbbra is próbáljuk elérni, hogy visszamenőleg, január 1-jétől kapjanak az egészségügyi szakdolgozók béremelést, vagy esetleg valamilyen más címen kompenzálják az inflációt. Ez a béremelés így nem nagyon elfogadható a közösség számára. 

Egyáltalán mit jelent a gyakorlatban ez a 18 százalék?

A szakdolgozói körben általában 390 ezer forint az átlagbér. Ebben vannak diplomások, és segédápolók is. A többség érettségizett, és utána egy-két szakvizsgát is letett ápoló. Tehát a szakképzett ápolók vannak a legtöbben, viszonylag kevés a segédápoló, vagy betegszállító, akiknek semmilyen képzettségük nincs. A diplomás kör – mentőtisztek, gyógytornászok, szülésznők, védőnők száma – körülbelül húsz százalékot tesz ki. Elég sokan vannak magasan képzett körben, ők részben orvosi kompetenciájú feladatokat is végeznek, leginkább harminc százaléknyi bérért. Így ezt a béremelést nem tekintjük olyan nagy elismerésnek, sőt, még felzárkóztatásnak sem.

A Belügyminisztérium a második ütemet 2024 márciusára ígéri, ez csökkenteni fogja az orvos- és ápolóbérek közti ollót?

Igen, van még egy ígéretünk a jövő évre, és arra, hogy addigra el kell érnünk az orvosi bérek 37 százalékát. Ez szintén nagyon szolid arány. Erről folynak a tárgyalások, részben azért is, hogy a pótlékokat hogyan alakítsuk át, hogyan lehet kifejezni, hogy egy sürgősségi vagy intenzív ellátás sokkal „strapásabb”, mint mondjuk egy rendelőintézetben kevésbé „zűrös” munkát végezni. Ezt is meg kellene oldani, ahogy azt is, hogy egy kicsit jobban és gyorsabban zárkózzunk fel az orvosi bérekhez és a reálbér is növekedjen. A pályakezdőknek nem vonzók a jelenlegi feltételek, amikor csak azt látják, hogy mindenkinek rengeteg túlmunkát kell végezni ahhoz, hogy megéljen valahogy, van egy másodállása, kimerülten jár dolgozni. De ez nem jó a betegeknek sem, mert a fáradt ápolók nem tudnak mosolygósan, fitten mozogni a betegágyak mellett. Ráadásul kevesen vannak a szakdolgozók. Hiszen a vizsgálatok nagy részét nem az orvosok végzik, ők a vizsgálatok végén a diagnózist állítják fel, megállapítják a terápiát is, és persze, műtenek. De az orvosok munkája nagyon sokszor azon is múlik, hogy van-e elég szakképzett dolgozó, lesz-e ultrahang, mikor lesz, vagy lesz-e röntgenfelvétel és egyéb. Ha kevesen vannak a szakdolgozók, az tulajdonképpen mindenkire kihat. 

Mekkora emeléssel lennének elégedettek a szakdolgozók a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) szerint?

Azt gondoljuk, hogy a szakdolgozóknak el kéne érniük az orvosi átlagbérek 44-46 százalékát. Az orvosi átlagbér a becslések szerint olyan 1 millió 600 ezer forint. A szakdolgozóknak átlag 800 ezer forint lenne a megfelelő összeg, nyilván a diplomásoknak annál magasabb, aki nem végez orvosi munkát, annak alacsonyabb. Ettől azonban – még a jövő évi béremelési célokat is figyelembe véve – még messze leszünk. Több lesz a bér, mint most, de még mindig nem elég.

Mit tud tenni a szakszervezet? 

Egyrészt tárgyalunk, és én azért ennek a jelentőségét nem becsülném le, mert komoly szakmai érveket tudunk letenni az asztalra. Mivel a döntéshozók mégis csak a főigazgatóktól kapják elsősorban az információkat, nem biztos, hogy a mi érveink tudatában vannak, az átlagok pedig nagyon el tudják mosni a különbségeket. Nagyon sok szakmai javaslatot készítettünk el, és nem csak a konkrét béremelésre, de arra is, hogy a gyakorlatban a még meglevő jogszabályok keretei között sem kapja meg a dolgozó mindig a neki járó juttatásokat. Nyilván próbálunk figyelemfelhívó akciókat is szervezni, elkerülve a legdurvább formát, a sztrájkot. Van egy felmérésünk arról, hogy ki miben venne részt. Most éppen figyelemfelhívó pólókkal, jelvényekkel kezdtünk a munkahelyeken járni. Ezekkel arra hívjuk fel a figyelmet, ha a gyógyításra se lehet várni, akkor nem kellene várni az ehhez kapcsolódó elismerésekkel sem. Más akciók is vannak előkészületben. Azért mindig bízunk abban, hogy sikerül valamennyire előre lépni. Például abban, hogy jobban elismerjék a túlmunkát. Próbálunk egy hosszabb távú jövőképet is fölvázolni a dolgozóknak, mert a fiatalokat nem lehet csak azzal a pályára vonzani, ha azt mondjuk, jövőre egy kicsit több lesz majd a béred. Itt a munkaidő-beosztástól kezdve a rengeteg túlmunkáig sok mindenhez hozzá kell nyúlni. Viszont a túlmunkát csak úgy lehet korlátozni, ha sokkal több fizetést kap valaki, hogy ne kelljen két állással megkeresnie azt, amiből meg tud élni. Mert addig sajnos vinni fogja a két állást. És ezt a törvény másutt ugyan nem, de az egészségügyben megengedi. Ezeket is módosítani kell, máshogy nem lehet visszaállítani a pálya vonzerejét.