Súlyos demokráciadeficittel küzd a magyar választási rendszer

A 20k, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és az Unhack Democracy közös és magyar szervezetek által először végzett választási elemzésének célja, hogy magyar szemmel és tapasztalattal, hiteles képet nyújtson az európai parlamenti és az önkormányzati választási folyamatról. 

A sok évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek elemzései, valamint majdnem ezer, a szavazás folyamatát végigkísérő szavazatszámláló személyes tapasztalatai alapján készült Magyar civil jelentés kimondja: a magyarországi választások több ponton nem felelnek meg a szabad és tisztességes választásokkal szemben támasztott követelményeknek. Pedig a nemzetközi választási megfigyelők jelenléte és ajánlásaik segítenék a demokratikus normák betartását. Az EBESZ/ODIHR, három különböző választási megfigyelői missziója az utóbbi tíz évben összesen mintegy 100 ajánlást tett, de közülük tíznél kevesebbet, a kiemelt fontosságú ajánlások közül pedig egyetlen egyet sem valósított meg Magyarország.  

Az elemzés szerint ebből is következett, hogy szélsőségesen egyenlőtlen feltételek mellett zajlottak a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választások hazánkban. A politikai hátteret áttekintve megállapítható, hogy szokásos mederben folytak az események, még akkor is, ha érvényes a rendeleti kormányzás, az Állami Számvevőszék több százmillió forintos bírsággal sújtotta az ellenzéki pártokat és vihart váltott ki a kegyelmi botrány, amely az államfő és az igazságügyi miniszter lemondásához vezetett. A kormánypárt kihasználta hatalmi előnyét, az ellenzéki pártok egymással próbáltak egyezkedni. Ebben a közegben lépett színre a kormánypárt holdudvarából kiugrott Magyar Péter, aki kihasználta a Fidesznek a kegyelmi botrányt követő megingását és az ellenzéki pártok általános elutasítottságát, a szavazókat fölrázta a két éve tartó apatikus hangulatból és néhány hónap alatt létrehozta az elmúlt évtizedek legjelentősebb új politikai erejét.

Az egy napra hirdetett két választással kapcsolatban a tanulmány megjegyezte, hogy amíg 2019-ben az EP-választás egyfajta erőfelmérőként szolgált az ellenzék számára, aminek tanulságait felhasználva értek el viszonylagos sikereket a négy hónappal későbbi önkormányzati választásokon, most ezt a lehetőséget akarta elvenni az ellenzéktől a Fidesz. Mivel az évtizedes gazdasági konjunktúra 2022-ben megtört, a kormány nem kívánta 2024 októberéig elnyújtani a kampányidőszakot, így már akár az idén nyáron lehetősége lesz megszorító intézkedések bevezetésére. 

A felsoroltakon kívül a kampányt nehezítette még a szuverenitásvédelmi törvény, amellyel létrehozták a Szuverenitásvédelmi Hivatalt és úgy módosították a Büntető Törvénykönyvet, hogy végrehajtható szabadságvesztéssel legyen büntethető az, aki a politikai kampányára külföldi támogatást használ fel közvetlenül vagy azt leplezve „e tilalom kijátszása érdekében”. A jelentés megállapította, hogy a közbeszéd és a demokratikus közélet torzulásához vezet az a dermesztő hatás, amit a Szuverenitásvédelmi Hivatal rendkívül tágan értelmezhető hatáskörei az alapvető jogok széles körének gyakorlásában okoz. Az uniós és nemzetközi intézmények is felszólaltak, negatívan értékelték a törvényt. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa még a jogszabály elfogadása előtt felszólította Magyarországot a törvényjavaslat elvetésére.

A kampányidőszakot vizsgálva, a jelentés megállapította azt is, hogy a kormányoldal fölénye a köztéri hirdetésekben, a médiában és a közösségi médiában is látványos volt. A Fidesz „háború vagy béke”, sőt, „élet vagy halál” közötti döntésként láttatta a választás tétjét. Magyar Péter közösségi média-aktivitásának hatalmas volt az organikus elérése, amelyen keresztül újabb és újabb témákat kínált fenntartva az érdeklődést. Kampányának másik lábát az országjárása képezte. A többi ellenzéki párt a hagyományos eszközökkel kampányolt. A köztéri jelenlétük aszerint szórt, hogy hol voltak erősebb önkormányzati jelöltjeik.

A kampányban a 2022-ben kicsúcsosodott – de már a korábbi választásokon is látható – módon megjelent az állam, a kormány és a kormánypárt közötti határok elmosódása. Ennek legszembetűnőbb példái azok a levelek voltak, melyeket 2024. május 10-én, majd június 6-án a koronavírus elleni oltásra történt regisztrációra megadott email-címekre küldött a Kormányzati Tájékoztatási Központ. Mivel Magyarországon mintegy 6,5 millió embert oltottak be a koronavírus ellen, így milliós nagyságrendű választópolgárhoz jutott el a két email. Az emiatt benyújtott kifogást a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasította, sem a GDPR, sem a választási eljárás négy alapelvének sérelmét nem állapította meg, noha a levél egyértelműen alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére, tehát kampányeszköz. Az NVB döntése elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria elutasította. A döntések érdemi hivatkozási alapja az volt, hogy a kormányzati szerv jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörében járt el, így tevékenysége a törvény erejénél fogva nem minősül kampánytevékenységnek.

Tömeges jelenség volt a gyermekek részvételével folytatott kampánytevékenység, de jogsértő vagy súlyosan erkölcstelen kampánytevékenységre önkormányzati és országos szinten is volt példa. Az önkormányzati választások kapcsán jellemző volt a helyi közhatalom bevonása a kampányba, önkormányzati erőforrások kampánycélokra történő felhasználása, amely sérti a Ve. 2. § (1) bek. e) pontja szerinti alapelvet: esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között. A közvélemény tekintélyes részében megütközést keltett a kormánypártok „Stop háború” óriásplakát-kampánya.

A magyar jogszabályi környezetben nincs általános akadálya, hogy civil, vagy annak látszó szervezetek kampányoljanak valamely politikai erő mellett. Ezért a tanulmány kitér a harmadik szereplők kampánytevékenységeire, a választási szervekre, a szavazók és a jelöltek nyilvántartásba vételére, a jogi háttérre és a jogorvoslati lehetőségekre. 

A szavazás napján a TASZ jogsegély-szolgálatához érkezett megkeresések visszaigazolták a korábbi évek tapasztalatait annyiban, hogy változatlanul fennálló jelenség a szavazatvásárlás, a választópolgárok szavazóhelyiséghez szállítása autóbusszal vagy több körben fordulva gépjárművel. Több helyről jelentették, hogy – elsősorban kistelepüléseken – voksturizmus történt. Egy budapesti kerületben most is tapasztalható volt, hogy bizonyos választópolgárokhoz nem értek oda időben a mozgóurnával, de arról is van tudomásuk, hogy a szavazatszámláló bizottság egyes tagjai befolyásolni igyekeztek elsősorban fiatal választópolgárokat. Rendszerszintű problémának tűnik a választópolgárok befolyásolása az idősotthonokban, és gyakori a félreértés a választójogból kizárt státusz kapcsán – elterjedt tévhit, hogy a rossz mentális állapotban lévő, de gondnokság alatt nem álló polgárok nem rendelkeznek választójoggal. A tapasztalatok alapján, szintén tévhitek övezik a korlátozott kampánycsend részletes szabályait.

A választási jelentés mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a magyar választási rendszer a sorozatos jogszabály-változások ellenére, vagy épp azok miatt, súlyos demokrácia-deficitekkel terhelt. A magyar jogrendszerben az állampolgári választási megfigyelésre továbbra sincs jogi lehetőség, azt kizárólag nemzetközi szervezetek végezhetik. Az állampolgári választási megfigyelés tiltása egyrészt indokolatlan, másrészt gyengítheti a választásokba vetett közbizalmat.