Szakmai vitáink lehetnek, de nem szabad teret engedni a személyeskedésnek
Kijelenthető, hogy habár sikerült bizonyos helyeken áttöréseket elérnie az ellenzéki oldalnak, összességben különösen az európai parlamenti választásokon csalódásra okot adó eredmény született. Tény, a baloldal becsületét, tekintélyét vissza kell állítanunk.
Egy régi mondás szerint „a győzelemnek sok szülője van, a kudarcok viszont árvák” – igaz mindez a jelenlegi helyzetre is. Az elmaradt sikerekért ugyanakkor nem egy-egy konkrét személy a felelős. Óva intenék mindenkit attól, hogy a kormánypárti hangulatkeltésnek felülve üres „Gyurcsányozásban” vezesse le az eredmények miatti csalódottság okozta felszültséget.
Kijelenthetjük, hogy sok szakpolitikai kérdésben van érdekazonosság és szemléletbeli hasonlóság az MSZP és a DK között. Vannak olyan területek is, ahol hangsúlybéli különbségek vannak, mint például az oktatáspolitika, a szociálpolitika, illetve az egészségügy. Ugyanakkor számos olyan kérdés is van, amelyek tekintetében egyáltalán nincs egyetértés a két párt között. Ilyen például az általunk ebben a formában nem támogatott Európai Egyesül Államok ügye, ilyen a határon túli magyarság kérdése, illetve a nemzetpolitika, amelyek az én politikai krédóm szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak.
Számomra teljesen világos, hogy a baloldal viszonyának rendezetlensége a nemzetpolitikai kérdésekhez, egyre inkább zavarja a választópolgárokat. Az egyes szakpolitikai kérdéskörökben fennálló nézetkülönbségek azonban nem szabad, hogy okot adjanak arra, hogy az ellenzéki pártok egymásra mutogassanak, és a másikat okolják a kialakult helyzetért, mert ez akár a sokadik fideszes kétharmadhoz vezethet.
Felelősségi sorrendet természetesen állíthatunk, hiszen ahol több a lehetőség van, ott nagyobb is a felelősség, de azt mondani, hogy csak a DK a hibás, nálunk minden rendben van, az legalább annyira hibás gondolat, mintha kizárólag az MSZP hibájának tudnánk be az eredményt.
Véleményem szerint Gyurcsány Ferenc és a DK nélkül nem sikerült volna fontos helyszíneken győzelmet aratnia az ellenzéknek. Az ellenzéki fellegvárak megőrzésében, megtartásában a szövetségi politika elengedhetetlen volt.
Meggyőződésem, hogy a szövetségben részt vevő pártoknak az építkezésre kell helyeznie a jövőben a hangsúlyt, továbbá tartalommal kell megtölteni az ellenzéki politizálást. Ez az az út, amely elvezethet a választók bizalmának visszaszerzéséhez.
Továbbra is együtt kell működnünk, persze nem egy pártként. Baloldali alternatívát mutatnunk 2026-ban Orbán Viktorral szemben, hiszen a mostani kormánypártokat nem lehet leváltani jobbról.
Nem állítom, hogy nincs szükség új politikai szereplőkre, azt sem, hogy a „párt” szó nem kopott meg az elmúlt években. Természetesen kellenek friss arcok és gondolatok is, de felhívnám a figyelmet arra, hogy most messiást látnak egy vállaltan jobboldali emberben azok, akik pár hónapja még egymás kezébe adták a kilincset a DK elnökénél.
