Szalma Botond: ha meg akarjuk tartani a vizeinket, három vízlépcsőt kell építenünk

Millei Ilona 2023. március 25. 15:25 2023. márc. 25. 15:25

Ez a hét a víz jegyében telt, hiszen ennek a színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony kémiai anyagnak a világnapja is most volt. Ami biztosan kiderült, Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi bejön az országba, a vizeinket pedig meg kéne tartani. Míg a Világ Természeti Alap, a WWF a vizek szétterítésével és természetes visszatartásával adna helyet a folyóknak, Szalma Botond, a Mahart egykori vezérigazgatója vízlépcsők megépítése mellett kardoskodik. A két elképzelés különbözőségéről is beszélgettünk vele.

A kiegyenesített, töltések közé szorított folyók az ártereikkel való élő kapcsolat hiányában gyorsan elvezetik a vizet. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy a vizek szétterítésével és természetes visszatartásával helyet adjunk a folyóknak, lassítsuk a vízkészletek gyors távozását, megtartsuk a csapadékot és a belvizet – írta a WWF a Víz világnapjára kiadott közleményében. Ebben egyetért velük? 

Aranyosak. Akkor, amikor a Prédikálószéken meg akartuk csinálni a víz visszatartását, erősen ellenezték azt. Döntsék el, hogy mit akarnak, szűz maradni, vagy szeretkezni. Összevissza beszélnek, semmilyen betonkoszorúba nincs semmilyen víz szorítva, meg van emelve pontosan azért, hogy meg lehessen emelni a vízszintet. Aki a fizikaórán figyelt, az tudja, ha megnő a térfogat, akkor megnő a benne visszatartott víz is. Gondoljunk a Tisza-tóra, ott vissza van tartva a Tisza vize. A Prédikálószékre sok millió köbméter víz visszatartást terveztek, meg is lehetne csinálni. Az ivóvíz és a mezőgazdaság miatt is kellene, és ha nagyon akarnánk, tudnánk vele öntözni is. Az árterén már nem lesz semmi, mert az ártereket Magyarországon nem használták semmire, csak Óbudán építették be a gazdagok a csónakházak helyét. 

A vizeinket ön szerint is meg kell fogni? 

Igen, mert Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi befolyik. A mezőgazdaság most már sokadik éve százmilliárdos károkat szenved. Ezzel együtt a turizmusunk, az ivóvíz ellátásunk, a hajózásunk, az exportunk, az importunk, a környezetvédelmi szempontok is. Ezek mind azt vindikálják, hogy Magyarországon három vízlépcső épüljön, Bős-Nagymaros, aztán a Dunán Fajsznál, és a Tiszán Csongrádnál. Ez utóbbit már rég meg kellett volna csinálni, és akkor a Tisza is kihasználható lenne a friss ivóvízre, öntözésre, és egy kicsit hajózásra és a turizmusra is. A WWF a természetet szerető emberek baráti köre, ami nem baj, csak belebeszélnek olyan dolgokba, amikbe nem kéne. Az egyik ellenpéldám a Tisza-tó, amit most mindenkinek mutogatnak, hogy milyen gyönyörű, holott egy korlátok közé szorított folyó csúnya zsilipjének a csúnya felvíze. A másik példám, amire a WWF és egy budapesti akadémikus is azt mondta, hogy papírtigris: a C variáns.

Mi is volt pontosan a C variáns?

Először úgy volt, hogy megépítjük a Bős-nagymarosi vízlépcsőt. Vagyis Bősnél és Nagymarosnál is lett volna egy-egy mű, Dunakilitinél elterelték volna a Dunát, és Magyarország kezében marad a vízkormányzás. Addig hisztiztek, amíg Dunakiliti helyett Dunacsúnynál terelték el a Dunát a szlovákok, átvették a vízkormányzást, és a saját C variánsukon keresztül valósították meg a vízlépcsőt. Vagyis Bősnél megépítették, ebből kifolyólag nem kapunk áramot, náluk nincs árvíz, rekreációra is használják ezt a Duna-szakaszt, és teljes biztonságban él Szlovákia. Semmi nem halt meg, és semmi nem halt ki a környéken. A C variáns annyira működik, hogy európai pénzből már fölújítják, és a megtermelt áram árából már meghozta a bekerülési költségét, meghozta az árát. Nem olyan, mint a Budapest-Belgrád vasútvonal. Nálunk viszont kiszáradt a Kis-Alföld. 

A WWF azt is mondja, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízmegtartásra alkalmas területek kijelölésére a helyben keletkező csapadék megtartása érdekében és annak biztosítására, hogy a víz be tudjon szivárogni a talajba. Ez magában hordozza a területhasználat átalakítását, tehát egyes helyeken fel kell hagyni az eddig alkalmazott termelési módokkal, hogy az időszakosan vízjárta földeket a víz megtartására tudjuk használni…

Igen? Amikor mi mondtuk, akkor azt mondták, hogy „jaj, istenem, hogy mi lesz?” Közben átalakult a világ is, a Duna és a Tisza mellé költözött többszázezer ember. Ez pontosan olyan, mint a zérókibocsátás. Miért, a kamionos nem vesz levegőt? Ha vesz levegőt, már nem igaz a zérókibocsátás. Vannak emberek, akik szakmailag sok hülyeséget összehordanak, ami sokszor már tényleg fájdalmas. Már most szólok, az lesz a következő, hogy „kicsi az esés”. Minden két méternél magasabb esés kihasználható úgy, hogy van Kaplan-turbina. Ha a Műegyetemre jártak volna, és nem zeneszerzéssel foglalkoztak volna, akkor ezt tudnák. Én viszont nem tudom megkülönböztetni a violinkulcsot a C-dúrtól, de nem is beszélek bele, nem akarok zenét szerezni. 

Ön szerint mit kellene tenni?

A Dunát szabályoznunk kell, a vizet vissza kell tartanunk. Az ivóvíz 50 éven belül hatalom lesz, a világban is komoly hatalmak lesznek az ivóvízzel rendelkezők. Tanuljunk már a múltunkból, hogy ne rontsunk el mindent csak azért, mert itt valakik hisztériázva rohangálnak. A Bős-Nagymaros megépítése rendszerváltó kérdés volt. Ám mielőtt még bárki megszólalna, igen, minden beavatkozás a természetbe az valamilyen kárral is jár. Ez így van. Az autópálya, a vasútvonal meg a repülőtér is kárral jár. Még a biciklit is alumíniumból, a világ legdrágább bányászatával szerzett ásványból állítják elő. Ne csináljunk úgy, hogy mióta lejöttünk a fáról, nem károsítunk semmit. De károsítunk. Azt hiszem, először nem is Bős-Nagymarost kell megépítenünk, hanem Fajszot, mert hosszú távon valamivel hűteni kell majd a Paksi Atomerőművet. Oda víz kell. Mert ott is egyre több a baj, amikor nincs víz, mert nem tartjuk meg a vizet. A csongrádi vízlépcsőt is meg kell építeni a Tiszán, talán még fontosabb, mint a Duna.

Mit szól az akkumulátorgyárak szaporodásához?

Azt nem tudom, hogy kell-e ennyi, és ennyi pénzből. Az is kérdés, hogy amikor a bányától kezdve előállítják ezeket az akkumulátorokat, az mennyi káros dologgal, és mennyi vízfelhasználással jár. Ivóvízről beszélünk. Amikor pedig 20-30 év múlva már használhatatlanok lesznek ezek az akkumulátorok, akkor hová fogjuk elásni azokat? Ha nagyon akarunk Debrecenbe, vagy a Duna és a Tisza mellé akkumulátorgyárakat, akkor is meg kell tartanunk a vizeket. Ha pedig meg kell tartani a vizeket, az vízlépcsőzéssel oldható meg. A világon többezer vízlépcső van, és mind jól működik. Nem kell messze menni, csak a Dunán felmenni északnak. Ausztria csodálatosan néz ki az összes vízlépcsőjével a Dunán, Németország csodálatosan néz ki az összes vízlépcsőjével a Dunán, és még mindig élnek.