Szent-Iványi István: a magyar külügy keménykedése csak pojácáskodás és színjátszás

A szlovák külügyminiszter a héten – nem először - komolyan kritizálta Magyarországot és Orbán Viktort. Rastislav Káčer egy interjúban arról beszélt, hogy Orbán Viktor is az orosz propaganda malmára hajtja a vizet, illetve, hogy Magyarország az Európai Unió egyetlen tagja, ahol nem nyugati típusú demokrácia van, és ezt az Európai Parlament és az Európai Bizottság jelentős része is így gondolja. Hová vezet az újabb magyar-szlovák vita?

Káčer nem akart ebből vitát, el is mondta ebben az interjúban, hogy félve beszél Magyarországról, mert akkor rögtön „ráugranak”. Ez a jóslata tökéletesen bevált. Menczer Tamás külügyi államtitkár dühödten kirohant ellene. Már korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is azt mondta, hogy a szlovák külügyminiszternek ez a kedvenc időtöltése. Azt tudni kell Káčerről, hogy négy éven keresztül Szlovákia nagykövete volt Budapesten. Tehát olyan emberről van szó, aki jól ismeri Magyarországot, nagyon sok magyar barátja, ismerőse is van. A magyar kormánnyal szemben viszont kétségtelenül rendkívül kritikus. Ez most is látszott, bár visszafogta magát, és ügyesen úgy fogalmazott: az Európai Parlament véleménye szerint Magyarország nem nyugati típusú demokrácia, és ezzel ő nem nagyon tud vitatkozni. Kifejezésre juttatta, hogy ő ezzel egyetért, de ezt közben az Európai Parlamentre hivatkozott. Az EP-nek pedig valóban volt már egy ilyen határozata. Arra pedig Magyarország lépten-nyomon bizonyítékokat is szolgáltat, hogy az orosz érdekeket képviseli – sajnos. Legutóbb például kilenc orosz oligarchát akart levetetni a szankciós listáról. Előtte ott volt a Kirill pátriárka ügye. Szijjártó Péter a háború kezdete óta már háromszor járt Oroszországban, többször tárgyalt orosz kollégájával. Az EU és a NATO tagállamainak külügyminiszterei közül az egyetlen, aki többször elment Moszkvába és Szergej Lavrovval még New York-ban is tárgyalt, miközben előző nap az EU külügyminiszterei megállapodtak abban, hogy nem találkoznak, nem veszik föl a kapcsolatot vele. Eközben még ők vannak felháborodva, ha valaki azt a következtetést vonja le, hogyha valami úgy néz ki, úgy totyog, úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa.

Menczer Tamás Facebook-posztjában a már megszokott módon föl is szólította Káčert, hogy „tisztelettel beszéljen a magyarokról”, majd emlékeztette rá, hogy „Orbán Viktort a magyar emberek rekordtámogatottsággal választották meg, immár egymás után negyedszer, ezt a döntést tiszteletben kell tartania. Hozzátette, hogy a magyar stabilitás nem kimondottan jellemző Szlovákiára, és a külügyminiszter is jobban tenné, ha a saját országával foglalkozna, amely folyamatosan kormányválságban van. Milyen stílus ez?

Ez a jellegzetes stílusa a fideszes kommunikációnak. Ez a kötekedő, hőbörgő vitatkozás azonban nagyon színvonal alatti. Amit Káčer mondott, azt mondhatja egy külügyminiszter. Az az útszéli vitastílus azonban, amit Menczer megengedett magának – és mi ugyan már megszoktunk, mert a Fidesz a magyar politikai életben általánossá tette, és az ellenzéki politikusokkal szemben is megjelenik –, a diplomáciában teljesen szokatlan. Már Szijjártó is mondott olyat a luxemburgi külügyminiszternek, hogy hagyja abba a hazudozást Magyarországról. Ők folyamatosan használják ezt a nyelvezetet, ami a diplomáciától nagyon idegen, és jelzi, hogy ez a terep tőlük távol áll.

Ezek az érvek a külvilágnak szólnak, vagy a saját szavazótábornak?

Ezek egyértelműen a magyar szavazótáboruknak szólnak, itt akarják megmutatni, hogy mennyire kemények. Erről elmondok egy olyan történetet, amit egy nagykövet osztott meg velem, de nem hatalmazott fel rá, hogy a nevét is nyilvánosságra hozzam. Berendelték egyszer a külügyminisztériumba, mert az ő külügyminisztere szintén bírálta a magyar viszonyokat, általában a magyarországi nyilvánosság helyzetét. A magyar külügy erre kemény hangú közleményt adott ki, és behívták őt. Arra számított, hogy egy nagyon durva, kemény beszélgetés következik. Ezzel szemben nem is Szijjártó fogadta, hanem egy államtitkára, aki nagyon szívélyes volt, majdhogy nem bocsánatot kért a dologért. Azt mondta neki: „értsék meg, hogy nekünk erre így kell reagálni. Mi nem akarjuk elrontani a viszonyunkat az önök országával.” Magyarul ez egy színjáték, a magyar külügy színjátékot játszik, elsősorban a magyar lakosságnak. Van egy olyan közönség Magyarországon, amelyik azt gondolja: „ez igen! Jól megadták nekik, így kell, keményen!” Közben emögött nincs semmi keménység, csak pojácáskodás és színjátszás. Csak nem mindenki veszi ezt jónéven. Ennek az egésznek az a legnagyobb baja, hogy nehéz elkülöníteni: befelé így játszunk, és közben megpróbáljuk kifelé elmagyarázni, hogy nem kell túl komolyan venni. Van, aki mégis komolyan veszi, és akkor annak valóban következményei vannak az ország külkapcsolataira nézve. Ez viszont már kellemetlen. 

Az ilyen nyilatkozatok egyáltalán eljutnak ahhoz, akinek címezték?

Olyan értelemben igen, hogy a nagykövetségek figyelik őket. A nagykövetség kötelessége mindent nézni, ami az országára vonatkozik. Menczer véleményét tehát nem lehet nem észrevenni.

A szokásos fideszes érv a negyedszeri győzelemről, a magyar stabilitásról az EU-ban mennyire állja meg a helyét, különösen azután, hogy a magyar kormány a brüsszeli szankció-ügyben lelepleződött, hisz' kiderült, milyen alacsony volt a részvétel a nemzeti konzultáción, mire Brüsszel azt javasolta Orbánnak, forduljon a többi 26 tagállamhoz. Vagyis kezdi az EU is kiismerni a magyar propaganda-kormányzás mibenlétét?

Az EU azt ismerte föl, hogy egyáltalán hogyan kell bánni a magyarokkal. Nagyon sokáig ezt nem tudták. A magyar kormánynak ez a keménykedő fellépése segítette ebben őket. Most viszont már az Európai Unió is keményen játszik, tudja kezelni ezt a problémát. Ez látszik abból, hogy épp a közelmúltban terjesztettek be egy nagy törvénycsomagot, amely arról szólt, hogy teljesítsék az Európai Tanács által kért dolgokat. Navracsics Tibor, területfejlesztési és uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter és Varga Judit igazságügyi miniszter a jövő héten rohan ki Brüsszelbe, hogy megpróbáljon megállapodni az Erasmus-ügyben. Tehát a nagy győzelemből annyi maradt: fegyverletétel és próbálnak megegyezni. Ahogy elkezdett keményen játszani Brüsszel, és kemény feltételeket szabott, abban a pillanatban meghátrálás van. Nagyon sokáig igen nagy volt a mellény, szabadságharc volt és keménykedés, mostanra pedig azt látjuk, hogy minden lényeges kérdésben meghátrálnak. Ez győzelem? Dehogy! Csak a sok vereséget itthon győzelemként próbálják eladni. Ahogy II világháborúban a német propaganda is nagyon sokáig azt hazudta a németeknek, hogy folyamatosan győznek, és csak kisebb kiigazítások vannak. Aztán egy idő után mégiscsak rájöttek a németek, hogy már Berlin alatt vannak az oroszok, és a nyugati részben az amerikaiak. Így elkezdtek kételkedni abban, hogy igazat mondtak nekik. Az Erasmus és az egyéb ügyek pedig már eljutnak a magyar lakossághoz is. Persze a fideszesek ezt is próbálják átalakítani, mindenféléket mondanak, például, hogy megzsarolnak minket, meg bosszút akarnak állni, de a nap végén az derül ki, nincs itt semmiféle győzelem, a lobogót szépen be kell vonni, és teljesíteni azt, amiben egyébként megállapodtak.