Szent-Iványi István szerint április végére kiderül, az EU-nak mennyire van elege Orbánból

– Katarina Barley, az Európai Parlament német szociáldemokrata alelnöke a Frankfurter Rundschaunak úgy nyilatkozott, Orbán Viktor Oroszország előörse. Mennyire állja meg ez a kijelentés a helyét?

– Nem ő az egyetlen, aki ilyeneket állít. Nevezték Magyarországot már trójai falónak is. Egy csomó minden arra utal, hogy Orbán Viktor nem fordult szembe korábbi önmagával, továbbra is fenn kívánja tartani a megkülönböztetett kapcsolatokat Putyin elnökkel, és most sem egyértelmű az álláspontja az ukrajnai háború ügyében. Azt el tudom képzelni, hogy erre gondolhatott Katarina Barley.

– Vagy épp a rubelben kifizetett gázra…

– Ezzel kapcsolatban még nincs egységes álláspont, most alakul ki. Ezt az „okosban” történt magyar megoldást Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, meg mások is kifogásolták korábban, majd meglátjuk, hogy ez valóban beleütközik-e az elfogadott európai szabályzatba. Az, amit most a magyar kormány csinál, egy trükközés, aminek az a lényege, hogy van egy eurószámlájuk, amire euróban fizetik be a pénzt, de onnan rögtön át is váltják a rubelszámlájukra, és valójában azzal fizetnek. Ez olyan „Okos Kata” megoldás, majd kiderül, hogy elfogadja-e az unió. Az EU álláspontja egyébként nagyon világos, a régi római jogelven alapul: van egy megállapodás, amit nem lehet egyoldalúan módosítani. A megállapodás pedig arról szól, hogy a gázt euróban vagy dollárban kell kifizetni – ki milyen szerződést kötött –, és olyan nem volt benne, hogy rubelben. Ezt az oroszok egyoldalúan módosították. Az unió egységes álláspontja jelenleg az, hogy „nem fogadjuk el a módosítást”, de Putyin azzal fenyegetőzött, hogy akkor leállítja a gázszállításokat. Ezért ez most egy „idegjáték”, egy „chicken game”, ki rántja félre hamarabb a kormányt. Meglátjuk.

– Katarina Barley szerint Orbán képes olyan politikát folytatni, amely árthat az EU-nak…

– Most veszi észre? Az már nagyon régi történet, hogy Orbán sok mindenben ilyen politikát folytat. Ő ezt be is vallja, elmondta, hogy ő a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. A tavalyi, október 23-i beszédében világossá tette, hogy az EU-ban ő ezt a szerepet kívánja betölteni. Arra, hogy végre észrevette a képviselő is, csak azt mondhatom: jó reggelt kívánok.

– Eddig ezt nem mondták ki. Vajon ez azt jelzi, hogy az EU-nak kezd elege lenni Orbánból?

– Várjunk egy kicsit, most ellentmondásos hírek vannak ezzel kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy sok embernek elege van. Hogy mi lesz a végeredmény, az április végén fog kiderülni, amikor döntést hoznak a jogállamisági mechanizmusról, és arról, hogy utalnak-e pénzt, vagy nem. Ha nem utalnak pénzt, akkor elegük van. Én egyelőre úgy látom, hogy két tábor van – Barley is ahhoz tartozik, amelyik megelégelte, azt mondja, most már elég. Ám még mindig vannak olyanok, akik azt mondják, hogy most olyan helyzet van, amikor Európa egysége fontos, vagy azt, első alkalommal alkalmazzuk ezt az eljárást, ne legyen túlságosan durva a büntetés. Még mindig nem tudjuk, mi fog történni, de április végén már tisztán látni fogjuk.

– Azt is mondta Barley, hogy a lépés időzítése nagyon rossz, mivel a jogállamisági mechanizmust már régen alkalmazni kellett volna. Tudom, hogy a „ha” igazsága soha nem derül ki, de a jogállamisági mechanizmus megállíthatta volna Orbánt, vagy az ő pávatánc politikája mindenképp ez lett volna?

– Én úgy látom, hogy most, amikor nagyon nyilvánvaló, mire vezet a pávatánc politikája, még most se fordult azzal szembe, picit változtatott, kicsit módosított, de igazából nem számolt le ezzel a pávatánccal. Pedig most már elég erős nyomás van rajta, hogy tegye meg. Azt nem tudom, hogy korábban megtette volna-e, de a Bizottság nagyon óvatos volt, nem akart beavatkozni a magyar választásokba, a döntéssel megvárta a végét. Lehet, ha hamarabb dönt, és határozott döntést hoz, az segített volna. Egyébként a választás engem most arról győzött meg, hogy ez a dolog a magyar választókat csak kismértékben foglalkoztatja. Csak azokat foglalkoztatja, akik egyébként se szavaztak most sem a Fideszre. Akik a Fideszre voksoltak, azokat nem érdekelte, mit mondott a lengyel elnök, mit mondtak a visegrádiak, hogy Magyarország miként szigetelődött el. Szomorú tapasztalat, hogy a választók nagy többségét ez teljesen hidegen hagyja, pedig az ő életüket is befolyásolni fogja, hogy Magyarországnak milyen a súlya és a befolyása. Szemmel láthatóan ez most nem számított.

– Ön mit gondol, ki várja jobban a francia elnökválasztás végeredményét, Macron, Le Pen, vagy Orbán?

– Szerintem egyformán várják mind a hárman, mert mindhármuknak nagyon sok múlik rajta. Macronnak és Le Pennek a személyes karrierje, de Orbán számára is nagy a tét. Az nem vitás, ha bejön Le Pen – amit ő nagyon szeretne –, akkor megerősödik a pozíciója Európában, és sokkal szabadabban tud mozogni. Ha viszont Macron kap megerősítést, az neki rossz hír, mert akkor elindulhat a német vezetéssel együtt egy olyan építkezés, amiről már szó volt, és abban benne vannak a büntetések is azoknak, akik szembefordulnak az európai egységgel.

– Ön azt mondta, várjuk meg, mi lesz ennek az egésznek a vége, de úgy tűnik, Orbánnak és Lengyelországnak is számolnia kell valamilyen következménnyel az EU-ban. Mivel?

– Amit mondtam, hogy április végén fognak döntést hozni arról, hogy a jogállamisági mechanizmussal mi lesz. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen büntetést szabnak ki, hogy milyen irányt vesznek a dolgok. Április végén derül majd ki. Akkor már túl leszünk a francia választáson is – ez nyilván nagyon fontos tényező. Én úgy látom, hogy jelenleg a lengyeleknek jobb a pozíciójuk, mint a magyar kormánynak. Először is a lengyelek esetében csak egyetlen dolog van, az igazságszolgáltatás függetlensége, és ők alkudoznak is erről. Nálunk 16 jogállamisági problémát vetett föl az Európai Bizottság, és ezek egy részét nem is könnyű orvosolni. Ráadásul a magyar kormánnyal már közölte Ursula von de Leyen, hogy beindítják a jogállamisági mechanizmust. Lengyelország esetében ezzel még csak fenyegetőztek, de nem indult semmi. Én most úgy érzékelem, hogy a magyar és a lengyel esetet szeretnék szétválasztani, és mi a „rosszabbik ágra” kerülünk.

– Különösen, ha tovább ragaszkodunk Putyinhoz…

– Persze, ebben nagyon benne van, hogy ha Magyarország nem hajlandó egyértelműen állást foglalni Európa, és az európai álláspont mellett, akkor annak meg lesznek a következményei. Én is így gondolom.

– Már azt is lehetett hallani, hogy az EU-ban Orbán előtt nem is beszélnek bizonyos dolgokról, mert az előbb-utóbb úgyis Putyin fülébe jut…

– Ezt én nem tudom, de nagyon könnyen lehet. Azt tudják, hogy Orbán Viktornak nagyon szoros a kapcsolata Putyinnal. Most is volt egy furcsa telefonbeszélgetése, amiről ő teljesen mást mondott, mint ami valójában elhangzott. A TASZSZ jelentéséből tudjuk, hogy valójában a bucsai mészárlásról szólt, és Putyin azért hívta föl, mert arról kívánta meggyőzni, hogy ez provokáció, amihez az oroszoknak semmi közük, és arra kérte Orbánt, hogy ezt képviselje. Erről érdekes módon, Orbán Viktor egy szót sem szólt, egészen mást mondott arról, hogy miről beszéltek: a békéltető tárgyalásról Budapesten, meg a tűzszüneti felhívásról. Az viszont nincs benne a közleményben, tehát úgy tűnik, hogy azt az oroszok nem hallották meg. Az látszik, hogy Putyin nem véletlenül Orbánt hívta fel az európai vezetők közül, mert benne bízik. Ezt egyébként a nagykövet is megerősítette, aki azt mondta, „nincs okunk arra, hogy ne bízzunk Orbán Viktorban”.