Szentpéteri Nagy Richard: a hatalomban maradás érdekében nem kormányoznak

A kormány rendkívüli parlamenti ülést kezdeményezett péntekre. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek a parlamenti honlapon erről szóló levelében az olvasható, hogy öt törvényjavaslat megvitatását javasolják. A helyi adókról, a nemzetiségek jogairól, a bányászatról szóló törvények módosítását, a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztését, valamint a pedagógusok új életpályájáról szóló előterjesztéseket. A miniszterelnök-helyettes többek között azzal indokolta a kezdeményezést, hogy a rendkívüli ülés megtartása ezen indítványok mielőbbi elfogadása, illetve „az ezt biztosító egyes eljárási szakaszok lezárása miatt szükséges”. De valójában miért van erre szükség – kérdeztük Szentpéteri Nagy Richardtól. 

Az alkotmányjogász, politológus azt mondja, itt olyasfajta dilettáns kormányzás folyik, amelyik a fölmerülő ügyeket, kérdéseket koncepció nélkül oldja meg. Az egyetlen törekvés ugyanis az: minél inkább hatalomban maradni, minél tovább ülni a székben. Ezt szolgálja minden. Az oktatás átalakításának célja is az volt, hogy minél elfogadóbb legyen a polgár, minél kevésbé gondolkodjon. Ugyanez vonatkozik az összes többi alrendszerre is. „Az nem úgy van, hogy valamit el akarnak érni, hanem ahogy szoktuk mondani, az út maga a cél” – fogalmazott. 

Szentpéteri azzal folytatta, nem azért vannak hatalomban, hogy a közjóért tegyenek, hogy valamit elérjenek, nem akarnak azért megváltoztatni valamit, hogy jobb legyen, csak azért, mert szerintük az szolgálja a hatalomban maradásukat. Ez ennek a rendszernek a célja. Ugyanakkor tény, hogy például az öt felsorolt témából is lehet pár, aminek megoldása indokolt.  

Csakhogy kormányzás nem folyik, senki nem csinál semmit, kivéve Lázár János építési és közlekedési minisztert, aki intézkedik az építés ügyében, és Pintér Sándor belügyminisztert, akire minden rá van bízva, amit kormányzás címén kellene csinálni, de a kormány nem foglalkozik vele, mondván, hogy majd a Pintér megoldja – értékelte a helyzetet az elemző. Tulajdonképpen egyedül Pintér kormányoz, mégis mindenki őt szidja. A miniszterelnök tényleg semmit nem csinál. Az egész struktúrát úgy alakították ki, hogy a miniszterelnök bármikor, bármilyen ügybe beleszólhasson, ha akar, és ne kelljen semmilyen ügybe beleszólnia, ha nem akar. Azt csinálhasson, amit akar. Ezért van ez az egész rendszer, így alakultak ki a minisztériumok, ezért van ez a piramisszerű kormányzati struktúra. Minden ezt a célt szolgálja. Nem csak a kormányzat, hanem az egész kormányrendszer, az egész államrendszer ilyen, sőt, az államon túli területekbe, tehát például a gazdaságba is így szólnak bele. Ha azonban már eldőlt, hogy itt, vagy ott gyorsan lépni kell, akkor viszont gyorsan megcsinálják. Módosítani mindig lehet – magyarázta Szentpéteri Nagy Richard.  

A módosítások tényleg irdatlan számot érnek el. Egy elfogadott törvényt már a hatályba lépése után két héttel módosítani szoktak, aztán megint módosítják, majd újra, mert nem végzik el rendesen a feladatot. A törvények előkészítése csapnivaló, az Igazságügyi Minisztérium siralmas munkát végez, de persze nem ez a tárca az oka a problémáknak, hanem maga a rendszer. Ha valamit mégis előterjesztenek, az Igazságügyi Minisztériumnak gyorsan át kell néznie, hogy minden rendben van-e. Általában nincs rendben, de erre csak később jönnek rá – folytatta a politológus. Ha a törvény elfogadása után jelentkezik valamelyik érdekcsoport, hogy változtassanak a dolgon, akkor változtatnak. Példa erre, hogy amikor a Covid idején elkezdődtek a lezárások, akkor jelentkeztek a kutyasétáltatók, hogy az nem jó, mert nem tudják a kutyákat levinni. Akkor beírták a törvénybe, hogy kutyát sétáltatni azt lehet, mert erre nem is gondoltak előre. De nem gondolnak előre semmire sem – tette hozzá Szentpéteri, aki úgy látja, tulajdonképpen nem tudják, hogy mit csinál a jobb kéz, mit csinál a bal. A Fidesz elemzői ezt politikai kormányzásnak hívják, de ez annyit jelent, hogy nem szakmai, hanem politikai célokkal foglalkoznak. Csakhogy egy politikai cél a meghatározó, az, hogy a hatalomban maradjanak. Szentpéteri Nagy Richard ezt dilettáns kormányzásnak hívja. Szerinte emiatt tartanak rendkívüli parlamenti üléseket is. Amelyeknek semmi értelmük.

Az elemző felidézte, hogy a kiadott közlemény szerint „a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló törvényjavaslat az állam tulajdonában álló egyes kastélyok, kúriák, udvarházak további fejlesztését és fenntartását új alapokra helyezi azáltal, hogy azok tulajdonjogának átruházását vagy vagyonkezelésbe adását lehetővé teszi”. Ez arról szól, hogy lehet „eltulajdonítani” egy kastélyt. A tulajdon átadható lesz magántulajdonba, és ez az, amit a Fidesz akart. A miniszterelnök is egy ilyenbe költözött Alcsútdobozon, a volt Nádori kastélyba, amit teljesen lerombolt, újjáépített a föld alatt, hogy kívülről ne látsszon, és tényleg a Putyin vidéki dácsáját meghazudtoló ingatlan lett. Itt mindenki megcsinálja ebből a maga bizniszét. Lázár odaadná a fél karját, hogy ő is arisztokrata legyen, csak pechjére nem abban, hanem egy demokratikus, modern korban született. Azért Hódmezővásárhelyen neki is egyre giccsesebb és fényűzőbb palotája van – emlékeztetett Szentpéteri. 

Majd azzal folytatta, hogy a státusztörvénnyel most már valamit meg kellene oldani az oktatás bajaiból. Amikor a Fidesz ismét hatalomra jutott, az volt a cél, hogy minél tovább a hatalomban maradhassanak, ehhez pedig az iskolarendszert teljesen le kellett zülleszteni. Merthogy itt kritikus hang nem lehet. Akinek ez nem tetszik, az úgyis elmegy külföldre. A középiskolások is ezt tervezik már. Akik maradnak, azok edukálatlan Fidesz szavazók lesznek, mert minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál inkább szavaznak a Fideszre. Ezzel lehet fenntartani a hatalmat. Ez volt a cél – tette hozzá a politológus. 

Ám ezzel nem oldottak meg semmit, csak minden egyre rosszabb lett, ahogy azt előre lehetett tudni. Mindent elrontottak. Szentpéteri Nagy Richard szerint most azt kéne mondani, elnézést kérünk, amit eddig csináltunk a legapróbb részletekig, az mind rossz, 13 évig mindent rosszul csináltunk, és most visszatérünk oda, ahol elkezdtük 2010-ben. De ezt nem mondják, ehelyett mindenféle adminisztratív eszközökkel próbálnak valamit csinálni, próbálnak tüzet oltani. A státusztörvénnyel azonban csak tovább rontanak a helyzeten. A szándék az, hogy megoldják azt a problémát, amit maguk okoztak. Az oktatás mindig is rossz volt Magyarországon, de a tudatos szétverése ide vezetett. A státusztörvény egyszerűen csak tűzoltás, hogy mégis betapasszák vele az oktatás sebeit, addig, amíg hatalmon vannak, utánuk úgyis az özönvíz jön, a szakadékba zuhan az ország. Most így állunk – vélekedett az elemző.

2010-től kezdődően belementek egy utcába, és belevezették az országot is. Ez nem csak az oktatásra, hanem az egész rendszerre igaz. Most meg kellene mondaniuk, hogy ez egy zsákutca, bocsánat, visszafordulunk. Ez érvényes a külpolitikára épp úgy, mint az egészségügytől kezdve mindenre a belpolitikában. De persze nem mondhatják, mert akkor elveszítik a hatalmat. Ördögi dolog ez – fogalmazott Szentpéteri Nagy Richard. Ahelyett, hogy visszafordulnának, még inkább befele mennek ebbe a zsákutcába. Előremenekülnek, mert tudják, előbb-utóbb úgyis vége lesz mindennek. Egyszerűen nincs más út, nincs oldalág, hogy egy kicsit javítgathatnak a rendszeren. Az ellenzék ezt érti félre. Nem lehet a rendszeren javítani. Ezért minden megy tovább, majd csak lesz valahogy, majd a Pintér megoldja, mint az oktatást a státusztörvénnyel. Miután azonban a vezér, kimondta, hogy maradni kell 2030-ig, ezért küzdenek, de persze mindannyiuknak ez az érdekük – egyelőre.

A politológus szerint már látják a rossz irányt, még azok is, akiknek eddig csukva volt a szemük. Most már a kormányzaton belül is vannak bajok, észlelik, hogy lassan benne vagyunk a szakadékban. Úgy gondolják, az egyetlen megoldás, ha oltják a tüzet, betapasztanak néhány lyukat, és „akkor tulajdonképpen előre megyünk, mert Magyarország előre megy, nem hátra, és az egészet meghosszabbítjuk Bicskéig. Morál úgy sincs, nem is immorális, hanem amorális a rendszer, tehát a morál föl se merül. Nincs erkölcsi dimenzió.” Szentpéteri Nagy Richard szerint a helyzet már egy görög tragédiára hasonlít. Ott is tudjuk már az első felvonásban, hogy rossz lesz a vége, a főhős a végén meg fog halni, mert a rendszer foglya marad és tulajdonképpen nem is oldódott meg semmi. Még csak meg sem dicsőül, egyszerűen meghal, és kész. „Ennek is ez lesz a vége” – zárta gondolatot az alkotmányjogász, politológus.