Szentpéteri Nagy Richard: a politikai célokból tönkretett oktatás a NER jellemzője

Összegyűlt az 50 országgyűlési képviselői aláírás, amely ahhoz kell, hogy a PSZ és a PDSZ az Alkotmánybírósághoz fordulhasson a polgári engedetlenség miatt kirúgott tanárok ügyében. Miért nem fordulhatnak a szakszervezetek is közvetlenül az Alkotmánybírósághoz, hisz' korábban megtehették?

Az alaptörvénnyel és az új Alkotmánybírósági törvénnyel megszűnt ez a lehetőség. Ennek pedig politikai oka van. elsődlegesen a politikai paranoia. A hatalom, illetve Orbán Viktor fél mindentől. Pedig azt, hogy ne lehessen ellentmondani neki, másképp is elérhette volna. Ha azt akarta elérni, hogy bármit átverhessen a parlamenten, és arra se szólhasson az Ab semmit, elég lett volna a kétharmadával megváltoztatni az alkotmánybírák jelölési szabályait, és az Alkotmánybíróság jogköréből tartalmilag kivenni jónéhány jogszabályt, amikről kimondja, hogy az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja. Ezt meg is tette és még tucatnyi ponton tette lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság ne csinálhasson semmit. Az egyik ezek közül az volt, hogy most már senki nem fordulhat közvetlenül az Alkotmánybírósághoz. De még ez is kevés volt neki, ezért amiről az alkotmánybírák többsége kimondta, hogy alkotmányellenes, azt betette az Alaptörvénybe, így arról az Ab már nem mondhatja ki, hogy alaptörvényellenes. 

Mikor szűnt meg a lehetősége annak, hogy mindenki az Alkotmánybírósághoz fordulhasson?

A ’89-es modell egészen Orbánék 2010-es hatalomra kerüléséig az volt, hogy bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhatott. A bárki az valóban azt jelentette, hogy bárki, nem csak az, aki érdekelt volt az ügyben. Sőt, még az sem kellett, hogy magyar állampolgár legyen az illető, lehetett külföldi vagy hontalan is. És valóban mindenki kezdett az Alkotmánybírósághoz fordulni, úgyhogy komoly ügyhátralék is keletkezett. Ám ez mégis jó volt, mert azt mutatta, hogy közbizalmat élvező tevékenységet végzett, az egyik legjobban elfogadott szervezet volt. Ez megszűnt. Közvetlenül most senki, így a szakszervezetek sem fordulhatnak hozzá, azt csak a „hivatalos szervek” tehetik meg. Ezért kellett megbízni a képviselőket azzal, hogy ők tegyék meg a szakszervezetek helyett. Ez borzasztó, de mégis így van. De még ezen kívül van egy tucat akadály, fék, hogy ha el is jut az Alkotmánybírósághoz az ügy – márpedig ezzel a trükkel eljutott –, ne hozhassanak olyan döntést, ami ne lenne jó a kormánynak. 

Ön szerint várhatják-e ezek után a pedagógusok, hogy nem lesznek olyan könnyen kirúghatók polgári engedetlenség miatt? 

Előfordulhat, hogy az Alkotmánybíróság időnként hoz egy-egy olyan döntést, amelyik tetszhet annak, aki hozzá fordult. Ám ez nem azért van, mert az Alkotmánybíróság föllépne a kormány szándékával szemben, bármit mond, attól a kormány hatalmon marad. Előfordulhat az is, hogy a kormány az Alkotmánybírósággal mondatja ki, még egy kis engedményt tesz. Ezért nem tudom, hogy mi lesz. Még az is lehet, hogy olyasmit is kimond az Alkotmánybíróság, ami kedvező lehet a kezdeményezők számára. Bár nem ezt jósolom, de ha így lesz is, az nem azért lesz, mert az ellene menne a kormány szándékának. Lehet, hogy Orbán Viktornak az lesz a szándéka, hogy valamit engedjen, és ezt az Alkotmánybírósággal mondatja ki. Utána pedig majd azt lehet mondani, hogy itt milyen nagyszerűen működik a jogállam, mert a független Alkotmánybíróság szembemegy a kormány akaratával. Ami nem lesz igaz. 

A polgári engedetlenség bevett szokás a polgári demokráciában, Orbán Viktor miniszterelnök maga is alkalmazta korábban… 

Ő is rosszul. Szerintem a polgári engedetlenség jogellenes dolog. A polgári demokráciákban nem bevett, mert nincs szükség arra, hogy az legyen, ugyanis azokban lehet jogszerűen is lehet a jogot érvényesíteni. Ha valakinek a jogát sértik, akkor jogszerűen fölléphet azzal szemben, a bíróságig is eljuthat, és a bíróságon érvényesítheti a jogát. Ha normális sztrájktörvény van – ami nálunk nincs –, akkor nincs szükség polgári ellenállásra. Magyarországon a sztrájkot csak a közszférában jelenleg legalább 30-féle módon szabályozzák. Eleve egy katyvasz, és nincs egységes törvény. Pedig csak abból kéne kiindulni, hogy a munkavállaló sztrájkolhat, ez alapjog. Egy jogállamban alapfeltételezés, hogy lehet sztrájkolni, azt pedig egy törvényben mondják ki, hogy mikor, hogyan, meddig nem. Nálunk a pedagógusok nem sztrájkolhatnak, a sztrájkjogukat kiüresítették, a jogaik túlzottan korlátozva vannak. A polgári engedetlenség arra van kitalálva, amikor már nincsen törvényes út, és jogszerűtlen eszközökhöz nyúlnak. De ez nem helyes dolog, hanem kényszermegoldás. Nem kéne, hogy ilyen kényszermegoldás legyen, ehelyett az kéne, hogy demokráciában és jogállamban éljünk, ahol törvényes eszközökkel is föl lehet lépni a sérelmes dolgokkal szemben.

Az, hogy az egész sztrájktörvényünk egy „katyvasz”, hogy a pedagógusok nem tudnak törvényesen sztrájkolni, még ha akarnak sem, tulajdonképpen mit mutat az ország jogállamisághoz való viszonyáról? 

Az világos, hogy Magyarország nem jogállam. Ez egy pillanatig nem kérdéses. Magát a politikai rendszert is lehet nevezni hibridrezsimnek, autokráciának. Teljesen mindegy, hogyan nevezzük, az biztos, hogy nem alkotmányos demokrácia, más néven nem egy jogállami demokrácia. Ezt már 2010 nyarán ki lehetett mondani, most pedig már 2023 tavasza van, és azóta csak egyre romlott a helyzet. Ma már a rendszer hívei sem vitatják, hogy ez nem alkotmányos demokrácia, hisz' a rendszer magát is illiberális demokráciának hívja. Ez a rendszer egyre inkább kiépül, és egyre rosszabb a helyzet. Ez a rendszer egyszer majd megbukik, mert világosan látjuk, hogy semelyik alrendszer sem működik, de amíg megbukik, minden nap egyre rosszabb lesz, és még az utolsó nap is rosszabb lesz, mint az azt megelőző napon 

Egyébként ön szerint van arra magyarázat, hogy a kormány egyszerre köti a pedagógusok béremelését az uniós források megérkezéséhez, és – bár nem mondja ki – a státusztörvény bevezetéséhez, viszont azzal, hogy szerzett jogokat vesz el, nem teszi vonzóvá a pályát, tovább csökkenti az autonómiát, nem teljesíti az EU-s pénzek lehívásához szükséges, az unióval történt megállapodásban foglaltakat.

Itt nem arról van szó, hogy a kormány szeretne egy jobb oktatást, ezért átalakítja a rendszert. A kormány nem akart semmi jót az oktatással, azért alakította át, hogy rontson rajta. Azt akarta, hogy ne kapjanak XXI. századi oktatást a gyerekek, és ne gondolkodó embereket képezzenek. Azért csinálta, hogy hatalmon maradjon. Azért kormányoz, hogy kormányozzon. Az útvonal maga a cél. Tulajdonképpen a kormány semmit nem csinál, mindössze propagandát harsog, és ellenségeket gyárt. Az elmúlt 13 évben egyetlen területen, az oktatásban csinált valamit, de pont, hogy ott nem kellett volna. Mert amit ott csinált, az egytől-egyig rossz, az egész alrendszer minden eresztékében ereszt. Ennek belátása azonban nem várható tőle, mert akkor azt kéne mondania, száz lépésből százat rosszul csináltunk, és most vissza kell csinálnunk mindent úgy, ahogy volt. A fejéről a talpára kellene állítani a dolgot. Ezt nyilvánvalóan nem mondhatja. De megvolt ennek a politikai célja. A kicsiben benne van az egész, tulajdonképpen a NER-t mintázza kicsiben az oktatás.