Szentpéteri Nagy Richard: Orbánék legnagyobb bűne, hogy megrontották a lelkeket – 2. rész

A beosztotti tehetetlenség vonatkozik a cselekvésre is? 

Igen. Nem tudnak igazából cselekedni addig, amíg nem mondják meg nekik, hogy mit csináljanak. Amikor világossá válik, mondjuk egy kormányülésen, hogy egy adott dologért ki a felelős, és mi a határidő, akkor tudják, hogy azt nekik meg kell csinálni. És nemhogy nyilvánosan, hanem még azt megkerülve se vethetnek föl kérdést vagy kételyt. Például gondoljunk Hende Csabára. Az egykori honvédelmi miniszterre az volt bízva, hogy csináljon kerítést. Ő pedig azt mondta, hogy ilyen nagy kerítést ennyi idő alatt nem lehet megcsinálni, mire rögtön leváltották. Neki ugyanis nem az a feladata, hogy nemet mondjon, hanem, hogy csinálja meg, vagy legalábbis csináljon úgy, mintha csinálná, és a végén mondja azt, hogy megcsinálta. Még akkor is, ha esetleg nem csinálta meg teljesen, de az ne derüljön ki. Egy másik példa, a World Press Fotó kiállítás. A kormány nem azt akarta, hogy kevesebb gyerek lássa a fotókiállítást, magasról tett rá, hogy hányan látják, mert magasról tett a gyerekekre. A kormány nem velük foglalkozott, hanem azokkal a választókkal, akik nemhogy nem jártak még a Nemzeti Múzeumban, hanem 200 kilométerre laknak onnan. Ők pedig azt érzékelték ebből az egészből, hogy Budapesten fertő van, alkalmatlan a fővárosi vezetés, de a kormány megvédi őket ezektől. Igaz, hogy nincs veszély, de „a kormány megvéd”. A ’22-es választást tulajdonképpen azért nyerték meg, mert az volt a fő üzenetük, hogy megvédenek minket a háborútól. Az volt a hangulat, hogy baj van, jön a háború, pedig egyáltalán nem volt közel, és ezt a kormány kihasználta. Most is megvéd minket a nyugati világ kergeségétől, mert a nyugati világ eltévelyedett, megkergült, gender propagandát hirdet. Nem azokat a gyerekeket védi, akik bementek a World Press kiállításra, legyen ezer, vagy tízezer a számuk. Az pont nem érdekli a kormányt, mert cserébe nyert százezer új szavazót. Ez érdekli, csak ezt az ellenzék nem ismeri fel. 

Mindebből adódóan milyen törvények születtek?   

Ha az egész 13 évet vesszük, akkor voltak nagy törvényalkotások. Ennek a kormánynak köszönhetően olyasmik is megszülettek, amik korábban nem, mint a Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv, a büntető eljárási, a polgári eljárási törvény, a közigazgatási eljárási törvény. Olyan nagy kódexek születtek, amik addig, amíg 20 évig demokrácia volt, nem születtek meg. Viták ugyan voltak, a kodifikációhoz is közel voltak, ám mégsem születtek meg, csak a Fidesz alatt, többnyire az első ciklusban. Nagy törvényalkotás volt. Azon kívül született egy csomó olyan törvény, aminek az volt a célja, hogy bebetonozza a Fideszt. Ilyen volt mindenekelőtt az Alaptörvény, a médiatörvény, a média alkotmány. Az összes közjogi tárgyú törvény egy célt szolgált, bebetonozni őket a hatalomba. Ami pedig hatalmi szempontból nem volt érdekes – például a Btk. –, azt megcsinálták, mert úgy gondolták, nem húzzák tovább az időt. Azon a területen, ami nem releváns hatalmi szempontból, akár még jó törvény is születhet, de az nem cél. Amiben pedig van hatalom, és van pénz, az már fontos nekik. Sok mindent elrontottak. Ilyen volt például az összes építkezés. Már akkor jobban jártunk volna, ha nem építenek semmit, csak egyszerűen ellopják a pénzt. 

Hová vezetett mindez, milyen állapotban van ma Magyarország?

Magyarország természetesen nagyon rossz állapotban van. Erkölcsi értelemben különösen, mert a gyerekeink is ebbe születnek bele, ezt tanulják, és ehhez igazodnak. Nagyon könnyű hozzá igazodni, nagyon könnyű megtanulni. A gyerekeink például tanulhatnának hat évig az egyetemen, és mondjuk orvosok lesznek. De van egy könnyebb út: igazodni. Itt van például a nagyon kistafírozott MCC, több ezer milliárdnyi vagyon van benne. Ott lehet jó pontot szerezni egy képzésen, ami még a felvételibe is beszámítható 70 pontig. Vagyis a gyerekeink nem a jót, nem a demokratikus politizálást, nem az együttműködést tanulják meg, hanem a nyomulást: „egyszerűbb lesz az életem, és nagyon gazdag leszek, ha nem a tehetségem szerint megyek, hanem elkövetem az első hazugságomat. Csak azt kell mondanom, hogy az illiberális rendszer jobb, a keleti nyitás jobb, és akkor tulajdonképpen „benn” vagyok.” Persze, ez nem igaz, mert Magyarország mindig a Nyugathoz akart tartozni, de bemagolom, még ha nem is hiszek benne, ezt mondom. Így kezdem a karrieremet. Később aztán el is hiszem, és nekem ez nagyon jövedelmező lesz. Így már nem is érdekem, hogy megváltozzon ez a rendszer, hanem szeretném ennek a rendszernek a fenntartását a maga korruptságával, romlottságával egyetemben, mert benne vagyok, és ez nekem megéri. És mindez vonatkozik az ellenzékre is. 

Tulajdonképpen ez a legnagyobb bűn, amit elkövettek az ország ellen?

Igen. Nagyon szépen lehet rangsorolni a bűneiket. Az egyik valóban az, hogy a lelkeket megrontották. Az emberi lélek hajlamos a rosszra is, és itt kiélheti a rosszat. Ráadásul a magyarokban van egy fajta kisebbségi érzés is a Nyugattal szemben, az, hogy annyira nem vagyunk jók. Ez a kormány pedig azt mondja nekik, hogy nem baj: lehetünk műveletlenek és tahók, nem kell tudnunk semmit, a tudás nem számít. Tehát van egy intellektuális probléma. De van egy esztétikai probléma is: ez a rendszer nem szép, hanem ronda. Ezzel a rendszerrel van erkölcsi bajunk is, az erkölcsi züllés lemegy egészen az óvodáig, a jó lesz a rossz, és a rossz lesz a jó, az erkölcsi pólusok megváltoznak. A rendszer azt üzeni: akkor leszel valaki, ha erkölcsileg a rossz oldalra állsz, és erkölcsileg nem úgy jársz el, ahogy otthon tanultad, hanem úgy, ahogy a rendszer kívánja. Átfordítod magad, először amorális leszel, de ebből immorális magatartás lesz a végén. És persze van egy gazdasági probléma is, mert a rendszer nem működőképes, fenntarthatatlan, és csak egyre rosszabb lesz. Vagyis összegezve, ezzel a rendszerrel erkölcsi, esztétikai, morális, gazdasági és politikai baj is van.

Néhány területen azonban még nagyobb a kár, mint a többinél. Az egyik az a hibás irány, ami a miniszterelnök saját ötlete: az autógyártás, az akkumulátorgyártás, az összeszerelő üzem idetelepítése. Ő azt mondja, hogy az autógyártás rengeteg család megélhetését szolgálja, és azért, hogy itt maradjon, kell az akkumulátorgyártás. Különben is van elég vizünk, több folyik ide be, mint innen ki. Ezekből a rossz premisszákból pedig katasztrófa lesz ebben az országban. A másik nagy baj, amit a környezetvédelemmel csináltak. Nem tisztelték és nem is tisztelik a környezetet, ahová megyünk az országban, e téren mindenhol csak a pusztítást látjuk. De ugyanilyen probléma az épített környezet átalakítása, teljes lerombolása is, csak azért, hogy abból pénzt nyúljanak le. Vagyis, az életünk nem számít.

Hogyan lehet, hogyan kell ebből kikászálódni, ha ki lehet egyáltalán? Mi a jövőkép?

Azt nem mondom, hogy mindig úgy lesz, ahogy volt, de az igaz, hogy a magyaroknak önerőből soha nem sikerült kijönni a saját rossz helyzetükből, ahogy nem ment sem 1848-ban, sem 1956-ban. Egyik rendszerből a másikba nem a magyarok vitték át saját magukat, hanem mindig egy nemzetközi konstelláció, például egy világháború volt az ok. Az I. világháború elhozta Trianont és egész Közép-Európa átrendezését, a Habsburg Birodalom megszűnését. A II. világháború után – a szovjetek itt léte miatt – kényszerűségből még társadalmi rendszert is váltottunk. Eleinte, pár évig ugyan többé-kevésbé féldemokrácia volt, de 1949-re végképp kialakult a sztálinizmus. A rendszerváltást sem a magyarok csinálták. Bush és Gorbacsov volt az, aki Máltán megállapodott, és ez világpolitikai megállapodás volt. Magyarországon nem azért lett rendszerváltás, mert Keresztes Sándor a hatodik megkeresésre végre hajlandó volt megalakítani a Kereszténydemokrata Néppártot. Nem ezért szűnt meg a kommunizmus és a Szovjetunió. A magyarok önállóan nem csináltak soha semmit. Ebből nem az következik, hogy most is így lesz. Ez a mostani rendszer akkor változhat meg, ha a nemzetközi helyzet úgy alakul. Akkor is évtizedekbe telik, mire itt újra felépül egy normális világ.

(Az első részt itt olvashatják)