Szentpéteri Nagy Richard: semmi szükség nem volt a szuverenitásvédelmi törvényre

Önmagában az, hogy hány törvényt hoznak a parlamentben még nem mond túl sokat. Mostanában pedig nem tűnik annyira „törvénygyárnak” az Országgyűlés, bár ezen a héten az volt – mondta Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász szerint vannak olyan időszakai az országgyűlésnek, amikor egyszerre több törvényt alkot, ilyen volt ennek a rendszernek az első ciklusa is, amikor 2010-2014 között számolatlanul hozta a jogszabályokat és nem volt ember, aki képes volt követni a változásokat. 

Az egy másik kérdés, hogy a most hozott törvényekre semmi szükség nem volt. Ahogy arra sem, hogy a honvédelmi jogszabályokkal kivettek egy jelentős területet a parlament kezéből. Tulajdonképpen az Alaptörvény indoklásában derül ki, hogy ez miről is szól, ugyanis megtiltja a parlamentnek, hogy foglalkozzék jogállási kérdésekkel a honvédelem területén. Tehát elvették a lehetőségét is a parlamentnek, hogy „törvényt hozzon arról, amiről törvényt kellene hozni”, hanem helyette felhatalmazást kap a kormány arra, hogy kormányrendeletben szabályozza azokat az intézkedéseket, amiket a honvédelmi miniszter kitalál. A parlament pedig elfogadta, hogy korlátozza saját magát. Ez egy különös közigazgatási szabályozás – vélte Szentpéteri Nagy Richard.  

De nem is az a fontos, hogy hány új jogszabályt hoznak, hanem az, hogy milyeneket. „Mert minden, amit most csináltak, fölösleges volt, köztük a szuverenitásvédelmi törvény is” – fogalmazott. Szentpéteri Nagy Richard emlékeztetett rá, a kormány terve az, hogy minél tovább hatalmon maradjon és ezekkel a törvényekkel is bebiztosítsa magát. De maga az új törvény nem is szuverenitásról szól. A szuverenitás csak egy szó, amit tulajdonképpen senki sem ért, mindenki feltételez valamit, amit szerinte jelenthet. A magyarok inkább függetlenséget értenek alatta. Viszont ez direkt van így. A szó maga orosz import, Putyinnak is van ilyen törvénye, a beszédei az elmúlt öt évben másról sem szóltak, mint a szuverenitásról. Az Orbán-kormány pedig szívesen használ olyan szavakat, amelyeknek a jelentésével nincs mindenki tisztában – magyarázta az alkotmányjogász. 

Vannak szavak, amiket mindenki ért, ilyen például az asztal, amelynek vannak különböző megjelenési formái, de attól még az asztal az asztal marad. De a szuverenitásnál nincs ilyen, ahogyan a migráns szónál sem volt. Amikor az utóbbit bevetették, alig értette valaki, aztán később kezdett értelmet nyerni. „Egyszerűen átverik a közvéleményt, sajnos a független sajtó sem kivétel ez alól. Mert miközben a kormány a szuverenitásról beszél, semmi köze sincs a szuverenitáshoz. Ahhoz van köze, hogy bármit megtehessenek”. 

Szerinte a Szuverenitásvédelmi Hivatal – amit független szervnek nevez az indoklás –, egy fából vaskarika, ami arra kell, hogy elvégezhessenek mindent, amit nem szégyellnek. Vagyis a hivatal bármibe betekinthessen, „bizonyítás jellegű” tevékenységet folytathasson. Mivel a büntető törvénykönyv is módosult kedden, ezért bármilyen szervezetet is vizsgálhat. De mi szüksége volt erre a kormánynak? Hiszen már most is óriási a hatalma, miért akarta még így is bebiztosítani magát? – tette fel a költői kérdést az alkotmányjogász, majd rögtön válaszolt: azért, hogy akármi történjen, továbbra is hatalmon maradhassanak. 

Példaképpen említette, hogy az Alaptörvény alapján már akár a szocialista pártot is betilthatnák. Ezért történt az egyik módosítás, hogy ez a lehetőség belekerülhessen. A kormány azonban most az MSZP-re nem figyel, ezért nem is alkalmazza azt. „Viszont ott vannak ezek az új szabályok, amelyek a megfélemlítésre alkalmasak. A cél, hogy még jobban reszkessünk és ne merjünk beszélni”.

A parlamentnek pedig már semmilyen oldalról nézve sincs tekintélye – jelentette ki az alkotmányjogász. Az épület szép, de a falait már elhordták, a környékét feldúlták ronda és giccses lett, a képviselők az öltözködésnek sem adják meg a módját és nem hangzik el szónoklat, sem a parlamentben, ahol az ellenzékből csak pár személyre van miért figyelni, a kormánypárti képviselőinek véleményére pedig a miniszterelnök egyáltalán nem kíváncsi.  Őket úgy választotta ki a miniszterelnök, hogy minél kisebb legyen a tekintélyük, ne is legyen személyiségük. Megállapodott velük arról, hogy a saját körzetükben annyi pénzt szerezhetnek maguknak amennyit csak bírnak, de cserébe nem szólalnak meg, nem ötletelnek, csak megnyomják szavazáskor a gombot. Még a sajtónak sem nyilatkozhatnak, nem lehet hangjuk, szájuk, szemük. 

Hozzátette, a házelnök sem túl tekintélyt parancsoló ember, alkalmatlan erre a feladatra. Egyetlen parlamentben elhangzott beszédre, szónoklatra sem emlékszünk. A képviselők leginkább kiabálnak, fel vannak háborodva és némelyikük úgy beszél, mintha kocsmában lenne vagy a piacon. Ahelyett, hogy egy nemes és veretes emelkedett szónoklatot mondana, amelyből kiderülhetne az, hogy milyen hibára hívja fel a figyelmet és az arra adott okos megoldás is – sorolta. Minden olyan kellék hiányzik, amely növelné a tekintélyt. Viszont, ha nincs tekintély, akkor azon sem rontani sem javítani nem tud az, ha időnként törvénygyárrá alakul a parlament – summázta Szentpéteri Nagy Richard.