Szeptember végén, november közepén
Az év 46. hetében közzétett gazdasági adatok nem sok örömre adnak okot. Míg az ország közvéleménye különféle – gyalázatos színvonalú – hangfelvételek eredetével és tartalmával foglalkozik, addig a magyar gazdaság két húzóágazata (az ipar és az építőipar) szédítő sebességgel zuhan, de ez – úgy tűnik – nem igazán tart érdeklődésre számot. Sokan beszélnek arról, hogy jövőre talán december 24. munkaszüneti nap lesz, de közszájon forog Dúró Dóra „nagyszerű” javaslata is, miszerint a hosszú házasságok résztvevőit állami pénzjutalomban kell részesíteni, de a kapott összeg csak itthon költhető el. Ezek után a népszerű, ámde jelentéktelen súlyú témakörök után – az esélytelenek nyugalmával - mégis megkísérlek komoly dolgokról szólni.
2024 szeptemberében az ipari termelés volumene 7,2, munkanaphatástól megtisztítva 5,4%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A feldolgozóipari alágak közül kettőben – az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártásában, valamint a fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenységben – nőtt, tizenegyben visszaesett a termelés. A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 2024 augusztusához viszonyítva 0,7%-kal mérséklődött. (KSH- november 12.)
-
2024 júliusában az ipari termelés volumene 1,3, munkanaphatástól megtisztítva 6,4%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól.
-
2024 augusztusában az ipari termelés volumene 9,5, munkanaphatástól megtisztítva 4,1%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól.
Jól látható az elmúlt negyedév adataiból, hogy még mindig nem látszik a fény az alagút végén, tartós és meredek zuhanásnak vagyunk szemtanúi. Felhívom a figyelmet, hogy az ipari ágazat a nemzetgazdasági szinten mért bruttó hazai termék (GDP) 23-24 százalékát teszi ki, azaz dinamikus fejlődése nélkül szinte lehetetlen értékelhető méretű gazdasági növekedés elérése. Az idei évre – a Nagy Márton miniszter által - prognosztizált 4 százalékos gazdasági gyarapodás, mostani tudásunk szerint jó, ha eléri az 1 százalékot, és ebben „vastagon” benne van az ipari pangás.
Az építőipar helyzete is aggasztó. 2024 szeptemberében az építőipari termelés volumene a nyers adatok szerint 8,2%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az építményfőcsoportok közül az épületek építésének termelése 2,0, az egyéb építményeké 17,0%-kal mérséklődött. A szezonálisan és munkanaphatással kiigazított indexek alapján az építőipar termelése 2,7%-kal kisebb volt az augusztusinál. (KSH- november 14.) Minden mutató negatív! „A magyar kormány számára nagyon fontos az építőipar és az építőgazdaság, amely az alágakkal együtt a GDP közel 15 százalékát adja.” (forrás: Nagy Márton)
-
2024 júliusában az építőipari termelés volumene a nyers adatok szerint 6,2%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól.
-
2204. augusztusában az egy évvel korábbihoz viszonyítva 6,0, az előző hónaphoz képest 2,1%-kal csökkent az építőipari termelés volumene.
Eljött az összegzés pillanata. A magyar gazdaság két válságágazatának gyalázatos a teljesítménye, amelynek – tekintettel meghatározó súlyukra - közvetlen hatása van az ország gyarapodására. Az idei esztendő első háromnegyedéve gyakorlatilag „elszállt”, a késő őszi és a decemberi hónapoktól jelentős – pozitív irányú - elmozdulás nem várható. Minden kormányzati tényező (miniszterelnök, gazdasági miniszter, pénzügyminiszter) a jövő évtől gazdasági csodát vár, amelynek nevet is adtak: Új Gazdaságpolitikai Akcióterv, és amelytől 3 % százalék feletti GDP-növekedést remélnek. (Halkan jegyzem meg, hogy erről a szégyenteljesen alacsony bázisról nem olyan nagy művészet pozitív irányba elmozdulni.) De, ha az ipar és az építőipar továbbra is a verem mélyén marad, akkor nincs gazdasági kibontakozás, nincs fejlődés, nincs gyarapodás!
Közelednek az ünnepek, ilyenkor nem illik siránkozni, sopánkodni. Bízzunk az új esztendő sikereiben, és higgyünk abban, hogy az elmúlt évek helyben járása után érdemi és érzékelhető előrelépés vár ránk. Így legyen!
