Szeptemberi Sajnálatos Események
Megy a riogatás ezerrel, a kormányoldal a csapból is azt folyatja, hogy az ellenzék polgárháborút akar, csatatérré változtatná az országot és főként Budapestet. Ezzel riogatják a polgárokat azok, akiknek nem az lenne a dolguk, hogy izgassanak, hanem az, hogy igazgassanak. Ehhez képest, éppen 13 évvel ezelőtt, 2006. szeptember 18-án derék vandál honfitársaink, magukat forradalmárnak hazudva, szétverték fél Budapestet. Hadszíntérré változtatták a várost, félelmet keltettek a békés polgárokban. Mindezt az emberek nyugalmáért ma mélységesen (és álságosan) aggódó Fidesz hathatós közreműködésével.
Le kell írnunk ezen az évfordulós napon, mert sokan hajlamosak felejteni: 2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség. Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de a hazugságot nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle.
Akik látták, mi történt 2006. szeptember 18-án este a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett hazafiatlanok, kirakatokat törtek, fosztogattak.
Ami akkor történt, az ma is érvényes, amit akkor erről írtunk, ma sem tudnánk másként megfogalmazni.
Ne tessék nekünk forradalmat csinálni! Nem akarjuk. Mi itt születtünk, itt lakunk, itt szeretünk élni. Dolgozni, pihenni, szorgoskodni és lustálkodni.
Tanulni és tudni. Emlékezni és felejteni. Szórakozni és unatkozni. Sírni és nevetni, vidámnak és szomorúnak lenni. Szeretni és szeretve lenni.
Nem akarjuk a káoszt, a zavart, a gyűlöletet.
Nem akarjuk, hogy betörjék a kirakatokat és a fejeket. Nem akarjuk, hogy mások helyettünk gyülekezzenek, a nevünkben hadonásszanak és ordítozzanak. Nem akarjuk, hogy vérbe borult szemekkel hazudjanak.
Ne tessék nekünk itt forradalmat csinálni!
Nem akarunk egymásnak esni, ököllel, vagy erre rendszeresített célszerszámokkal a másikat ütlegelni. Nem akarjuk a saját mázsás igazságainkat a mások fejéhez vágni.
A gyerekeinket nevelni szeretnénk, a szüleinket látogatni, a barátainkkal borozgatni.
Mi az autókat vezetni szoktuk, és nem borogatni.
Szeretünk szőkék, feketék, barnák, vagy vörösek lenni.
Nem kell helyettünk kimondani! Megmondani, elmondani.Nem kell helyettünk eldönteni. Feldönteni, megdönteni.
Nem kell elfoglalni a tereinket, utcáinkat, hídjainkat. Nem akarjuk, hogy betörjék az ablakainkat, kifosszák a boltjainkat, felgyújtsák a falvainkat.
Ne tessék itt nekünk forradalmat csinálni!
Ne tessék a mi hangunkat helyettünk hallatni, a mi zászlainkat helyettünk lengetni!
Tessék szépen hazamenni és odahaza, a kisszobában forradalmast játszani!
