Szijjártó kikéri magának, hogy finoman fogalmazna
Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég arra kérte a Magyarországon dolgozó nagyköveteket, hogy ne avatkozzanak a magyar választásba. Közölte velük, hogy aki közülük elmegy az EBESZ megfigyelőivel valamelyik szavazókörbe megnézni, hogy rendben mennek-e a dolgok, az számíthat arra, hogy a jövőben a magyar Külügyminisztériumban csak nem túl magas – értsd: főosztályvezetői – szinten fogadják. A kormánytól független sajtóban Szijjártó kijelentését úgy értelmezték, hogy a külügyminiszter finoman megfenyegette a nagyköveteket. Mostanra azonban kiderült, hogy a kormánytól független sajtó tévedett, mert fenyegetésről ugyan lehet beszélni Szijjártó szavai kapcsán, finomságról azonban szó sem volt.
Maga a külügyminiszter tette helyre a szavait félreértelmező sajtót, amikor kikérte magának, hogy finoman megfenyegette volna a nagyköveteket. Szerinte ő nem finoman fenyegetett, hanem kifejezetten keményen elmondta, hogy mi várható. „Tehát kikérem magamnak, hogy bárkivel finoman beszéltem volna ebben a kérdésben. Én világosan elmondtam, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani, meg van egy szuverén ország, ahol ők egy másik ország képviselői”.
Szijjártó üdvözölte a választások tisztaságának ellenőrzésére (is) hivatott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) magyarországi látogatását, szavait még némi vicces matematikai okfejtéssel is fűszerezte, amikor úgy fogalmazott, hogy „a világ összes választási megfigyelőjét Magyarországra küldenék, plusz még tíz főt.”
„Jöjjenek, mert nekik ez a dolguk. De egy nagykövetnek, vagy követségi alkalmazottnak itt Budapesten az nem dolga, hogy platformokat alakítson, járkáljon a szavazókörökbe, meg elmondja a véleményét arról, hogy itt mi hogy jó. Az a dolga, hogy képviselje az országát” – jegyezte meg Szijjártó.
Vagyis, a magyar külügyminiszter meghatározta, hogy mi a hazánkba akkreditált nagykövetek feladata. Ami azért is furcsa, mert eddigi ismereteink szerint a nagyköveteket nem a fogadó, hanem a küldő ország kormánya (külügyminisztériuma) nevezi ki, ők mondják meg, hogy mit várnak el tőlük, mi lesz a feladatuk. Ebben kétségkívül benne van, hogy az illető diplomata a hazáját képviselje, ám e képviselet nem zárja ki, hogyha netán választási visszaélést, súlyosabb esetben csalást észlelnek, azt jelentsék hazájuk kormányának.
Szijjártó egyébként önmagának is ellentmondott, amikor kijelölte a Magyarországon működő nagykövetek feladatait. A magyar külügy ugyanis számos alkalommal utasította a hazánkat külföldön képviselő magyar nagyköveteket, hogy az illető ország sajtójában olvasói levélként közöljék a magyar kormány álláspontját. Szijjártó külföldi kollégái, vagyis más országok külügyminiszterei ez alapján joggal kifogásolhatnák, hogy a magyar nagykövetek a magyar kormány intézkedéseit magyarázó és mentegető újságcikkeket írogatnak, ahelyett hogy az országukat képviselnék. Akár meg is fenyegethetnék őket, hogy a jövőben tartózkodjanak az ilyen cselekedetek elkövetésétől.
