Színjáték az Országházban
Napirend előtti felszólalásokkal, majd kérdésekkel és azonnali kérdésekkel folytatódott ma az Országgyűlés. Ezúttal is két napos ülésszak zárult. Az első napja egy hete volt, a második ma. A jelek szerint ennyi elég is belőle, néha talán még sok is. Elmondjuk, miért.
Vegyünk egy nagyon egyszerű kérdést: milyen nap van ma? Ezt a köznapi párbeszédben gyakran hallhatjuk, hiszen – különösen járvány idején, a bezártság közepette – egyik nap olyan, mint a másik, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi is van ma. Ugyanakkor ez a kérdés – természetesen – sosem hangzana el az Ország Házában, hiszen a képviselők nem ilyen földhözragadt ügyek megvitatására használják az üléstermet. Vagyis példának nagyon megfelel.
Tehát, tegyük fel, bármelyik ellenzéki képviselő felveti ezt a problémát, már csak miheztartás végett is, természetesen napirend előtt. A kormány valamelyik megbízottjának – általában a minisztert helyettesítő államtitkárnak – joga van erre válaszolni. Megtehetné egyszerűen. Mondhatná, milyen év, melyik hónap, melyik napja, hétfő vagy éppen csütörtök, hozzáfűzhetné, hogy szép időnk van, netán, pont jó, hogy mindannyian bent ülünk a falak között, mert ilyenkor az ember még a kutyáját sem zavarja ki. Vagyis beszélhetne az illető az éppen felvetett problémáról.
Csakhogy a parlamenti színjáték ezt nem engedi meg. A képviselő urak és hölgyek ugyanis a reménybeli közönségnek játszanak. És úgy gondolják, meg kell felelniük az irántuk támasztott elvárásoknak. Így az Országgyűlésben nincsenek egyszerű kérdések. Napirend előtt meg kell kicsit fűszerezni őket. Beleszórunk némi sót, borsot, belekeverünk paradicsomlét és egy kis chilit, aztán az egészre ráöntünk egy kanálnyi cukrot, hadd karamellizálódjon az egész.
A válasz aztán még cifrább. Teljesen mindegy, hogy a képviselő miről érdeklődik. Ha ellenzékiről van szó, akkor be kell róla bizonyítani, hogy nemcsak a jelenlegi hatalom, hanem a nép, sőt, az egész emberiség ellensége. Csak azért nyitja ki a száját, hogy ártson. Bármit mond, gyurcsányista, az egykori miniszterelnök megbízását teljesíti, a jó magyarok halálát kívánja. Fel kell idézni továbbá, hogy a kérdéses nap – legyen akár hétfő, akár csütörtök – mennyi szenvedést hozott 2010 előtt, amikor sosem volt minden olyan szép, mint azóta. Hozzá kell mindenképpen tenni, ha most is ők lennének hatalmon, akkor már a kihalás szélére jutott volna a nemzet, ami még megtörténhet, ha a választók nem lesznek elég éberek jövőre.
A kormány nevében válaszolók láthatóan jól felkészülnek ezekre a jeles eseményekre. Bizonyára sokat forgatják a NER kommunikációs és propaganda kézikönyvét, amelyben minden kérdésre és esetre találnak megfelelő példabeszédet. Megtanulták azt is, milyen arányban kell keverni a lejáratásra alkalmas részeket és a szörnyű múlt eseményeit, valamint a járványhelyzet megkövetelte paneleket. Ezek együtt minden ügyben használhatók. Akkor is, ha valaki arról érdeklődik, milyen nap is van ma.
Az egykor a köz szolgálatára életre hívott, ma már legfeljebb csak a nevében arra emlékeztető média már régóta beszüntette a parlamenti ülések egyenes közvetítését. Legutóbb a miniszterelnök évadnyitó szózatát is csak „csúsztatva” adták le, élőben inkább az operatív törzs tájékoztatóját kapcsolták helyette. Ám az érdeklődő néző – ha kedve tartja – a közmédia honlapján követheti az Országgyűlés eseményeit. Ez bizonyára nem vonz rengeteg nézőt, bár néha valóban szórakoztatóbb, mint egy színházi előadás.
Még akkor is, ha a szereplők többsége színésznek és politikusnak is csapnivaló.
