Szókimondás, asszimiláció, turizmus – szilánkok a bőr alatt 1
Születnek gondolataink, támadnak ötleteink – szilánkok a bőr alatt –, amelyeket nem akarunk nyilvánosságra hozni. Gyávaság? Igen. Jogos gyávaság? Alkalmasint, sajnos. De aztán mégsem tudunk ellenállni a közlésnek.
Miért? Talán, mert anyánk Ady verseket olvasott nekünk hat éves korunkban. Ez valóban megtörtént, de most tessék szimbolikusan érteni! Lehet, hogy nem anyánk, hanem más. Lehet, hogy nem Adyt, hanem más költőt, írót, mesemondót, aki a nemzet lelkét sokkal jobban és távlatosabban befolyásolta, befolyásolja, mint a politika pillanatemberkéi. A lényeg, hogy nem bírjuk befogni „pörös szánkat”, mert valaki messziről azt súgja, hogy: közíró vagy? Akkor mondd ki, amit gondoltál! Kötelesség. „Szabad ésszel ne adjuk ocsmány módon a szolga ostobát!”
*
Az elmúlt félévben készült egyik interjúban az újságíró utolsó kérdése az volt, hogy mi a legnagyobb és teljesíthető kívánságom. „Szeretnék itthon, Magyarországon természetes halállal kimúlni” – mondtam. Válaszom az interjúban nem jelent meg.
*
Az emberiség, azaz a társadalmak történetét fel lehet fogni úgy is, mint az asszimiláció történetét. Hacsak a magyar népet veszem alapul, látható, hogy a pogány magyarok részben asszimilálódtak a kereszténységben a nyugati népekhez, illetve az ország területén talált földművelő, állattenyésztő szlávokhoz néhány száz év alatt. Később, az itt élő, letelepedő népek, nemzetiségek vettek át szokásokat, jellemvonásokat, eszméket a magyaroktól és egymástól. A 19. században pedig a magyarsághoz asszimilálódó németekhez és zsidókhoz is asszimilálódtak az ország területén élők, ami főleg a munkaerkölcsöt és a vállalkozókedvet, kezdeményezői merészséget illeti.
Mert az asszimiláció akkor sem egyirányú, ha teljesnek látszik egy csoport beolvadása. A patak eltűnik a folyóban, de a víz viszi tovább, amit a patak a hegyekből hozott: aranyat, halat, hordalékot.
*
Országok panaszkodnak a turistákra. Sokan vannak, hangosak, szemetelnek. Felnyomják az árakat, elveszik a helybéliek életterét. Lakosok tiltakoznak, hatóságok rendeleteket hoznak.
Tüntetés a turisták ellen Barcelonában
Sokan vannak a turisták, kedves városok és államok? Nem. Sokan lesznek! Elképzelhetetlenül sokan lesznek.
A középrétegek lassan emelkedő életszínvonala már eddig is a turizmus felé lendítette a költekezést. Amikor pedig majd a mesterséges intelligencia, a robotok elvégzik százmilliók munkáját, és az államok alapjövedelemmel biztosítják a szabad polgárok létfenntartását, a turizmus lesz az egyik legfőbb szabadidő eltöltési mód. Akkor majd például nem százmillióan látogatnak Franciaországba, és nyolcvanöt millióan Spanyolországba, mint 2023-ban, hanem ötször, tízszer annyian. Mit lehet majd tenni? Nem tudom. Nem is a válasz az író feladata, hanem a kérdés. A válasz a szakember feladata.
Nógrádi Gábor
