Szombat esti frász, képzelt részletek egy önimádó naplójából
"KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van."
/Weöres Sándor: Kisfiúk témáira/
Ismét szövegelni fogok, készülök rendesen. Miután megírták beszédemet, nekem már csak össze kell fésülnöm és felolvasnom. A gerinc változatlan, egy a tábor egy a zászló. Magyarország jobban teljesít. Majd tovább álmodozom. A nemzeti együttműködés rendszeréről, és mindenről, amit nemzetinek neveztettem el. Nemsokára nemzeti újév jön. Akkor is szólok majd népemhez. Intézkedem, hogy mindig sokan legyenek ott, ahol beszélek, lássa, hallja csak ország világ, mennyien kíváncsiak rám.
A szokásos panelek mellett azért szót ejtek majd a bukott baloldal nemzetáruló betartásairól is, megemlítem, hogy világnemzet vagyunk, és persze szólok az atlétikai VB-ről, meg a déli nyitásról. Nem említem viszont azt, hogy fönt a várban jól érzem magam, mert onnan is lenézhetek mindent és mindenkit. Az ügynökaktákról sem beszélek, nem mondom el, hogy voltam-e társadalmi kapcsolat, vagy sem, meg arról sem szólok majd, hogy egyre fogynak támogatóink. Mert oxfordiként tudom, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell!
De felrázom a velünk tartókat majd rendesen, hogy kövessenek a harcban a volt fülkeforradalmárok a cöffös elbizonytalanodottakkal együtt. Sikereink immár világraszólók és a nagy durranás még csak ezután fog bekövetkezni. Nemzeti büszkeségünk, függetlenségünk és rajongásunk nem ismer határokat. Csak semmi internacionalizmus, semmi liberális gyengeség. Mások magánéleti gondjai hidegen hagynak bennünket, együttérzésünk is mind saját magunké. Legyen az Borkai, vagy Gothár.
Csak dicsérjenek továbbra is bennünket, ismerjenek el, fokozzák csak az irántunk való tiszteletet, harsonák kürtöljék szerte szét a világ minden tája felé, hogy a felcsúti kisvasutas dicső Magyarországa immáron megszületett! De résen kell lennünk továbbra is, nem ülhetünk babérjainkon. Ezért aztán kedves barátaim ismét hadrendbe kell állítani csapatainkat, meg kell vívnunk újabb szabadságharcainkat, hogy megtarthassuk mindazt, amink van, bárhogyan is jutottunk hozzá.
Új tettek és új küzdelmek várnak ránk, mert jól látható, hogy bármi megtörténhet velünk. Szervezkednek ellenünk, fenekednek ránk odakint és idebent egyaránt. De amíg én vagyok itt az első ember, addig barátaim megküzdünk velük és ígérem, hogy győzelemre viszlek benneteket! Meglátjátok 2026-ra a térség meghatározó, egyik meghatározó hadserege lesz a magyar hadsereg. Én szóltam!
Mert én vagyok én, egyes szám, első személy. A fenség is én vagyok és rajtam kívül legfeljebb még Putyin. Oxfordban edzett tehetségem a történelem főutcájára küldött gyalogolni, ahol most is és a jövőben is rendületlenül menetelek. A bábukat én mozgatom, drótjaim erősek, elszakíthatatlanok. Nemzetem jóságos türannosza vagyok. Kedvenc virágom mi más is lehetne, mint a nárcisz, amely nyugaton egocentrizmust, önzést, hiúságot jelent, míg Kínában a gazdagság és a szerencse szimbóluma. Én otthon érzem magam mindkettőben, Lőrinc a megmondhatója.
