Támad a növénygyilkos gyomnövény

Hol és miért szaporodik el a parlagfű? Elsősorban azokon a területeken, amelyeket nem művelünk, ezért is nevezik magyarul parlagfűnek. A „parlag” szó jelentése megműveletlen termőföld, ahova nem vetnek haszonnövényt és ahol nem várnak termést. „Gyilkos gyomnak is mondják, mert olyan anyagokat – allelokemikáliákat – termel, amelyekkel gátolja a környezetében minden más növény csírázását, fejlődését. Ezért olyan gyors a terjedése” – állapította meg a növényorvos.   

A NÉBIH szakértői bizakodók. Az utóbbi két hétben tapasztalható nyári hőség következtében várhatóan megmutatkozhatnak a vízhiány tünetei főként az Alföld egyes területein, és akkor megfordulhat a parlagfűnek eddig kedvező tendencia, a kiszáradó talajok megakadályozhatják a magok újra kelését. Az őszi vetések aratása a szokásoshoz képest korábban megkezdődött, a legtöbb vármegyében az árpa betakarítása is befejeződött, folyamatban van az őszi búza betakarítása is. A korábban jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű búzatáblákban az ország legnagyobb részében parlagfű csak kis mennyiségben fordult elő, a tarlókon tapasztalható szárazság megállíthatja a parlagfű terjedését. A fertőzött gabonatáblákon az egyetlen hatásos védekezés van: az aratás után tarlóhántással kell megsemmisíteni ezt a kellemetlen gyomnövényt.

Az ültetvényekben a parlagfű fertőzés mértéke jellemzően attól függ, a gyomirtást megfelelően elvégezték-e. Ahol igen, ott többnyire csak nyomokban fordul elő a parlagfű, ezzel szemben az ország legnagyobb részén az elhanyagolt ültetvények, a mezsgyék okozzák a problémát. Ott a gyomirtásra sem költöttek, a parlagfű vidáman éli életét, szórja a pollent, a magjait, növekedésben van. 

Ha embereket nem is öl, egyre többen szenvednek a pollenje által okozott allergiától és a pollennel együtt a szervezetbe kerülő, környezetszennyező anyagoktól. Az okozza a bajt, hogy a parlagfű pollenjének nagyon nagy a felülete, amelyen sok környezetszennyező, allergiát okozó anyag is meg tud telepedni. Ha bekerülnek a szervezetbe, szerencsés esetben csak kellemetlenséget, súlyosabb esetekben akár betegséget is okozhatnak. „Hiába igyekszik a világ tenni a környezetszennyezés ellen, gyors eredményre ezen a téren nem számíthatunk. Ha elejét akarjuk venni az allergiás kellemetlenségeknek, a parlagfű szaporodását kell megelőzni” – tanácsolta dr. Mikulás József. 

Hozzátette: a parlagfű elleni harc eddig nem hozott megfelelő eredményt, mert elmaradt a védekezés. Többet foglalkoztunk az okozattal – az allergiával –, mint az okot előidéző növénnyel. „Mi növényorvosok elsősorban az okkal, a gyomokkal és más károsítókkal foglalkozunk, és csak másodsorban az okozattal, a kártétellel” – állítja. 

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a parlagfű elleni védekezés csak kaszálással nem oldható meg, mert a lekaszált parlagfű újból kihajt, újabb és több hajtást hoz, erősebben virágzik, később több pollent termel és gondoskodik a szaporodásáról, magokat érlel. A kiskertekben, a veteményesekben fizikailag, kapálással, gyomlálással lehet elejét venni a növény megjelenésének. A nem művelt területeket hormonhatású szerekkel lehet eredményesen mentesíteni. A kezelés után ezeket a területeket évelő vagy egynyári fűfélékkel fedik be, ezáltal meggátolják az újabb parlagfű kelését. 

Szerencsére a parlagfűnek – mint általában minden élőlénynek – vannak természetes ellenségei is, vírusok, gombák, rovarok, ezeket be lehetne vetni ellene, ha szinte valamennyit a termelők nem tekintenék fő ellenségeiknek. Hazánkban majdnem tucatnyi ilyen „parlagfű-gyilkos” élőlényt tartanak számon a szakemberek, de nem mindegyik vethető be mindenütt. Az egyik az aranka, amely maga is gyomnövény, de mégis különbözik tőlük, mert a gazdanövény által már felvett és feldolgozott tápanyagból él. Az aranka élete úgy kezdődik, mint a többi gyomnövényé: a magja a vetőmagba keveredik, a földbe kerül, kicsírázik, majd körbe csavarodik a gazdanövényén, és az érintkezési pontokon tapadókorongokat fejleszt, elszívja belőle az életet. Egy másik a pirregő tücsök kifejlett, ivarérett állapotban, de a lárvája is szívesen táplálkozik a parlagfűvel. A parlagfű másik természetes ellensége a Magyarországon másfél évtizede megjelent, egyébként rendkívül veszélyes szántóföldi és kertészeti kártevő, a gyapottok-bagolylepke is, amely jelenlétével kevesebbet használ, mint amekkora gazdasági károkat okozhat. A növénydoktor ebben a sorban említi a lárváját is, de idesorolja a fekete levéltetűt, a sárga szilva-levéltetűt is, amelyek hozzájárulhatnának a parlagfű visszaszorításához. 

„Meggyőződésem, ha változtatunk az eddigi gyakorlaton és időben, megfelelő módon védekezünk a parlagfű ellen, búcsút inthetünk az egyik legkellemetlenebb allergiás betegségnek” – vélte Mikulás József az Agrofórumon korábban publikált cikkében.