Tarlós; rossz jel
Személyes közlés: jóban vagyok Tarlós is Istvánnal és kedvelem is őt. Kedvelem, hogy manír-mentesen viseli a Budapest első számú polgára címet, felveszi a telefonját, és úgy általában is hétköznapi ember módjára viselkedik. Nem kedvelem, amikor képtelen megszabadulni előítéleteitől, és – igen – bunkó nyelvezettel, mondatokkal megy neki újságíróknak politikusoknak, különös előszeretettel Horváth Csabának. De kedvelem, hogy e vadhajtás ellenére sem hajlott arra, hogy elsajátítsa a fideszes, orbáni retorikát; saját szótárral dolgozott. Eddig.
Arról itt és most nem akarok szavazni, hogy milyen polgármester volt, és arról sem, hogy milyen lesz. Budapesten sokminden épült, és nyilván sokminden nem; ki-ki maga dönti el, hogy egyre élhetőbbnek, vagy ellenkezőleg, egyre élhetetlenebbnek tartja a várost.
Most Tarlós mindenestre kiállt e mellett, vagyis indulását – többek között – ahhoz kötötte, hogy megmaradjon a közvetlen főpolgármester választás, vagyis tényleg mi dönthetünk a sorsáról. Hogy ez a sors milyen lesz, azt egyelőre nem láthatjuk, mint ahogy ő sem: a fölé, mellé, bele helyezett Budapest Közfejlesztések Tanácsa pontosan mit is jelent: gyámságot, önállótlanságot, Budapest irányításának áthelyezését a kormány kezébe. Egy olyan testületről ugyanis, amelynek maga a miniszterelnök is tagja, lehet némi elképzelésünk.
És itt térek vissza Tarlós személyéhez: eldöntendő kérdés, hogy eledddig milyen mértékben szolgáltatta ki a várost Orbán Viktor igényeinek. Hogy ügyesen lavírozott és érvényesítette a a lehetséges mértékig Budapest érdekeit, vagy ellenkezőleg, túlságosan hajlékonynak bizonyult. Magam, mint ahogy ez már fentebb jeleztem, adnék bizalmat, visszamenőleg is a főpolgármesternek. Éppen azért, mert ugyan előfordult, hogy – ha nem is semjéni mértékben – behódolt a kormányfőnek, a kelleténél talán szervilisebb volt az erőskezű vezetővel szemben, de összességében mégis inkább egy önálló, döntésképes személyiség képét vetítette elénk.
Éppen ezért volt érthetetlen, hogy a szerdai bejelentésen, miszerint még sem gondolja úgy, hogy túlságosan öreg már ahhoz – hetven éves -, hogy nekivágjon egy újabb öt esztendőnek. Példaként ehhez a nyolcvannyolc éves Soros Györgyöt említette. Mondván, ha ő még aktív lehet, egészen precízen „dédelgethet terveket”, akkor ős is alkalmas lehet erre. Tarlós említhette volna, a vele majdnem egyidős Trumpot, mint az Egyesült Államok elnökét, vagy más vele egykorú, netán idősebb állami-, vagy városvezetőt a világból. Ő azonban Soros Györgyöt hozta szóba. Gyanítom: pontosan azért, hogy megfeleljen Orbán Viktornak, a kurzus kívánalmainak. Vajon miért volt erre szüksége? Milyen hűségnyilatkozat volt ez? Illetve milyen árulás a budapestiekkel szemben?
Rossz jel.
