Társadalmi nyomásra van szükség Or(v)bán Viktor elrontott válságkezelésével szemben
Magyarországot súlyos keresleti és kínálati válság sújtja, ami egyben szociális válság is. A jövedelmek csökkenése miatt, csökken a vásárlóerő, és folyamatosan bővül az alapvető megélhetési nehézségekkel szembesülők köre. Április végére az emberek öt százalékának megszűnt, 28 százalékának csökkent a jövedelme. A munkahely elvesztésétől való félelem vidéken és a fiatalok körében a legmagasabb – miközben még a válság elején vagyunk. A negatívumok nagyobb része ezután érinti a lakosságot. A hiányzó jövedelem (és így a kereslet csökkenése) újabb vállalatokat kényszerít elbocsátásokra, ami tovább csökkenti a jövedelmeket és a megélhetést. Ezt az öngerjesztő folyamatot kell megállítani. Orbán Viktor miniszterelnök, a kormány és a Fidesz, valamint a KDNP elbukott ezen az érettségi vizsgán, mert a válság hatását nem tudta mérsékelni, az öngerjesztő folyamatot nem állította meg.
Négy lépésre van szükség, amelyek megállíthatják az öngerjesztő folyamatot.
1) Elsőként a munkahelyek megőrzése a feladat. Ezt egyértelműen a munkavállalói bérek támogatásával lehet hatékony elérni.
1.1) Az állami költségvetés vállalja át a bér és járulékai 80 százalékát azoknak a munkavállalóknak, akiknek a vállalata nehéz helyzetbe került és elbocsátás helyett, csökkentett munkaidőben alkalmazza tovább őket. Az érintett munkavállalók, a vállalkozók és munkaadók, valamint az állam számára is optimális megoldás, ha a munkavállaló nem kerül utcára, a vállalkozó megtarthatja képzett munkását, akire majd szüksége lesz, és az állami költségvetést kisebb kiadás tereli, mint az utcára kerültek szociális ellátása. Sajnos olyan vállalkozások is vannak, amelyek már túl vannak – akár teljes körű – leépítésen vagy minden dolgozójukat részmunkaidős foglalkoztatásra állították át. Ezért differenciálni érdemes az egyes vállalkozásoknak juttatott összegekben, az alapján, hogy mennyire érintette őket a válság.
1.2) A bérek után fizetendő adók és járulékok szektoroktól független támogatására is szükség van. Ennek mértékét azonban három hónapos, teljes körű, a gazdaság minden szereplőjére kiterjedő moratóriumot követően, vállalkozásonként differenciálni kell, úgy, hogy az vehesse igénybe, akinek ténylegesen szüksége van rá.
2) A második feladat a munkájukat elvesztő emberek és a gyermekes családok helyzetének javítása az álláskeresési idő, az álláskeresési járadék és a gyermekek utáni juttatások növelésével. Olyan alapot is létre kell hozni, amelynek célja, hogy megőrizzük a belső fogyasztás mai szintjét, vagy legalábbis ne veszítsünk többet. Most sokan vannak, akiknek újonnan kell szembenézniük a napi megélhetési gondokkal. Számukra is azonnali segítség kell.
2.1) Az álláskeresési időt kilenc hónapra kell felemelni és legalacsonyabb összege – a válság idejére ideiglenesen – a minimál bér nettó összege legyen, ami 107 065 forint, illetve akit ez érint, a garantált bérminimum (szakmunkásbér) nettó összege 140 049 forint. Jelenleg a járadékalap 60 százaléka az álláskeresési járadék, ami legtöbb esetben alacsonyabb, mint a javaslatom.
2.2) Átmeneti támogatást kell adni mindenkinek, akinek rendszeres munkajövedelme volt, és a szerződése nem szűnt meg, csak munkavégzés hiányában nincs jövedelme, valamint, aki állásidő jogcímén nem kap alapbért. Az érintettek döntően a fiatalabb munkások és kisvállalkozók. Ők azok, akik már most is jövedelem nélkül maradtak, vagy csökkent a jövedelmük. Az átmeneti támogatás összege a szerződés alapján járó díjazás 80 százaléka lenne és nem haladhatná meg a minimálbért. Így tehát azok kapnák az átmeneti támogatást, akik
a) elvesztették munkajövedelmüket, mert a vállalkozás, a szolgáltatás folytatását kormányrendelet tiltotta meg;
b) akiknek megbízási szerződés alapján, vagy kisvállalkozás tulajdonosaként, ügyvezetőjeként végzett munkája megszűnt;
c) akik a járvány miatt, nem tudnak dolgozni, mert otthon kell maradniuk a kisgyermekük vagy idős hozzátartójuk gondozásárat és távmunkára nincs lehetőség.
2.3) 30 ezer forint válsághelyzeti gyermekélelmezési támogatásra van szükség havonta, gyermekenként – a veszélyhelyzet idejére. Az iskolabezárás miatt, otthon kell ugyanis a gyerekek ellátását megoldani. A szegény családok gyerekei viszont nem tudják igénybe venni az ingyenes iskolai étkezést.
3) A harmadik feladat, hogy a nyugdíjasoknak – különösen az alacsony és az átlagos nyugdíjjal rendelkezőknek – védelmet biztosítsunk. A válság hatásának ellensúlyozása érdekében, minden nyugdíjas számára 6,5 százalékos nyugdíjemelésre van azonnal szükség. Ugyanakkor 100 ezer forint nyugdíjig tíz, 150 ezer forintig öt százalék ideiglenes válsághelyzeti nyugdíj-kiegészítésben részesüljenek az érintettek. A minimál-nyugdíj összegét 75 ezer forintra kell emelni. Az érintettek idős emberek, akik régen mentek nyugdíjba és az akkori induló nyugdíjuk elértéktelenedett.
4) A negyedik feladat, hogy kivédjük azt, hogy a karanténba zárt világ miatt, visszaeső kereslet tömegesen döntsön be vállalkozásokat.
4.1) A magánvállalkozók és a kisvállalatok számára egy 200 milliárd forintos támogatási keretet kell megnyitni. Ennek 20 százalékát, vagyis 40 milliárd forintot közvetlen támogatásként, a többit kamatmentes hitelként fordítsuk azoknak a talpra állítására, akik a koronavírus járvány, vagy a mindennapi élet leállása miatt, ellehetetlenültek, akiknek bevételei teljes mértékben elapadtak. Egyének esetében, havi 100 ezer forint lenne juttatható három hónapig, olyan formában, mint a közüzemi díjak fizetésére nyugdíjasoknak adott utalványok. Ez biztosíthatja, az ilyen magánvállalkozóknak és kisvállalatoknak, hogy újra indítsák a termelést vagy szolgáltatást, ami iránt meg fog jelenni a kereslet – de a támogatás nélkül nem tudnának élni a lehetőséggel.
4.2) Állami garanciát kell nyújtani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az elmaradó bevétel vagy a veszteség finanszírozására hitelt igényelnek. A feltételek a tömeges elbocsátástól való tartózkodás, a válság előtti évek nyereséges gazdálkodása, az adózási kötelezettségek megfelelő teljesítése legyen. A hitelgarancia díja évi egy százalék, egy évre szóljon, de öt évig hosszabbítható legyen, és a hitelösszeg kilencven százalékára terjedjen ki. Ha a hitel nem kerül törlesztésre a lejártakor egy összegben, akkor az állam arányosan tulajdonossá válik a vállalkozásban. (Az állam nem kap menedzsment jogokat, de a tulajdonát értékesítheti, és ezt a hitel törlesztésére fogja fordítani.)
Amiket javaslok azok kiadási többletek a költségvetésben, miközben a válság miatt, egyébként is megugrik a hiány a csökkenő adóbevételek okán. Hogyan lehet akkor biztosítani ezeknek a kiadásoknak a mai fedezetét és minél alacsonyabb szinten tartani ennek későbbi költségeit? Hagyományos kötvénykibocsátással nem, mert a csökkenő belföldi jövedelmek mellett, csak egyre drágábban lehetne finanszírozni a tőkepiacon. Helyette harminc vagy ötven éves lejáratú, nulla százalékon kamatozó államkötvényeket kell kibocsátani a fedezet előteremtésére. A válság elmúltával, bármikor – ha indokolt – dönthet úgy az akkori kormány, hogy visszavásárolja ezeket a kötvényeket. Ennek a jegybanki pénz- és keresletteremtésnek két feltétele van. Az egyik, hogy inflációs hatása alacsony legyen – ez teljesülhet. A másik, hogy a külső egyensúly ne boruljon fel. Mivel most egyrészt a külső adósság alacsony, másrészt az EU lazított a szabályokon, egy átmeneti fizetési mérleg-romlás kezelhető.
Ahhoz, hogy az öngerjesztő folyamatot megállítsuk, társadalmi nyomásra van szükség! Ezért kérem, hogy írják alá az MSZP online petícióját, amely IDE KATTINTVA érhető el.
Szerző: Szekeres Imre
az MSZP Közgazdasági Tagozatának elnöke
