Teljesen bizonytalan a lengyel választás kimenetele – nem csak Lengyelországnak van miért izgulnia

Andrzej Duda államfő hivatalosan is kihirdette a parlamenti választások időpontját. Október 15-én tartják meg a voksolást, megválasztják a Szejm 460 és a Szenátus 100 tagját. A mostani közvélemény-kutatások szerint egyik párt sem lesz képes abszolút többséget szerezni – ahogy például a Politico grafikonja is mutatja.

Ennek fényében különösen izgalmas, hogyan látja a helyzetet egy profi Lengyelország-szakértő, Gordon István, aki évtizedek óta foglalkozik Lengyelországgal, ahol több évtizedet is eltöltött hivatalos kiküldetésekben. Igen meglepőt mondott, nevezetesen azt, hogy hiába végez kutatást számos intézet havi rendszerességgel, és hiába jutnak nagyjából egyféle eredményre, egyszerűen nem érdemes a bemutatott népszerűségek alapján latolgatni. Merthogy valójában semmit nem tudunk meg belőlük.

Egy éve kialakult ugyanis az a helyzet, ami jobbára márciusig érvényben is volt, s hibahatáron belül csaknem egy éven keresztül nem változott. Vezetett a Jarosław Kaczyński fémjelezte Jog és Igazságosság Pártja (PiS), amelyről azonban kiderült, hogy nemigen képes többet elérni 35 százaléknál, ami a választási győzelemhez ugyan elég lenne, viszont 40-50-nel kevesebb parlamenti képviselője lehet, mint amennyi a kormányzáshoz szükséges. A második legnagyobb párt, a Donald Tusk-vezette jobboldali liberális Polgári Platform által fémjelzett koalíció 27 százalék körül mozgott, majd következtek a kisebb-nagyobb ellenzéki pártok, amelyek a mai napig lényegében nem nagyon hajlandók szóba állni egymással. A demokratikus ellenzék oldalán ilyen volt a Lengyelország 2050 (ami korábban már 15 százalékon is állt), a Parasztpárt (közel a 10 százalékhoz), valamint a Baloldal (ami szintén 10 százalék körül mozog), és mellettük vannak még apróbb pártok is. A demokratikus ellenzék pártjai azonban nem beszélnek egymással.

Az ellenzékhez tartozik, de totálisan a másik oldalon, a nem demokratikus célokat maga elé kitűző Konföderáció, amely sokáig küzdött a parlamenti küszöb elérésével, de februárban áttörést ért el, s hirtelen megduplázódott, ezzel pedig 10 százalék fölé került a támogatottsága, hogy ma már 15 százalék körül mozogjon. 

A PiS a felmérések alapján szinte már leszámolt azzal, hogy kormányalakító többséget tud szerezni, ám február óta szép lassan egyre magasabbra kúszik fel a Konföderáció népszerűsége – ebből elvben adódna, hogy koalícióra lépnek, hiszen közösen már ott vannak a többség határán. Ám Gordon szerint ez csak matematika, valójában a dolog nem ennyire egyszerű. „Merthogy a Konföderáció kegyetlenül szélsőséges párt, mondhatni, a szélsőségesnél is szélsőségesebb, aminek a nem egészen negyven éves vezetője, Sławomir Mentzen a következő ötös jelszót adta ki – figyeljék a sorrendet! –: a zsidómentes, melegmentes, uniómentes, abortuszmentes és adómentes Lengyelországért”. Velük összeállni nem annyira egyszerű még a szintén szélsőjobboldal Kaczyński számára sem – szögezte le Gordon, hozzátéve: ráadásul a Konföderáció tagjai nem akarnának együttműködni sem a PiS-szel, sem annak vezetőjével.

„Ezért mondom, hogy valójában mindegy is, mit mutatnak a közvélemény-kutatások” – mutatott rá a szakértő. Ezekből is az derül ki, hogy egyik oldalon sem akarnak összeállni a pártok, bár persze lehet, hogy végül megteszik, s a PiS és a Konföderáció is összebútorozik. 

Ami a PiS-t illeti, Gordon szerint, ha a Konföderációval akarna kormányt alakítani, akkor nem tehetné meg, hogy ne váltson valóra valamit az utóbbi ötös követeléséből, s ne nevezzék ki pénzügyminiszternek Mentzent, aki ezt a feltételét már többször kinyilvánította. Példákat is hozott, csak hogy értsük, a Konföderáció nem csak beszél: több zsidóellenes tüntetést tartottak nem csak Varsóban, hanem például Wrocławban, és tüntetőket vertek a nők abortuszhoz való jogáért kiálló – országosan egymilliós tömeget felvonultató – demonstrációkon, majd Molotov koktélokkal szórták meg a felvonulási útvonalon lévő házak több első emeleti lakását.

A fentiek alapján tehát az állapítható meg, hogy patthelyzet van. De akkor mi várható? – kérdeztük. „Ma valóban így állnak a dolgok” – mondta. Nem lenne célszerű az egyes oldalon az összefogás? – vetettük fel. Gordon István szerint ezt akadályozza részint az, hogy szívből utálják egymást, részint az, hogy a vezetőik sem tudják, hogyan reagálnának a szavazóik, ha összeállnának. Erre példát is mondott: pár hónapja összeállt a Parasztpárt és a Lengyelország 2050, és mára már közösen sem érik el 10 százalékot. A PiS célja, minél több szavazót elszipkázni a Konföderációtól, hogy ne kelljen egyesülniük – hogy mi lesz ennek is a vége, nem tudni, hiába a közvélemény-kutatások, mutatott rá. 

S hogy milyen a hangulat Lengyelországban? Mik a várakozások? Gordon István beszámolt arról, hogy több – kifejezetten nem politikus – ismerősével, „az utca emberével” beszélget, Tusk-párti liberálisokkal. Nos, ők, bár hangsúlyozzák, hogy bíznak a győzelemben, valójában inkább pesszimisták. „A tét mindenesetre óriási: ha úgy alakul végül, hogy a PiS összefog a Konföderációval, akkor azzal ugyan nincs is vége Lengyelországnak, de azon ambícióinak feltétlenül, hogy ők vezessék az európai középhatalmakat” – mondta, hozzátéve, hogy az ország határain túl is komoly hatásai lennének ennek, elég csak a jövő évi uniós választásokra gondolni.

És Magyarország? – kérdeztük. Gordon emlékeztetett arra, hogy Donald Tusk volt az a lengyel politikus, aki a magyarországi választások előtt tavaly személyesen is kiállt az ellenzéki összefogás mellett, s egységre szólította fel a demokratikus oldal pártjait. Ugyanakkor Orbán még a PiS diadala esetén sem lesz képes visszaszerezni a Kaczyńskinál korábban megvolt pozícióját. Nincs már irányában szimpátia, s ez, a hiedelemmel ellentétben, nem a háború következménye – állítja Gordon, aki szerint az erre utaló első jelek már 2015-ben érződtek, amikor Kaczyński többszöri kérésére sem volt hajlandó fogadni Orbánt, amit azzal indokolt, hogy hozzá ne jöjjön el senki úgy, hogy előtte pár nappal Putyinnál járt a Kremlben. S bárki is győz az októberi választáson, az orosz-pártiságot nem bocsátja meg egyik oldal sem Orbánnak – szögezte le. Merthogy szemben Magyarországgal, Lengyelországban egyetlen egy dologban minden erő egyetért, az ezer százalékos Oroszország-ellenességben. Ez pedig független attól, hogy az Ukrajna melletti kiállásban vannak már apróbb nézetkülönbségek a lengyelek körében, akik amúgy – történelmi okokra visszavezethetően – eleve nincsenek oda az ukránokért (sem). Igaz, az azért javított a helyzeten, hogy Volodimir Zelenszkij és Andrzej Duda közösen ellátogattak Volhínia lengyel faluba, ahol a II. világháborúban a nácikkal együttműködő ukrán csapatok tisztogatást hajtottak végre – idézte fel Gordon István.