Tiszteket vesznek le a politika sakktáblájáról

Nem szabja túlzottan szűkre a képviselők mozgásterét a hatalom? 

Az a szándék, ez biztos. Varjú esetében én azt láttam, hogy a biztonsági őrök teperték le, ehhez képest őt ítéltek el „hatósági személy elleni erőszakért”. Fekete-Győr András esetében még abszurdabb a helyzet, hiszen a történteknek nem volt sértettje. Maguk a rendőrök mondták, hogy a tüntetésen nem érezték magukat veszélyben, még az a bizonyos füstgránát sem talált el senkit. Olyan „bombát” használt, amit minden Újpest meccsen látok, amikor kimegyek a kedvenc csapatomnak drukkolni, és amit bármikor megvehetnék bármelyik játékboltban. Teljesen veszélytelen eszköznek számít. Mind a két „atrocitás” a nyilvánosság előtt zajló politikai küzdelem része volt, és mint ilyen torkolt végül bírósági eljárásba. Ezen a ponton válnak nagyon kényessé az ítéletek, mert magát a hazai közpolitikát minősítik. Elítéltek választott képviselőket, akik arra kaptak mandátumot, hogy 24 órában politikai képviseletet lássanak el, amelynek része volt az is, amivel bíróság elé kerültek. Azzal bíztuk meg őket, hogy politizáljanak, vívják meg a nyilvánosságban azt a csatát, amit mi, választók, csak a hétköznapjainkban, sokkal felelőtlenebbül, magánbeszélgetéseinkben tehetünk meg egymással, de nem kell ezzel kimenni a nagy nyilvánosságba. Nekik azonban ezt hivatalból, a köz képviseletében kell megtenniük. Ezért nem lett volna szabad bíróság elé citálni egyiküket sem ártatlan politikai akciók okán.

Sajátos gyakorlat alakult e téren nálunk. A parlamenti elnök a felszólalásokért is büntetést szab ki…

Ami szintén érthetetlen: a parlamenti demokrácia szabályai szerint a „nép” azért küldi a T. Házba a képviselőit, hogy ott szabadon elmondhassák a véleményüket az ország dolgairól. Ezt szankcionálja a házelnök, amikor a neki nem tetsző felszólalókat sok milliós büntetésekkel sújtja. Ezzel éppen az egyik legfontosabb alapjogot, a szólás szabadságát veszi el tőlük. 

Éppen a közelmúltban született egy bírósági ítélet Strasbourgban, ahol pert vesztett a magyar állam Szabó Szabolcs momentumos képviselő ellen. Őt még 2018-ban bírságolta meg Kövér László a „rabszolgatörvény” elleni tiltakozása miatt. A bírói tanács ott is a képviselő véleménynyilvánítási jogának sérelmére hivatkozott. Aligha ez lesz az utolsó ilyen eljárás...

Ebben szinte biztosak lehetünk. Az európai kultúrának alapvető pillére a szabad szólás joga. Ennek a korlátozása jól mutatja a NER-nek a hatalom gyakorlásához való hozzáállását, mit gondolnak az ellenzék mozgásszabadságáról sajátságos demokráciafelfogásuk szerint. Egyenesen következnek ebből azok a hazai bírósági eljárások, amelyeknek napjainkban lehetünk tanúi. 

Anélkül, hogy a politikusok ellen jelenleg is folyamatban lévő büntető ügyekről beszélnénk, nem úgy látja, hogy a Fidesz igyekszik egyenként levadászni a sakktábláról az ellenzék tisztjeit? 

Ezek mögé az eljárások mögé nagyon nehéz belátni. Függetlenül attól, hogy a megvádolt politikusokról évek múltán mi fog kiderülni – vétettek, vagy ártatlanok –, a perek alkalmasak lehetnek a meghurcolásukra. Viszont nagyon fontos az is, hogy amikor korrupciós ügyekben kell eljárni a bíróságnak, akkor ne tegyenek különbséget politikus és civil szereplő között. Ha nem így tesznek, akkor a politikai intézmények elveszítik a közbizalmat. A korrupciós ügyek eltussolása az egész társadalom közérzetét megmérgezheti, ezekben világos, jogos, és elfogulatlan ítéleteket vár a közvélemény a bíróságoktól. Mindannyian azt várjuk, hogy legyen egy olyan hatalmi ág, amely képes akár a politikusok kapzsiságától is megvédeni a közpénzt. Tudomásul kell venni, hogy elsősorban a hatalom közelében lévők vannak kitéve a könnyen megszerezhető pénzek csábításának. Nehéz ennek ellenállni. Jegyezzük meg, hogy Varjú és Fekete-Győr esete nem ilyen. Önkormányzatok környékén azonban több helyen láttunk korábban és most is korrupciós ügyeket. Politikai problémát ezen esetekben abban látok, hogy az ügyészség korrupciós érzékenysége, ébersége az állami politikusok ügyeiben kevésbé mutat aktivitást, mint az önkormányzati, ellenzéki ügyekben.