Tíz hónap inflációs mérlege
2020. októberében a fogyasztói árak éves növekedési üteme 3,0százalékra lassult. Az alacsonyabb árdinamikában főként az élelmiszerek és a szeszes italok, dohányáruk szeptemberinél mérsékeltebb éves áremelkedése, valamint a járműüzemanyagok árcsökkenése játszotta a legnagyobb szerepet. Egy hónap alatt, szeptemberhez képest, a fogyasztói árak átlagosan 0,2 százalékkal emelkedtek.
Mielőtt bárki örömtüzeket gyújtana, szükséges kiemelnem, hogy az élelmiszerek ára – a csökkenő inflációs tendencia keretében is – 6,5 százalékkal nőtt, ezen belül az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 15,7, a párizsié, kolbászé 13,4, a cukoré 11,6, a lisztté 11,0, a munkahelyi étkezésé 9,3 százalékkal lett magasabb. A szeszes italok, dohányáruk átlagosan 6,1, ezen belül a dohányáruk 9,3 százalékkal drágultak. A szolgáltatásokért 2,4 százalékkal többet, a járműüzemanyagokért 5,3százalékkal kevesebbet kellett fizetni.
Az állásukat elvesztő munkavállalók, az álláskeresési támogatáson lévők, a részmunkaidőben foglalkoztatottak és a kisnyugdíjasok továbbra is vesztesei ennek a folyamatnak, hiszen az alapvető élelmi cikkek árának növekedési üteme még mindig rendkívül magas. Készülve a karácsonyi ünnepekre, nem túl megnyugtató, hogy az ünnepi asztalra kerülő ínyencségekért bizony sokat kell majd fizetnünk, jóval többet, mint 2020-ban.
A fenti táblázatból az is kiolvasható, hogy a nyugdíjas infláció most már hét hónapja (minden méréskor) folyamatosan meghaladja az átlagos pénzromlás mértékét. A visszamenőleges nyugdíj-kiegészítés és a novemberi emelés szerény összege a november 12-i kifizetéskor kerül a számlánkra. Elmondható, hogy tíz hónapig a 2,7 milliós nyugdíjas társadalom finanszírozta az államháztartást. Az idei krízishelyzetben nem a központi költségvetés segített a rászorultakon, hanem a milliónyi kisnyugdíjas nyúlt a zsebébe. A november 1- jével hatályos – pusztán inflációkövető – nyugdíjemelés (1,2 százalék) azt vetíti előre, hogy a 65 év feletti generáció ebben az évben pontosan olyan rosszul élt/él, mint tavaly, és a 2021. január 1. napjától érvényesülő újabb három százalékos emelés is csak arra ígéret, hogy a munkából visszavonultak népes táborának életkörülményei 2021-ben egy jottányit sem javulnak az idei esztendőhöz képest. Míg a munkabérek reálértéke évek óta növekszik (ez örömteli), addig a nyugdíjak számított vásárlóereje jó esetben stagnál – de a valóságban érzékelhetően csökken.
Sok okunk tehát nincs az optimizmusra. Az egyetlen reménységünk, hogy a választás előtti évben megkapjuk az 53. heti ellátást és 2022-ben az 54. heti részletet is. Prémiummal nem számolhatunk, hiszen a magyar gazdaság pillanatnyilag „kómában” van, feltámadására pedig még sokat kell várnunk. Vigaszként és alamizsnaként – persze csak akkor, ha csendben tűrjük sorsunkat – talán kaphatunk még valamennyi Erzsébet kártyát is, amely juttatás viszont nem épül be a nyugdíjba. Szép kis perspektíva!
