Tíz tonna szarvasagancsból szoborják meg a nemzet egységének szimbolikáját

Nem kell azonnal rosszra gondolni, mert – legalábbis a szervezők szerint – nem kellett sok ezernyi állatot lemészárolni a nemes ügy miatt, a tíz tonna szarvasagancs ugyanis elhullajtott agancsokból jött össze. Mi persze elhisszük, hogy így van, mert eszünk ágában sincs arra gondolni, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes eszement hobbija miatt ennyi szerencsétlen, jobb sorsra érdemes állatot lemészároltak volna. Épp elég nekünk azt megemésztenünk, hogy a vadászati világkiállítás 67 milliárd forintba kerül. Nem biztos, hogy ez az összeg a végső, a projekt eredetileg jóval szerényebb költségkerettel indult, csak hát közben adódott egy kis infláció, meg jöttek az újabb és újabb ötletek, amelyeknek egy magát vadászembernek mondó politikus – esetünkben Semjén Zsolt – nem tudott ellenállni. 

Szőke Gábor Miklós persze nem utasította vissza a megkeresést. Ha az a feladat, hogy a nemzet egységét szimbolizáló kaput kell alkotni, akkor nem ugrunk el a munka elől. El kell vállalni az ilyet, még csak az kéne, hogy az ismert művészt azzal vádolják, hogy tele van a töke a nemzet egységével, magasról tesz rá, különös tekintettel az azt szimbolizáló kapura.

Az állatvilág ábrázolása amúgy nem idegen a mára magát a NER udvari szobrászává faragó Szőke Miklós Gábortól. Ő tervezte az FTC Groupamáról elnevezett stadionja előtt álló sast, nemrégiben pedig a Magyar Nemzeti Bank új épületének plafonjára alkotott egy gigantikus felhő-oroszlán kompozíciót. Utóbbi több mint 600 millió forintba került, de biztosan voltak, akiknek megérte. 

Ami a vadászati világkiállítást, – úgy is, mint Semjén Zsolt ősi álmát – illeti, jó tudni, hogy a koronavírus pusztítása közepette is jut 67 milliárd forint erre, a bizonyára jelentős eseményre. Akinek pedig nem tetszik, hogy végre-valahára testet ölt Semjén Zsolt ezeréves álma, az nem csupán korlátolt, de a kákán is csomót kereső, oltásellenes Soros-bérenc, aki egy tisztességtelenségben megőszült – Semjén Zsoltról, beszélünk még mindig – ember krédóját kívánja lábbal tiporni. 

Semjén ugyanis számos alkalommal elmondta magáról, hogy ő vadászember. Azt kívánta ezzel érzékeltetni, hogy más anyagból van gyúrva, mint mi, többiek. Akik, eléggé el nem ítélhető módon, nem lövünk az állatokra, hanem gyönyörködünk bennük. Merthogy ők is isten/a természet teremtményei. (Megfelelő aláhúzandó). 

Amúgy Semjén nem vadász. Szokott lövöldözni állatokra, sajnos időnként el is találja őket, és olyankor nagyon boldog, mert azt hiszi, hogy ez a vadászat. Közben meg még gyalogolni sem tud. Ő maga mondta, hogy nem bírja a lába. Csak hát, a vadászok gyalogolni szoktak, hogy elérjenek a vadakhoz. Mert a vad nem ott lakik, ahol ők.  Semjénnek ez nem megy, nem bírja a gyaloglást. Márpedig a vadászat – a valódi vadászat, nem a célbalövés a mutatványos bódénál – erről is szól. Helikopterrel, dzsippel menni a terepre, nem vadászat, hanem öldöklés.

Most már persze mindegy, a fő, hogy megtalálták a művészt, aki szoborba álmodja a nemzet egységét. Mi ezt persze nap, mint nap a saját bőrünkön tapasztaljuk, elég bekapcsolnunk a tévét és a parlamenti közvetítésből azonnal látjuk, hogy aki a miénknél egységesebb és összetartóbb nemzetről beszél, az hazudik, mint a vízfolyás.