Több helyen már gyermekfelügyeletre sincs ember, pedagógussztrájkra figyelmeztet a szakszervezet

– A héten megjelent a PDSZ önálló felmérése, amiben többek vizsgálták a pedagógusok lakhatási szegénységét, leterheltségét, a megdöbbentő tapasztalatként értékelt nélkülözést. Hány fős mintán készült a pénteken megjelent felmérésük?

– Felmérésünk keretében 2400 kollégát szerettünk volna megkérdezni munka- és életkörülményeiről, a tiltakozási formákról kialakított álláspontjáról. A felmérés közel kilenc napja alatt végül 2525-en adtak választ kérdéseinkre. Valamennyi megyéből érkeztek válaszok. A legkevesebben Nógrád megyéből (1.4 százalék), a legtöbben Budapestről (25 százalék) válaszoltak kérdéseinkre. Igen sok relatíve pályakezdő felelt a kérdéssorra: a három-öt éve a pályán lévők a válaszadók 11.5 százalékát adták, ők voltak a legnépesebb korcsoport, míg a második legnépesebb csoport a hat-nyolc esztendeje pályán lévők voltak, de például a gyakornoki időszakban (0-2 éve a pályán) lévők is szép számban képviseltették magukat (7.7 százalék).

– A lehangoló eredmények erős kezdést jelentenek a tanév nyitányaként: tapasztalnak-e az eredmények tükrében létszámcsökkenést, pályaelhagyást, s ha igen, milyen mértében?

– A pályaelhagyás nagymértékű, olyannyira, hogy még mindig szinte valamennyi tankerületi központ keres bármely szakos pedagógusokat is, azaz számos intézményben ott tartanak már, hogy nincs, aki a gyerekekre felügyeljen. A pályakezdők közül sokan el sem mennek tanítani, aki mégis vállal pedagógusi munkakört, az első fizetési jegyzéken szereplő összeggel szembesülve, más állás után néz. De sokan távoznak a gyakornoki idő elteltével, mert nem kívánják magukat kitenni a meglehetősen sok pluszmunkával járó, és nem kicsit megalázó minősítési eljárásnak. De ma már nemcsak pályakezdők, hanem a régóta pályán lévők is távoznak, illetve, amint lehetőségük van a nőknek 40 év jogosultsági idő után nyugdíjba vonulni, tömegesen élnek ezzel a lehetőséggel. Ott tartunk, hogy nemcsak hátrányos helyzetű településeken, de nagyvárosokban és a fővárosban is nagy a pedagógushiány.

– Terveznek-e – az adatok tapasztalatával – a kormány illetékes vezetőihez fordulni a béremelés, a szociális segítség, lakhatási támogatás stb. érdekében?

– A PDSZ már nyáron kereste a másik pedagógus szakszervezetet, hogy közös sztrájkbizottságban egyeztessünk a kormánnyal. A fő cél az azonnali béremelés, annak elérése, hogy az illetmények alapja ismét a minimálbér legyen, és nem a 2014-es minimálbérnek megfelelő „vetítési alap”, mert a pénzhiány az elsődleges oka a pályaelhagyásnak. Ám majdnem ilyen fontos a munkaterhek csökkentése, és a túlmunka kifizetése is. 2013 szeptember 1., a pedagógus-előmeneteli rendszer bevezetése óta, nem fizetik ki a pedagógusoknak az úgynevezett eseti helyettesítéseket.

– Meghökkentő(?) információ, hogy erősödik a sztrájkhangulat. – Mit lehet erről megtudni?

– Gyors felmérésünkből az derült ki, hogy tavaszhoz képest jelentősen nőtt a sztrájkhajlandóság.  Márciusban az összes válaszadó közel harmada, 29.6 százalék választotta a hét fokozatú skálán a legmagasabb hajlandóságot jelentő, 7-es számot („Teljes mértékben nyitott vagyok rá”). Azok, akik teljesen kizárnák, hogy sztrájkoljanak, ehhez képest már határozottan kevesebben vannak – mindössze 21 százalék válaszolt így. Ekkor a sztrájkhangulatot a száz százalékos táppénzek megígérése-elvétele, a ki nem fizetett túlmunkák, a digitális munkarenddel kapcsolatos zűrzavar, az oltási prioritási listák váltották ki. Az év eleji adatokhoz képest, mára hatalmasat nőtt a közoktatásban dolgozók sztrájkhajlandósága a mostani felmérésünk szerint. A válaszadók 50.5 százaléka 7-es, maximális hajlandósággal jelezte, hogy hajlandó lenne sztrájkolni. Azok aránya, akik inkább sztrájkolnának (5-ös, 6-os és 7-es válaszok összesen) most 74.4 százalék. A válaszadók 58.6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg akár egy hosszabb sztrájkban is részt venne.

– Terveznek-e bármilyen markáns demonstrációt, akciót, figyelemfelhívást a közeljövőben?

– Azt szeretnénk elérni, hogy minél előbb közös sztrájkbizottságban gyakoroljunk nyomást a kormányra egy mielőbbi és észrevehető mértékű béremelés és a további sztrájkköveteléseink teljesülése érdekében. A PDSZ az alábbi a sztrájkköveteléseket fogalmazta meg:

1. A pedagógus-illetményrendszer számítási alapja ismét az aktuális minimálbér legyen!

2. Neveléssel-oktatással lekötött munkaidő helyett, állítsák vissza a pedagógusok kötelező óraszámát, legfeljebb a korábbi, közoktatási törvény szerinti mértékre!

3. Fizessék ki a rendkívüli munkaidő szabályai szerint a kötelező óraszám felett ellátott tanórákat, foglalkozási órákat!

4. Követeljük, hogy a kormány kompenzálja a dolgozókat a pedagógus-bértábla minimálbérhez kötésének eltörlése miatti veszteségekért!

5. Állítsák vissza a szakképzésben dolgozók közalkalmazotti jogviszonyát!

6. A közalkalmazotti illetményrendszer 2008 óta változatlan. Rendezzék a közalkalmazotti bértábla illetményeit!

7. Módosítsák a sztrájktörvényt, töröljék el a sztrájk még elégséges szolgáltatásról szóló megállapodáshoz kötését annak érdekében, hogy a közoktatásban is alkalmazható legyen a munkabeszüntetés a nyomásgyakorlás végső eszközeként!

8. Állítsák helyre a szakszervezetekkel történő érdekegyeztetés rendszerét!

– „Megdöbbentő a szegénység az oktatásban” – írják. Mit értsünk, milyen tényeket, helyzetet, állapotot ezen kijelentés alatt?

– Felmérésünkből kiderült, immár ott tartunk, hogy nemcsak a kulturális javak elérése, de a mindennapi megélhetés is gondot jelent sok kollégánknak. A pályakezdők számára kilátástalan a lakhatás megoldása, ha ebben a hozzátartozóikra nem tudnak támaszkodni. A válaszadók 40 százaléka válaszolt 7-es számmal (teljes mértékben igaz) arra az állításra, hogy „Nehézséget okoz kigazdálkodnom az egészséges táplálkozáshoz szükséges költségeket." A gyermeket nevelők több mint fele, 54 százaléka válaszolta, hogy egyértelműen nehézséget okoz a gyermekneveléssel kapcsolatos költségek előteremtése. A válaszadók több mint 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a nyaralás költségeinek előteremtése komoly gond. 38.3 százalék jelezte, hogy lakhatással összefüggő problémái vannak. A lakásproblémákkal küzdő válaszadók legnagyobb része (30.8 százaléka) lakáskölcsönnel terhelt ingatlanban él, nagyjából negyede (24.8 százaléka) albérletben. Megdöbbentően magas a szívességi lakhatás aránya (19.7 százalék). Saját, tehermentes ingatlanban a lakásproblémákkal küzdő 935 válaszadó csupán 15 százaléka él. Az albérlők 65,4 százalékának az albérleti díj előteremtése aránytalanul nagy terhet jelent. A keresetükből esélyük sincs saját tulajdonú lakáshoz jutni. A kitöltők közel fele vállal másodállást, és sokan – 44,9 százalék – bejelölték, hogy harmadállásra is kényszerülnek.

– A héten megjelent kormányhatározat szerint egy új, átfogóbb eljárás keretében is ellenőrizhetik a pedagógusokat, az intézményvezetőket és az iskolákat a jövőben, úgynevezett „komplex ellenőrzéssel”. Ezzel azt kívánják „tetten érni”, hogy az iskola vagy az intézményvezető az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés során legalább három területen hatvan százalék alatt teljesít-e, vagy egy területen harminc százalék alatti eredményt ért el. Mit jelenthet ez a kormányzati szándék? S milyen visszhangja van a pedagógusok körében?

– A hátrányok leküzdésére, a felzárkóztatásra nem megfelelő eszköz a tanfelügyelet, most éppen egy újonnan bevezetett, komplex ellenőrzés ráküldése az iskolákra. Sokkal inkább az önálló döntéseket, a NAT-tól, helyi tantervtől, tanmenetektől való eltérés lehetőségét kéne forszírozni, és nem újabb tanügyi ökölcsapásokkal, az ellenőrzéshez tartozó adminisztrációs terhekkel nehezíteni a pedagógusok és igazgatók amúgy is súlyos helyzetét. Teszi ráadásul mindezt egy olyan oktatási kormányzat, amelyik nem tett hathatós lépéseket annak érdekében, hogy mind a pedagógusok, mind a tanulók számára biztosítottak legyenek a digitális oktatásnak legalább az eszközfeltételei, hogy a többiről ne is beszéljünk. A pedagógusokra eddig is elképesztő többletteher nehezedett, messze a heti 40 óra munkaidő felett kell dolgozniuk, ezzel az újabb ellenőrzési formával a munkaterheket és a stresszt tovább növelik. Érhető ezért, hogy a pedagógusok nem segítségnyújtásként, hanem további vegzálásként élik meg az újabb tanügyi ellenőrzést.

– Mi értelme ennek az egésznek?

– Emögött persze az a szándék is meghúzódhat, hogy a pedagógusok a felzárkóztatás, a hosszas, tantermen kívüli oktatásból fakadó elmaradások leküzdése során nehogy túlságosan önállósodjanak, és kedvükre szelektálhassanak a NAT által előírt tananyagtartalomban. A rendelet szerint olyan intézményeket vonnak be a komplex ellenőrzésbe, amelyekre az alábbiak valamelyike igaz:

a) az intézmény vagy az intézményvezető az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés szakértői értékelése alapján

aa) legalább három területen hatvan százalék alatti eredményt ért el, vagy

ab) egy területen harminc százalék alatti eredményt ért el;

b) az adott intézmény az országos kompetenciamérés legutóbbi nyilvánosságra hozott eredményei alapján bármelyik mérésben érintett évfolyamon, bármelyik vizsgált kompetenciaterületen a családi háttér-indexet figyelembe véve, az adott intézménytípusra számított és a hivatal által nyilvánosságra hozott országos átlagértékénél statisztikailag kimutathatóan gyengébb eredményt ért el;

c) a hivatal által működtetett korai jelző- és pedagógiai támogató rendszerben a legutóbbi két adatfelvételkor rögzített intézményi szintű lemorzsolódási mutatók közül bármelyik jelentősen meghaladja az adott intézménytípusra a hivatal által számított megyei vagy országos átlagértéket, vagy az intézmény legalább két adatfelvétel során romló tendenciát mutat bármelyik lemorzsolódási mutató esetében;

d) az intézmény az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés kapcsán készített fejlesztési vagy intézkedési tervet nem töltötte fel a hivatal által működtetett informatikai támogató rendszerbe.

Ez azt is jelenti, hogy az intézmények nagyjából felét érinti ez a majdani ellenőrzés. Az is kérdés, hogy honnan szereznek ehhez további „szakértőket”, akik tanítási időben, tanítás helyett mennek kollégáikat „szakfelügyelni”. Az intézményvezető az intézkedési tervben a komplex ellenőrzés során készült szakértői értékelés megállapításainak megfelelő, kötelező pedagógus-továbbképzést írhat elő a pedagógus számára. A rendelet az adminisztrációs terhek növelésén túl, közvetlen szankciót nem tartalmaz, de joggal tarthat attól intézményvezető és pedagógus egyaránt, hogy az ellenőrzés eredménye a későbbiekben szakmai alkalmatlanság kimondásának indokául szolgálhat.

– A pénteki Magyar Közlönyben erősen nyakatekert megfogalmazással valami olyasmi jelent meg, hogy a pedagógusok védettségi igazolásait ellenőrizni kell. Ki a kompetens ebben, miként oldják meg napi szinten, mi a helyzet pont az évkezdet első napjaiban, heteiben, ha akadnak nem egyértelmű igazolások vagy igazolatlanok – hazaküldik az érintett tanárokat?

– Az EESZT és a KIR adatbázisának összekötésével a közoktatási intézményvezetők számára betekinthetővé teszik az intézményben dolgozók oltási és védettségi (?) adatait, illetve az intézményvezető feladata lesz a nem pedagógus-munkakörben dolgozók taj-számát megadni annak érdekében, hogy az ő oltással összefüggő adataikba is betekintsen. A rendelet szerint erre „helyi szintű védelmi intézkedések meghatározása” céljából van szükség, csakhogy ilyen intézkedések meghozatalára az intézménynek, az intézményvezetőnek nincs lehetősége. Nem rendelhet el tanítási szünetet, digitális munkarendet, de még kisebb horderejű kérdésekben sem léphet egy intézményvezető: például a maszkviselésre és a távolságtartásra vonatkozó rendelkezéseket is kihagyták az intézkedési tervből. Az igazgató nem ismerheti meg – ahogy más halandó sem – a területi és az iskolájára vonatkozó fertőzöttségi adatokat, már csak azért sem, mert nincsenek ilyenek, mivel Magyarországon továbbra sem terveznek tömeges és rendszeres tesztelést. A rendeletnek egyetlen célja lehet: az igazgatókon keresztül akarja elérni a kormány, amit népszerűségi megfontolásokból maga nem tesz, nyomást gyakorolni azokra, akik még nem oltatták be magukat. A PDSZ szerint ezért a rendelettel nemcsak az a probléma, hogy adatvédelmi szempontból aggályos, hanem mélységesen etikáltan is.

– Kérem, segítsen értelmezni a kormány Közlönyben közölt ezen vonatkozó határozatát: „a társadalombiztosítási azonosító jeleket olyan titkosítási módszerrel kell összevetni, amely csak azon érintettek védettségének ténye megismerhetőségét teszi lehetővé a köznevelési szerv számára”...?

– Itt arra gondolhattak szerintem, hogy az igazgató csak az általa vezetett intézmény dolgozóinak adataiba tekinthessen be, erről akarnának gondoskodni. De ennek a rendelkezésnek az értelmében az intézményvezetők folyamatosan betekinthetnek az oltottsági adatokba.

– Milyen célt szolgálhat egy ilyen listázás? Van-e olyan előírás, ami szerint kötelező a pedagógusok számára a védettségi oltás?

– Nincs! A kormány nyilván azt mérlegelte, hogy népszerűségvesztéssel járna-e újabb foglalkozási csoportnál előírni a kötelező oltást, ezért a közoktatási intézményvezetőkön keresztül gyakorolna nyomást. Más, egyéb indokot nem lehet elképzelni, mivel amit indokként írtak, az értelmetlen, hiszen az igazgatóknak helyi járványügyi intézkedési jogkörük nincs.

– Véleménye szerint mennyiben befolyásolhatja a pedagógusok éppen, hogy megkezdett munkáját az – egyelőre – április elejéig meghosszabbított országos válsághelyzet?

– A menekültek sem eddig, sem pedig a jövőben nem fogják befolyásolni a közoktatás helyzetét. A magyar jogszabályok szerint a menekültek azonos jogokkal rendelkeznek a közoktatás tekintetében a magyar állampolgárokkal. A magyar közoktatási intézményekben jelenleg is tanulnak külföldi diákok, és a pedagógusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ugyanolyan eséllyel szerezzenek bizonyítványt, mint magyar anyanyelvű társaik.