Toborzókampány: béke, vagy háború?
Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport, mondta egykor Oliver Cromwell, arra utalva, hogy békeidőben is szükség lehet rá, hogy valaki meg tudja védeni önmagát. A magyar kormány még a „boldog békeidőkben”, azaz már 2016-ban megkezdte a haderőfejlesztést. A hadsereg vezetésében jelentős változások történtek, tavaly és ezekben a napokban is országos toborzási kampány indult, miközben Magyarország a hadiipari termelés intenzív fejlesztésébe kezdett. Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértővel ezért beszélgettünk arról, Európa közepén szükségünk van-e minderre.
A magyar hadsereg jelenlegi tényleges létszámáról csak hozzávetőlegesen pontosak a nyilvánosan fellelhető adatok. Eszerint valamivel több, mint 32 ezres a jelenlegi állomány. Szükségünk van ennél nagyobb hadseregre?
Amikor azt kérdezi, szükség van-e ennél ütőképesebb hadseregre, azt mondom: igen. Korábban mindannyian hittünk egy szép, új, békés világban, de most megyünk vissza egyfajta újabb hidegháborúba. Ezért sem teheti meg egyetlen ország sem, hogy nem gondoskodik az önvédelméről. Délen a szerbek, a horvátok, a balkáni államok többsége lakosságarányosan a mienknél nagyobb hadsereget tart fegyverben, a szomszédban dörögnek az ágyúk. Csak orosz katonából 700 ezer van Ukrajnában a fronton, a védekezők is lehetnek vagy 300-400 ezren. Eközben a NATO joggal vár el tőlünk is egy számottevőbb önvédelmi erőt.
Korábban az európai államok úgy voltak vele, ha baj van, majd megvédenek minket az amerikaiak…
Ami rengeteg vitához és feszültséghez vezetett a NATO-n belül. 2014-ben fordulat állt be, elindult egy lassú növekedés a védelmi kiadások terén. A baltiak, a finnek, a svédek még semlegesként is fokozták GDP-arányosan a fejlesztési kiadásaikat. Ebbe a sorba álltunk be mi is.
Számos európai országban a sorkatonaság visszaállítása is napirendre került. Ebből mire következtet? Békére? Háborúra?
Boris Pistorius német védelmi miniszter nyilatkozta, hogy Németországnak 2029-ig fel kell készülnie a háborúra, és ehhez fontosnak tartaná a sorkatonaság visszavezetését és a Bundeswehr jelentős modernizációját. Számos uniós tagállamban ma is létezik a kötelező sorkatonaság, és jelenleg többen is tervezik a bevezetését. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy ország szükség esetén erősíteni tudja a hadsereg személyi állományát, nem kell a sorkatonaság. Léteznek tartalékos képzési programok, katonai középiskolák, olyan nyári programok, ahol a fegyverviseléshez, a becsülethez, a hazaszeretethez közelebb tudjuk vinni a fiatalokat sorkatonaság nélkül is. Csak megjegyezném: itthon nem törölték el a sorkatonai szolgálatot, csak felfüggesztették. Szükség esetén – elvileg – azonnal vissza is lehetne állítani.
Mi indokolja a hazai toborzási akciókat?
A Magyar Honvédségnél jelentős átalakulások kezdődtek. Egy volt vezérkari főnök mondta a közelmúltban: bő tíz éve még „egy kádárkori hagyományőrzés” folyt a katonaságnál. Sok minden összecsúszott, a testületre már nagyon ráfért, hogy pénzt kapjon. A fegyverzet döntő többsége 30 éves vagy annál is idősebb volt, ami nem mehetett tovább. Gondoljunk bele, ha magánemberként sem szívesen vágnánk neki egy hosszabb külföldi túrának a 40-50 éves Zsigulinkkal, akkor a haza védelmét sem feltétlenül múzeumba illő fegyverekre kell bízni. Egy másik a „humán erőforrások” hiánya. Magyarul: a katonák nem keresnek annyit, amennyiért a fiatalok hajlandók volnának vállalni a rengeteg kötöttséggel járó munkát, a rossz értelemben vett kötetlen munkaidőt, a túlórát, amit vagy kifizetnek, vagy nem. A Nemzeti Biztonsági Stratégiában és az új Nemzeti Katonai Stratégiában is le van írva, hogy növelni kell a védelmi képességünket, tehát valahogyan be kell vonzani az önkénteseket a haderőbe.
Az ország elmaradottabb vidékein még ma is jelentős a fiatalok munkanélkülisége. Az ott élők számára ez kitörési út lehetne...
Az amerikaiak, a britek, meg részben a franciák is azzal csábítják az első és másodgenerációs bevándorlókat a katonaság soraiba, hogy ingyenes képzéseket, az egyetemi tandíjak átvállalását, karrierlehetőséget kínálnak számukra. Ott a hadsereg a felzárkóztatásnak, a társadalmi kitörés lehetőségének egyik nagyon fontos eleme. Nálunk ez kicsit másként jelentkezik. A Magyar Honvédségnél egyszerűen nem fizetnek annyit, hogy ez akár még a nehéz sorban élő tömegek számára is vonzó megélhetési lehetőséget kínálna. A tisztjelöltek, a tiszthelyettesek között még így is szép számmal vannak a szegényebb térségekből felvett katonák.
A sorállományt annak idején „technika gyilkosnak” tartották. Az új fegyverrendszerek kezelése most szakembereket kíván. Képzett szakemberekből a civil életben is hiány van.
Ebben igaza van. Amíg valaki elsajátítja valamilyen korszerű fegyver kezelését, akár egy-két évig is tanulnia kell azt. Ez is a hivatásos haderő mellett szóló érv. Tehát a honvédségnek olyan emberekre volna szüksége, akik lehetőség szerint már érettségizettek, vagy szakmájuk van, mert mondjuk egy Leopard 2 A7-be vagy egy Panzerhaubitze 2000-esbe nem ülhet be akárki. Ott még az idegen nyelvtudás sem hátrány.
Megoldható ez a probléma toborzással?
Valamilyen szinten nyilván menedzselhető, aztán majd az idő eldönti, sikeres volt, vagy sem. Nem minden a pénz. A hazafiságra is alapozhatnak a toborzásban, a bérek is jól láthatóan nőttek bizonyos területeken. Nyilván már dolgoznak azon a HM-ben és a Honvéd Parancsnokságon, hogy valamit javítsanak a katonák anyagi megbecsültségén. De tény, hogy a versenyszféra egyelőre elszívja a szakembereket.
