Tóth József visszakérné a Margitszigetet

Németh Péter 2019. november 28. 13:13 2019. nov. 28. 13:13

Tóth József szerint „durva beavatkozás” volt a kormány részéről, amikor elvette Angyalföldtől a Margitszigetet. A XIII. kerület polgármestere a Hírklikknek adott interjújában úgy nyilatkozott: reméli, ez ügyben megtalálják majd a megoldást Karácsony Gergellyel.

– Nem tudom, hízelgő-e, vagy épp ellenkezőleg, de sokan mondják, hogy ez a kerület – Tóth József vezetésével – úgy működik, mint egy önálló köztársaság. Úgy is fogalmaznak, hogy Angyalföld a béke szigete, de úgy is, hogy a polgármester nem akar tartozni sehova…

 Igen, viccesen szokták azt mondani, hogy önálló XIII. kerületi köztársaság. A mi szándékunk csupán annyi, hogy normálisan működjünk. Márpedig ehhez hozzájárul a lakosság, a sok-sok itt lévő gazdasági társaság, az önkormányzat csapata és persze a polgármester is.

– De ez azt is jelenti, hogy ma nem lehetne normálisan működni, ha valakihez tartoznának?

 Én 1989-ben azt tanultam meg, hogy nem a párt vezetőinek akarok megfelelni, hanem a választóimnak, nekik biztosítani megfelelő életkörülményeket. E feladatnak részét képezik a helyi vállalkozások is, ezt kell harmonizálni, ami komoly menedzseri feladat.

– Ebben tényleg sikeresnek mondható: aki emlékszik a Capitaly nevű játékra, abban a legolcsóbb részvény Angyalföld volt, ma viszont a legdrágább kerületek közé tartozik. Azt mondják, aranyárban vannak a lakások.

 Szokták minősíteni a kerületek gazdagságát, az ingatlanok értékét, és ebben ha csak elmúlt öt esztendőt veszem alapul, akkor is nagy fejlődésen mentünk keresztül: megduplázódtak az ingatlanárak. Nekem elsősorban az a fontos, hogy jól érzik-e magukat itt az emberek, szívesen laknak-e itt, vagy a vállalkozások örömmel jönnek-e hozzánk. És, ez így van, akkor ez sokkal fontosabb minden számszaki mérőnél. Igaz, hogy huszonöt éve minden fontos mutatót illetően – egy főre eső GDP, lakásárak, az itt lakók nyugdíj-mértéke alapján – a sereghajtók közé tartoztunk, most viszont az első harmadban vagyunk.

– Az jó, hogy ilyen drága kerületté vált Angyalföld?

 Én nem mondanám, hogy drága, mert a minőségre helyezem a hangsúlyt. A minőség alatt többek között azt is értem, hogy az idetelepülő cégek magas hozzáadott értéket állítanak elő. Támogatunk egyszerűbb beruházásokat is, de még jelentősebb, hogy mérnökbázisok, tervezőbázisok, pénzügyi elszámoló központok települnek a kerületünkbe. Bármennyire tisztelem például az autógyártást, de az előbb említettek magasabb hozzáadott értéket képviselnek. Ilyen értelemben pedig – minden nagyképűség nélkül – nekünk Bécs, Prága, Szófia, Varsó a versenytársunk. Ma is tárgyaltunk két új befektetővel; az a tapasztalatom, hogy Budáról is szívesen költöznek hozzánk.

– Felhívtam önt egyszer – a régi ismeretségünk alapján –, hogy mit tanácsol: hol vásároljak új lakást a kerületben. Azt a választ kaptam, hogy 78 helyen folyik építkezés, ezért nem tud tanácsot adni, de azt éreztem, hogy polgármesterként nem engedi meg magának, hogy bármelyiket javasolja. Jól érzékeltem, hogy még tanácsot sem hajlandó adni? Miért nem?

– Azért, mert számomra valamennyi fontos. Városfejlesztési szempontból minden lényeges számunkra. Az is, ha olyan területeken ruháznak be, amelyek korábban el voltak hanyagolva. Vagyis urbanizálódjon az a része is a kerületnek – mint például az Észak-kelet Angyalföld. Szóval én nem tehetem le egyetlen vállalkozás mellett sem a voksom, mert akkor részrehajlással vádolhatnak. Ugyanígy vagyok a civil szervezetekkel is; van vagy nyolcszáz belőlük itt, közülük nyolcvannal kapcsolatban is vagyok, de tagja egyiknek sem lehetek, mert az már elköteleződést jelentene.

– Mintha távol tartaná magát a saját pártjától is…

 Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy én a rendszerváltás idején megfogadtam, hogy pártvezetői szerepet nem vállalok, és ehhez azóta is tartom magam. Én szakmai munkát vállaltam, ilyen többek között a Baloldali Önkormányzati Közösség vezetése.

– Önnek kétségkívül sikerült egy olyan brendet kialakítania, hogy a kormány ne is próbáljon fogást találni Tóth Józsefen, illetve a kerületen… Mintha tudomásul vette volna a Fidesz, hogy Tóth József érinthetetlen, ezért aztán Angyalföldet fel is adta. Nem így van?

– A kormány álláspontját nem ismerem. Azt viszont tudom, hogy figyelemmel kísérik a munkánkat, és a módszereinket átveszik, sőt, ajánlják is.

– De nem gáncsolják…

– Volt erre szándék; egy-két ciklussal ezelőtt itt is voltak feljelentések, de persze nem találtak semmit. Talán a Margitsziget esetét említhetném, ami durva beavatkozás volt: a főváros egyszerűen elvette tőlünk. Remélem, ez ügyben tudok majd Karácsony Gergellyel megoldást találni. Van azonban pozitív példám is: ide épült – a Vágány utcába – az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ. Ez ugye a hajdani kórház területe, nekünk pedig érdekünk volt, hogy egy alulhasznosított terület fejlődjön. Ez jól jött városfejlesztési szempontból, de azért is, mert így visszakaptunk zöld területeket; velük együtt a Bókay-kertet.

– Ha már fejlesztés: tagja még a Budapesti Közfejlesztési Tanácsnak?

 Igen. Pontosabban: nem kaptam olyan értesítést, hogy ne lennék a tagja. Azt azonban jó, ha tudják: ebben a tanácsban két ember szavaz, mégpedig a miniszterelnök és a főpolgármester. A főpolgármester meghív maga mellé szakembereket, Tarlós István két helyettesét, illetve minkét oldalról egy-egy polgármestert invitált meg a grémiumba, így lettem tag. A választások óta ez idáig nem működött a testület.

– Előtte működött?

 Igen.

– Az is elmondható, hogy a fővárosi fejlesztések jó kézben vannak, és jó irányba mennek?

 Projektenként változik. Voltak fontos ügyek, például a közlekedés fejlesztése, amelyet én magam is támogattam. Amiről úgy gondoltam, hogy a város érdekeit szolgálják – például a Lánchíd rekonstrukciója – a mellé odaálltam.

– Hogy most még nem hívtak, nem üléseztek, az Karácsony Gergely hibája?

 Nem, még nem volt ülés. Szóban annyit már egyeztettünk a főpolgármesterrel, hogy meg fog hívni engem, azaz továbbra is tag leszek.

– Az atlétikai világbajnokság megrendezése körüli vitában önnek mi az álláspontja?

 Hogy kompromisszumot kell teremteni. Remélem, arrafelé haladunk. Abban biztos vagyok, hogy a főpolgármesternek adni kellene mozgásteret, hogy ne kelljen állandóan visszahozni az ügyet a közgyűlés elé.

– Ön a már említett testületben dolgozott a miniszterelnökkel. Milyennek látta?

 Az üléseken két alkalommal vett részt. Többnyire Gulyás Gergely képviselte őt, keményen tartva magát a kormányzati állásponthoz.

– Engem Orbán hozzáállása érdekelne…

– Volt befogadó képessége.

– Akkor most máshonnan közelítek az aktuális vitához: ha ebbe a kerületbe akarnák hozni az atlétikai vb-t, hogyan reagálna rá?

-Elsősorban a városfejlesztési szempontokat venném figyelembe, az építési lehetőségeket, és azt, hogy a kijelölt rész a terület fejlődését szolgálja-e – például egy barna mező megszüntetését. Ezen felül azt mérlegelném, hogy milyen közösségi célokat szolgálna, a verseny után milyen funkciókat tudna ellátni.

– Azért is kérdezem, mert a Duna Aréna esetében is komoly problémát okozott, hogy ki tartsa fenn a vizes-vb után, ki legyen a gazdája. Annak idején ön nagyon határozottan utasította el az erre vonatkozó kérést, mondván, ezt a kerület biztosan nem bírná el.

– Nem a mi kompetenciánk.

– De azt akarták, hogy az legyen.

– Mi ezt – mint ahogy a főváros is – mereven elhárítottuk. Minden ilyen létesítménynél nem a létrehozás a nehéz, hanem az utána való működtetés. Építhetek egy iskolát, ha utána nem tudom működtetni. Ugyanez vonatkozik egy stadionra is.

– Említette az iskolát. Van itt a Váci úton egy, amely szinte mementóként őrzi a kormány viszonyulását az általa egyébként – mondjuk így – eltulajdonított iskolákhoz. Az épület egyik fele ragyog, mert önök rendbe hozták, míg a másik fele lepusztult állapotban van, jelezvén a kormány hozzáállását. Ez természetes állapot?

– Nem. Mi nagyon határozott álláspontot képviseltünk az iskolák államosítása ügyében. Bármennyire nem szereti ezt a kormány, de mi azt mondjuk, hogy az oktatás helyi közügy, mégpedig azért, mert az igények helyben jelentkeznek. Mi egy nagy iskolafenntartó kerület voltunk, igen sokat fordítottunk rájuk. Arra koncentráltunk, hogy az épület, ahol oktatás zajlik megfelelő színvonalú legyen, megfelelő programokkal. Külön finanszíroztuk a nyelvi, a testi és az informatikai nevelést. Mindezekhez pedig biztosítottuk a megfelelő tanári kart. Sokat áldoztunk mi erre, és volt is eredménye: színvonalasak voltak az oktatási intézményeink. Ezt nem pusztán a különböző felmérések bizonyították, hanem az egyetemre bejutottak száma is. Sajnos most nem kapják meg a gyerekek ezeket a pluszokat, egy sor lehetőségtől ezáltal el is esnek. Az állami átvétel tehát az oktatásban és az épületek állagát illetően egyaránt negatív következményekkel járt. Mi különben öt-tíz éves felújítási terv alapján dolgoztunk, ezért, amikor elvették az oktatást, átadtunk három felújítási tervet is – három intézményét és az összes udvarét –, ám ezekből azóta semmi sem valósult meg. Az említett Váci úti iskolának egy részét mi használjuk, az van felújítva, a másik fele az államé; nem jól néz ki.

– Ugyanígy kiemelten kezelik Önök az egészségügyet, olyannyira, hogy sokan már mintaként kezelik a XIII. kerületi gyakorlatot. Ennek mi a lényege?

– Az első döntésünk az volt, hogy a szakrendelőket nem adjuk át. Ennek megfelelően, minden intézményünket felújítottuk. Tavaly például az összes háziorvosi rendelőt klimatizáltuk. A második lépésben a műszerparkot fejlesztettük. A legkorszerűbbeket hoztuk ide; ez a szemészettől a nőgyógyászaton keresztül a sebészetig megtörtént. Ennek része az MR és CT vásárlása is. Korábban a kerület lakói – Debrecentől Zalaegerszegig – tizenöt-tizenhat intézménybe jártak vizsgálatra. Aki nagyon sietett, annak fizetnie is kellett. Tudjuk, hogy a gyors, korai diagnózis milyen fontos lehet.

A harmadik lényeges része az ellátásnak a megfelelő szakemberek alkalmazása, ami – lévén orvoshiány Magyarországon – nagyon nehéz feladat. Ezen felül van nálunk egynapos sebészet, immár tizenkét éve. Ilyen beavatkozásból több ezret is meg tudnánk csinálni egy évben, de az OEP csak 1200-at engedélyez. Pedig az egynapos sebészettel a betegek ötven százalékát el lehetne látni úgy, hogy nem terheljük vele a kórházakat. Nálunk az a szisztéma épült fel, ahol a háziorvosi és a szakorvosi ellátás összhangban van egymással. Nagyobb összhangban, mint a szakorvosi és kórházi ellátás.

– Kiterjeszthető ez a szisztéma? Azért kérdezem, mert több polgármestertől is hallottam, hogy érdeklődik a XIII. kerületi megoldás iránt.

– Kiterjeszthető. És folyamatosan kérnek konzultációkat kollégák az óvodai hálózatunkról, a szociális és egészségügyi rendszerünkről – de még a nyilvánosság kezeléséről is. Parkolás ügyben mellesleg a múlt héten két helyről is voltak nálunk tájékozódni. Mi minden módszert szívesen átadunk, de mi is átveszünk olyan módszereket, amelyek számunkra jelentenek újat és jó megoldást.

– Angyalföldön nem gond a parkolási rendszer?

– Mindenhol az. Az alapprobléma az, hogy az V. kerületből elkezdték kiszorítani a kocsikat, és azok átjöttek az Újlipótvárosba, és terjedt tova, egészen a kerület végéig.

– A kiszorításról jut eszembe: milyen tanácsot adna a friss polgármestereknek, miként szorítsák ki a korrupciót, a protekcionizmust a kerületükből?

– Ezt is vizsgáljuk és vizsgáltuk. Épp a múlt héten találkoztam a Transparency International vezetőjével, mert mi minden ciklusban végigkísértetünk velük egy építőipari és egy zöldberuházást, a gondolattól a megvalósulásig. Ezen vizsgálatok tapasztalatait beépítjük a rendeleteinkbe. Figyelembe vesszük a közbeszerzéseinknél, a nyilvánosság tájékoztatásában; ez utóbbiban a maximumig elmegyünk.

– Legutóbbi találkozásunkkor arról beszélt, hogy 2033-ig készültek el a fejlesztési tervek. Azóta újabb öt évre megválasztották: ez most tovább tolja az elképzeléseket?

– Nem. Mi a választás után rögtön munkához láttunk: jövő héten tárgyaljuk a költségvetésünket, a munkatervünket, a gazdasági társaságaink üzleti tervét. Januárban tárgyaljuk az öt évre szóló ciklusprogramunkat, a politikai egyeztetése viszont már megtörtént. A másik fontos januári programunk a hosszú távú tervünk monitorozása; áttekintjük, hogy az eltelt öt év alatt mi valósult meg belőle. Ezt a munkát minden ciklus végén, illetve kezdetén el kell végezni.

– Mer önnek itt ellentmondani valaki?

- Igen, nem csak a feleségem. Természetesen vannak viták a testületben. Legutóbb is volt ilyen. Meghallgatom a kollégák véleményét, de amiben nekem kell dönteni, abban én döntök, ami viszont a bizottság elé megy, ott a bizottságé a döntő szó, ami pedig a képviselő testület elé, ott a képviselők szavazatai számítanak. Butaság volna, ha a szakemberek véleményét nem venném figyelembe. Minden területnek vannak szakemberei, rájuk támaszkodom, rájuk hallgatok. Én a kerület menedzselésére vállalkoztam, ezt akarom jól csinálni.

– Remélem, nem sértő a kérdés: Pásztor Béla Veresegyházon 81 évesen lett újra polgármester. Ön jövőre lesz 70. Mi az időtávja?

– Nincs ilyen.