Tóth Zoltán: a 16 évesek választójoga most csak politikai zsákmányszerzés
A választójogi korhatár leszállítása nem csupán matematikai kérdés vagy politikai haszonszerzés eszköze, hanem mély társadalmi, oktatási és kulturális felkészültséget igénylő folyamat – mutatott rá Tóth Zoltán választási szakértő a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. Miközben Európa számos országában és a hazai önkormányzati rendszerben is megjelennek a 18 év alatti fiatalok a szavazóurnáknál, a szakértő óvatosságra int. Véleménye szerint a puszta jogalkotás nem elegendő: a tudatos állampolgárrá váláshoz a gondolkodásra nevelő, modern oktatási rendszeren keresztül vezet az út, amely szakít a poroszos hagyományokkal, és felkészíti a jövő generációit a demokratikus döntéshozatalra.
Politikai kompromisszumok és történelmi örökségek
Magyarországon jelenleg sajátos kettősség figyelhető meg a fiatalok választójogában. Miközben a parlamenti választásokon szigorúan a 18. életév betöltése a feltétel, az önkormányzati választásokon már a 17 évesek is élhetnek a szavazati jogukkal. Tóth Zoltán rávilágított, hogy ez a helyzet nem egy előre megfontolt, hosszú távú stratégia, hanem egy politikai kompromisszum eredménye. „Nagyon sokan javasolták, főleg a kormánypárt soraiból, akik a fiatalok szavazataira vadásznak, hogy legyen 16. Ezt túlzásnak tartották a konzervatívabbak, és így kiegyeztek 17-ben, de nem a parlamenti választáson, hanem az önkormányzati választáson” – magyarázta a szakértő a jelenlegi szabályozás hátterét.
A hazai választási korhatár alakulása komoly történelmi múltra tekint vissza. A hatvanas évekre érett meg az a társadalmi egyetértés, hogy az addigi 21 évről 18 évre szállítsák le a nagykorúság és a választójog határát. A szocializmus időszakában ennek hátterében pragmatikus és ideológiai okok húzódtak meg: a fiatalok pártba való belépését akarták ösztönözni, a párt megújításának eszközeként tekintettek rájuk. Emellett a sorkatonai szolgálat idejét is ehhez igazították, hogy a katonaság ne törje ketté a megkezdett felnőtt pályát, és a felsőoktatásba felvett fiúknak is kedvezőbb feltételeket biztosítsanak. A rendszerváltás után, 1994-ben Boros Péter akkori miniszterelnök tett egy váratlan kísérletet a 16 éves korhatár bevezetésére, ám előzetes egyeztetések hiányában, a kormányzati ciklus végével a javaslat hosszú időre elaludt.
A Tisza Párt mandátumszerzési stratégiája és a hálaszavazatok
A téma most az ellenzéki Tisza Párt kezdeményezésére került újra a politikai diskurzus középpontjába, és a felmérések szerint a javaslat komoly társadalmi támogatottságnak örvend. A választási szakértő minden törvénymódosítási javaslatnál az első és legfontosabb kérdést teszi fel: kinek használ ez a döntés? „Nyilvánvaló, a Tisza így megcélozza azt a három-négy parlamenti mandátumot, amelyet várhatólag a korhatár leszállításából nyerne. Hiszen arra gondolnak nyilván, hogy a fiatalok szavazatai most is nagyon sokat jelentettek nekik” – mutatott rá Tóth Zoltán.
A szakpolitikusok pontosan tisztában vannak az úgynevezett „hálaszavazatok” jelenségével is. Erre kiváló párhuzam a határon túli magyarok szavazási morálja, akiknek elsöprő többsége – mintegy 95 százaléka – a Fideszre adja a voksát, hálából az elnyert választójogért. Az ellenzéki Tisza Párt is hasonló politikai lojalitásra számíthat az újonnan bevont fiatal szavazók részéről. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a fiatalság politikai és társadalmi érdeklődése az utóbbi időben látványosan felerősödött. Erre jó példaként szolgálnak a pedagógusok melletti szolidaritási akciók, amikor a diákok megtöltötték a Műegyetem rakpartot. Bár a fokozott aktivitás pozitív jelenség, a szakértő szerint ez önmagában még nem indokolja a szavazójog azonnali kiterjesztését.
Poroszos drill helyett gondolkodásra nevelés
„Én nem támogatom ebben a pillanatban a korhatár 16 évre történő leszállítását” – jelentette ki határozottan Tóth Zoltán. A szakértő álláspontja szerint sem az iskolákban, sem a közéletben nincsenek meg azok a képzési fórumok, ahol a fiatalok elsajátíthatnák a demokrácia alapvető szabályait. A politikai érettség nem velünk született tulajdonság, hanem egy fokozatos tanulási folyamat eredménye. A hirtelen jött társadalmi aktivitást éppen ezért egy átfogó oktatáspolitikai döntéssel kellene megtámogatni, például a választási rendszerről és a demokratikus intézményekről szóló alternatív tantárgyak bevezetésével. Egy ilyen program kifutásához azonban minimum egy ötéves felkészülési időszakra lenne szükség.
A sikeres felkészítéshez gyökeres reformokra van szükség a magyar oktatási rendszerben. Tóth Zoltán éles kritikával illette a hazai iskolákat mindmáig jellemző módszertant: „Szakítva a hagyományos és a magyar oktatásra mai napig jellemző poroszutas, memotechnikai gyakorlatokra épülő, tehát tárgyi tudást a fejébe verő helyett, a gondolkodási folyamatokra kéne helyezni a hangsúlyt.” A lexikális adatok mechanikus visszakérdezése helyett arra kell megtanítani a diákokat, hogy mik azok a valós társadalmi értékek, amelyek között egy választáson a pártok programjai alapján mérlegelni és dönteni lehet. Ehhez modern tanári praktikákra és egy teljesen új oktatási struktúrára van szükség, amely végleg búcsút int a „hátratett kézzel, táblára meresztett szemmel” történő, elavult tanulási modelleknek.
