Totyik Tamás: az átvezénylés is csak a pénzkivonásról szól az oktatásban

Bár pontosan még nem lehet tudni, egyre több helyről hallani, hogy a tankerületek a pedagógusok átvezénylésére készülnek. A szakszervezet miből sejti, hogy a folyamat már elindult?

Abból, hogy a tankerületek bekérik az intézményvezetőktől a tanárok végzettségét igazoló dokumentumokat, sőt, már a tankerületek munkatársainak is megnézik a végzettségét, vagyis azt, hogy milyen pedagógusdiplomájuk van. Az intézményvezetőknek pedig nyilatkozniuk kell a tanárhiányról. 

Miért van szükség a tankerületi munkatársak pedagógusi végzettségének vizsgálatára? Lehet, hogy őket is át fogják vezényelni az iskolákba tanítani? 

Előfordulhat. De abból is sejtjük, hogy a pedagógusok átvezénylése megkezdődik majd, hogy nagy a pedagógushiány, és miután szeptemberben kb. 1500-an nem fogadták el az új jogállást, felmondtak, őket tanév közben nem tudják a nyugdíjas visszafoglalkoztatottakkal pótolni. A távozók helyére pedig mindenképp kell találni valakit. Azt is tudjuk, hogy az intézményeken belül az esetek döntő többségében a szaktanári ellátást már nem tudják biztosítani. 

A pedagógusok tudták, hogy lesz átvezénylés, hisz' benne volt a státusztörvényben, és ennek tudatában maradtak a pályán. De mégis miért maradtak?

Mindenki abban bízik, hogy rá nem kerül majd sor. Általános mentalitás a pedagógusoknál az, hogy „engem nem fog érinteni”. 

Tulajdonképp mi az átvezénylés lényege, és mikortól lép életbe? 

Januártól lép életbe, és a lényege az, hogy egy pedagógus teljes munkavégzésre járási szinten 44 munkanapra átvezényelhető egy másik intézménybe. A törvény előírása szerint ezt a pedagógus nem tagadhatja meg, pontosabban csak akkor teheti, ha tíz éven aluli vagy fogyatékossággal élő gyereke van. 

Ez utóbbi engedmény magától került a törvénybe?

Ezt a szakszervezetek harcolták ki a márciustól júniusig tartó jogszabály-egyeztetésen, ahogyan azt is, hogy ne tankerületi, hanem csak járási szinten lehessen pedagógusokat átvezényelni. Eredetileg ugyanis a tankerületi szintet akarták bevezetni, így lett volna olyan pedagógus, akinek akár 90 kilométert is kellett volna utaznia. Egyébként van a tankerületeknek még „muníciója”, egy másik lehetőség, hogy vendégtanári állásokat fognak létrehozni. Egyes pedagógusoknak saját intézményükben azt fogják mondani, hogy nincs elegendő óraszámuk, a szakköröket, korrepetálást vagy a napközis csoportok felügyeletét másokkal oldják meg, a szakos tanárt pedig vendégtanárként átküldik a tankerület másik intézményébe, hogy ott dolgozzon.

A kormány darabszám nézi a pedagógusokat, és nem humánerőforrásként. Fakadhat az átvezénylés lehetősége abból, amit már Hoffmann Rózsa 2010-ben világossá tett, hogy az oktatás nem közszolgáltatás, hanem közszolgálat? 

Nagy valószínűséggel az oktatásban is ugyanaz lesz a helyzet, mint a honvédségnél. A honvédség, a rendőrség és az egészségügy után az oktatás is bele fog esni ebbe a darálóba. Vagyis a munkájukat nem közszolgálatnak tekintik, hanem egyszerűen csak munkavállalói feladatnak. Nem véletlen, hogy a közalkalmazotti törvény hatálya alól is kivezették a pedagógusokat. Mindenki pótolható és átvezényelhető.

Megoldja ez a pedagógushiányt, vagy inkább újabb pályaelhagyási hullámot okozhat, aminek ismét a diákok isszák meg a levét? 

Biztos lesznek, akik ezt már nem fogják vállalni és elhagyják a pályát. Nem mondom, hogy tömegével, de lesznek ilyenek. A pedagógushiányt az átvezénylés amúgy is csak legfeljebb 44 napra tudja elfedni, utána megint kell keresni valaki mást, aki azt a feladatot ellátja. Ám az is érdekes szituáció lesz, hogy mivel a pedagógus egy munkáltatóhoz tartozik, a munkáltató azt is megteheti, hogy a munkavégzés helyeként nem a mostani iskolát fogja kijelölni, hanem egy másik intézményt. Ez az egész átvezénylési procedúra egyébként egyelőre elsősorban a férfi és a gyermektelen pedagógusokat, közülük is leginkább a természettudományos tárgyakat és az idegen nyelveket oktatókat veszélyezteti. 

Romlani fog ettől az oktatás színvonala? 

Az átvezénylés bizonyára nemcsak a pedagógusok, hanem a diákok mindennapjait is felbolygatja, és nem emeli, inkább tovább rontja az állami oktatás színvonalát. Ez megint ok lehet arra, hogy a tehetősebb szülők kimenekítsék gyerekeiket az állami oktatásból, és inkább a stabil – de mindenesetre jóval stabilabb munkaerővel rendelkező – egyházi vagy magánoktatást vállalják. Ezzel pedig csökken az állami oktatás kiadása. Végeredményben ez is csak a pénzkivonásról szól, mint az utóbbi években sok minden az állami oktatásban.