Totyik Tamás: ne hagyjuk feláldozni a gyermekeinket és a jövőt!

– Mi az, ami ön szerint biztos, hogy terítékre kerül a kormány képviselőivel?

– Egyelőre értelmezési probléma van a nyugdíjasok visszafoglalkoztatását illetően, erre várjuk a hivatalos állásfoglalást. Ha a tárgyalásig nem kapunk választ, biztosan terítékre kerül, hogy a nyugdíjasok visszafoglalkoztatásának lehetősége a „nők40”-nel nyugdíjba vonulókra is vonatkozik-e, vagy csak azokra, akik öregségi nyugdíjjal mentek el. Egyébként a nyugdíjasok visszafoglalkoztatásának lehetőségével nincs semmi bajunk, helyes lépés volt, már régen kértük mi is. Nincs lényeges kifogásunk ellene, ideiglenesen valamennyit enyhít a pedagógushiány miatt kialakult helyzeten. Ugyanakkor a végleges megoldást nem jelent. Kárenyhítő folyamat.

– Azt már lehet tudni, hogy hány nyugdíjba ment kolléga állna vissza a katedrára?

– Nem. Ez annyira friss rendelet, hogy szerintem még a munkáltatók sem ocsúdtak fel, hogyan fogják tudni azt alkalmazni. 

– Igény lenne rá a munkáltatók részéről?

– A munkáltatók részéről igen. Hogy a nyugdíjasok részéről mekkora igény van rá, azt nem tudni. Hiszen közülük sokan szó szerint elmenekültek a pályáról. Egy biztos, a kormány azt nem gondolhatja, hogy a nyugdíjasok visszafoglalkoztatásával megoldja a jelenlegi pedagógushiányt.

– Mi az, amiről ezen kívül feltétlenül tárgyalni kell?

– Egy teljesen új helyzet állt elő azzal, hogy az Európai Bizottság elé terjesztettek egy, a pedagógus-életpályára vonatkozó bérrendezési tervet. Ez tárgyalási alapnak jó, de, ha nagyon hosszú időre – 2027-re – tolják ki a végrehajtást, akkorra pedig az egész rendszer összeomlik, és a működőképesség határára fog sodródni. Ezért a kormány ütemezési szándékára nagyon kíváncsiak lennénk, illetve, arra is, mi a helyzet a többi sztrájkkövetelésünkkel. Az alapvető kérdés elsősorban a bérrendezés, és a munkateher csökkentése. Van olyan követelés, amelyben egész közel kerültünk, most kiderül, hogy a kormány hajlandó-e elmozdulni az eddigi álláspontjáról, vagy továbbra is mereven ragaszkodik hozzá. Ami számunkra újdonság és értetlenül állunk előtte, hogy az Európai Bizottságnak tett kormányjavaslatban a szakképzés kimaradt a béremelésből, vagyis kérdéses, az ő sorsukat hogyan kívánják rendezni. Azt is szeretnénk tudni, hogy az inflációs helyzetben milyen lépéseket hajlandó tenni a kormány a pedagógusok bérhelyzetének azonnali javítására. Mert a most már 15 százalék körüli infláció jóval magasabb, mint a tíz százalékos ágazati pótlék, amit adtak és ez tovább növeli a pályaelhagyó pedagógusok számát.  

– Mit várnak ettől a tárgyalástól: lehet, hogy ez is csak arra lesz jó, hogy a következő tárgyalás napját kitűzzék?

– Béremelést, és mielőbbi bérrendezést várunk, mert a rendszer jelenlegi működése nem tartható fenn. Azt szeretnénk, hogy a kormány adja meg a bérrendezés pontos ütemtervét, és kezdje el a bérrendezést szeptember 1-jétől úgy, hogy meg tudja állítani a pályáról történő elvándorlást. Ne a nagy gazdasági válságra apelláljon, és arra, hogy ennek következtében vonzó lesz állami alkalmazottaknak lenni ilyen alacsony fizetés mellett is. Ez nem pálya, ez nem megoldás!

– Most már egyre több helyen olvasni hirdetésekben, hogy pedagógusi végzettség nélküli embereket is várnak az óvodákba, iskolákba, tulajdonképpen bárki mehet tanítani, nevelni…

– Nem tudom, miért kell ezen csodálkozni?! Már a 2019-es országos kompetenciamérés idején világos volt – és a telephelyi jelentésekben egyértelművé tették az intézményvezetők –, hogy minden ötödik általános iskolában tanít képesítés nélküli pedagógus. Nyilvánosságra hoztuk azt is, hogy az intézmények majdnem 40 százalékában van olyan pedagógus, aki nem a szakjának megfelelő órákat tart. Ezek már 2013 óta létező problémák. A rendszerváltás óta még soha nem volt ennyire magas a képesítés nélküli pedagógusok aránya a köznevelési rendszerben, mint most. A szakszervezet azóta mondja, hogy ez létező probléma. 

– De ezzel együtt valahogy mégis csak elketyegett az oktatás eddig is…

– Eddig elketyegett, de a nagy kérdés az, hogy holnap és holnapután is el tud-e ketyegni. Csak szeretném megkérdezni azt a munkaadót, aki ennyire alulképzett munkaerőt kap majd, mi a fenét fog vele kezdeni? Vagy Indiából meg Vietnámból fog hozni vendégmunkást? Az összeszerelő üzemben a gépsorokhoz kit fog beállítani? A jövőkutatók egyértelművé tették, hogy akik a PISA-méréseken nem érik el a négyes szintet, azok a munkaerőpiac számára használhatatlanok lesznek, mert a robottechnológia kiváltja őket. Magyarországon a diákok 60 százaléka nem éri el a négyes szintet. Mit fogunk kezdeni ezzel a 60 százaléknyi alulképzett réteggel? Ennyi munkanélkülit, ennyi közmunkást nem bír el a rendszer! Ahhoz, hogy őket életben tartsuk, a javakat meg kell termelni. Ezt pedig a vállalkozói rétegnek kell megfizetni. A vállalkozói rétegnek már rég kiabálni kellene: „uraim, álljunk meg! Ezen változtatni kell!’” A szülőknek is ugyanígy kiabálniuk kellene: „az én gyerekem jövőjét miért áldozza fel a kormány?!” És akkor talán nem énektanárral tartatnák a matematika órát. Jó annak a szülőnek, akinek van annyi tartaléka, hogy a gyerekét el tudja küldeni magántanárhoz. De ezt nem képes minden szülő megtenni és el sem fogadhatják, hogy magántanárt kelljen fogadniuk, miközben Alaptörvényben megfogalmazott jog a megfelelő szintű oktatáshoz való hozzájutás. A kormány nem biztosítja ezt! Alaptörvényt sért?! Vagy csak a pedagógusok sértenek Alaptörvényt, amikor a sztrájkhoz való jogukhoz ragaszkodnak? A kormány ugyanarra az Alaptörvényre hivatkozik? Azt mondja, a gyereknek Alaptörvényben biztosított joga a megfelelő szintű oktatáshoz való jog. Most, amikor nem biztosítja az állam az ehhez való jogot, az nem sérti az Alaptörvényt?!

– Végül is ennek az egész problémakörnek az alfája és omegája a béremelés?

– A cél az, hogy a XXI. század kihívásainak megfelelő oktatás legyen. Ahhoz, hogy ezt biztosítani lehessen, jól képzett és jól fizetett pedagógusokra van szükség. Ahhoz pedig eszközként az kell, hogy béremelés legyen. De ez csak egyik része, mert a béremelés mellett a szakmai szervezeteknek továbbra is követelniük kellene a tananyagcsökkentést, a tantervi struktúra átalakítását. Ez a következő lépés. Nekünk, mint szakszervezetnek a béremelés csak egy eszköz ahhoz, hogy el lehessen érni a megfelelő oktatási színvonalat. De a kormányzati kommunikáció azt sugallja, hogy a pedagógusok csak béremelést akarnak, egyébként meg egy „naplopó népség”. Holott észre kellene már venni, hogy azért a gazdaság nagy árat fog fizetni, ha az oktatás ennyire alulfinanszírozott lesz!

– Igen, de mégsem kiabálnak a vállalkozók, nem kiabálnak a szülők, a szakszervezet meg arra van kényszerítve, hogy csak bérharcot folytasson, a kormány pedig nem csinál semmit…

– Ez így van. Illetve a kormány hivatkozik arra, hogy az Európai Unióval megoldják, csak a hivatkozásban az is szerepel, hogy a baloldal „elgáncsolja” az Európai Bizottságnál, hogy a pedagógusok megfelelő béremeléshez jussanak. Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy a baloldal akkor miért nem „gáncsolta” el a rendőrök és a rendvédelmisek béremelését? Miért csak a pedagógusok béremelését „gáncsolják” el?

– Egyébként el tudja gáncsolni a baloldal a pedagógusok béremelését?

– Persze, hogy nem, csupán a kormány hivatkozik erre. Én meg csak költői kérdést tettem fel. Lehet úgy gondolkodni, hogy ne fizessünk most azért, hogy a gyerekeink okosak, felkészültek legyenek, de ennek az árát később biztos, hogy sokkal jobban meg fogjuk fizetni! A társadalomnak még a gondolkodó része sem néz tíz évvel előre…

– Térjünk vissza a tárgyalásra. A fatüzelésű kazánokról fognak tárgyalni?

– Miért tárgyalnánk? Addigra be akarják zárni azokat az iskolákat, ahol ezeket a kazánokat át kívánják alakítani. A meglévő pedagógushiányt nem tudják másképp csökkenteni, csak a vidéki kisiskolák bezárásával. Nincs mese, nincs más út! Még akkor sem lenne, ha most csodák csodájára, 100 százalékos béremelést adnának, és az elmenekült pedagógusok visszajönnének a pályára. Azt a 16 ezer most hiányzó pedagógust – és ebben még nincs benne a szakképzés –, nem tudják rövid idő alatt pótolni.

– Akkor marad a „továbbketyegés”?

– Tulajdonképpen igen. De elkezdjük mi is a precíziós sztrájkra való felkészülést. A szakképzésben dolgozók helyzetével is foglalkoznunk kell, mivel megint kimaradtak az EU-s források felhasználásából. De foglalkoznunk kell az oktatást-nevelést segítő kollégák problémáival, a pedagógiai asszisztensekével, mert ők nem tartoznak az életpálya-modell alá, valamint a rendszergazdák és az iskolatitkárok helyzetét is rendezni kell. Ráadásul azt érzékeljük, hogy a technikai alkalmazottak jelentős részét – a takarítókat – ki akarják szervezni vállalkozásba, és az is nagy vesztesége lesz a közoktatás rendszerének. A pedagógus fogja majd takarítani az osztályt, az iskolát napközben, amikor egy kisgyermek összehányja a folyosót? A pandémia idején a takarítókat is beküldték órára, vigyázni a gyerekekre. Akkor kit fognak beküldeni, ha már takarító sem lesz? Tudunk olyan tankerületről, ahol az informatikai órák több mint 40 százalékát nem szakos kolléga látta el. Én csak néhány problémát soroltam, de ennél sokkal nagyobb a baj. Azt, hogy mekkora már nem csak a kormánynak, de a társadalomnak is látnia kellene. A szülőknek és a gazdaság szereplőinek egyaránt. Ne hagyjuk feláldozni a gyermekeinket, ne hagyjuk feláldozni a jövőt!