Totyik Tamás: négy lépéssel megoldható lenne az óriási tanárhiány  

Több változás is történt a tanárok és az óvodapedagógusok foglalkoztatásának szabályaiban az új pedagógus életpályatörvény, a köznyelvben a státusztörvény 2024. január 2-ától hatályos végrehajtási rendelete miatt. Egy, az idén januártól hatályos kormányrendelet szerint az alsós tanítók már nyolcadik osztályig beoszthatók. Változtak az óvodapedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges végzettségi követelmények is. A hatályos rendelet szerint ebben a munkakörben már nemcsak felsőfokú óvodapedagógus diplomával, hanem a középfokú óvodai nevelő szakképzettség megszerzésével is lehet dolgozni. A kormány júniusban fogadta el azt a törvénymódosítást, mely szerint 55. életévüket betöltött katonák vezényelhetők az iskolákba, és a tankerületi központ a vezényeltet köteles fogadni (2023. évi LII. törvény 4. § (6), (7)). Már ezek az intézkedések is jelzik, hogy nagy pedagógushiány van, amit csak megerősített az a tanulmány, amelyet a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója, Szapáry György és szakértői csapata készített, és július 4-én nyilvánosságra is hozott. 

Az elemzés szerint 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, figyelembe véve az üres álláshelyeket és a nyugdíj mellett visszafoglalkoztatottakat. Ezen kívül még megállapították, hogy az elmúlt négy évben megközelítőleg negyedével csökkent a pedagógusképzésbe felvett hallgatók száma. A már pályán lévők életkori megoszlása sem alakul sokkal jobban, a 60 éven felüliek aránya háromról 15 százalékra, az ötven felülieké 23-ról 47-re emelkedett, ezekkel szemben a pályakezdőké a felére csökkent, 15-ről 7 százalékra. A hiány pedig tovább nőhet, mert az utánpótlás egyre kevesebb, hiszen évente 2000-2400-an érkeznek a rendszerbe, míg nyugdíjba 4-5 ezren vonulnak éves szinten, és ezeket a kormány béremelése sem kompenzálta. Jelenleg 2800 betöltetlen pedagógus álláshelyre senki sem jelentkezik.

A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint azonban négy lépéssel megoldható lenne az óriási pedagógushiány Totyik Tamás első helyen említette, hogy a diplomás pedagógusok átlagkeresetét – a pályakezdőkét jóval nagyobb mértékben – fel kell zárkóztatni úgy, hogy a versenyszféra elszívó ereje ne érvényesülhessen. A második lépés a munkaterhek drasztikus csökkentése kellene, hogy legyen. A PSZ már néhány évvel ezelőtti kutatása is azt mutatta, hogy a pedagógusok heti 54-56 órát dolgoznak, és nem 40-et. Totyik Tamás szerint jó, hogy van téli, nyári szünet, 50 nap szabadság, ám ez utóbbi a gyakorlatban nem annyi, mert az 50 napból legalább tíz-tizenötöt táboroztatnak, vagy hasonló programokra viszik a gyerekeket. A tanítással lekötött munkaidőt pedig legalább az uniós átlagra – 21 órára – kellene csökkenteni. (Ez jelenleg Magyarországon 24 óra. A 24 óra 110 százalékáig lehet elrendelni eseti helyettesítést, vagyis 26 óráig egy héten – a szerk.) 

Mivel a magyar közoktatási rendszer nagyon sok feladatot átvesz a szociális rendszertől, a PSZ elnöke szerint a harmadik, nagyon fontos lépés, hogy ezeket leválasszák az oktatási rendszerről. Nem megszüntetni kell őket, csak a szociális szféra feladatai között kellene feltüntetni. Ilyen például a napközi, az ebédeltetés, a különböző gyermekfelügyelet, ezeket a feladatokat a pedagógus munkakörből ki kellene venni. Nyugaton ezek egy részét a pedagógiai asszisztensek végzik. Vagyis a harmadik lépés tulajdonképpen a nevelő-oktató munkát segítők létszámának felduzzasztása lenne. Totyik Tamás szerint a finn vagy az észt pedagógusok sem zseniálisabbak, csak a segítők létszáma sokkal nagyobb. Ott az ellátandó feladatokhoz illesztik a pedagógiai asszisztensek, az iskolapszichológusok és a fejlesztő pedagógusok számát. Nem azt mondják – mint Magyarországon –, hogy 250 tanulóra jut egy pedagógiai asszisztens, hanem azt veszik figyelembe, hány gyerek hátrányos helyzetű, SNI-s, BTMN-s vagy menekült státuszú. Általában öt ilyen tanulóval foglalkozik egy pedagógiai asszisztens. 

A negyedik szükséges lépés, hogy az elaprózott iskolaszerkezetből fakadó problémákra megoldást találjanak. A rendszer jelenleg egyszerre szegény és pazarló. 

Ha viszont ezek a lépések elmaradnak – fogalmazott cinikusan Totyik Tamás –, akkor lehet, hogy a születésszám csökkenése fogja megoldani a problémát. Egy-két évvel ezelőtt még 100 ezer gyerek született, az idén már kevesebb, mint 80 ezer. Igaz, annyi pedagógus megy nyugdíjba, hogy még ez a születésszám-csökkenés sem fogja megoldani a pedagógushiányt. A PSZ elnöke továbbra is úgy látja, a fiataloknak magasabb béremelést kell adni, hogy ne járjon úgy a közoktatás rendszere, mint az egészségügy, ahol alig van 30 évesnél fiatalabb háziorvos.   

A kormány viszont azzal érvel, hogy ennyire sokan még sohasem jelentkeztek pedagógusképzésre. Totyik Tamás erre úgy reagált: a kormánytól meg kell kérdezni, hogy a felvettek között hány volt az idén érettségizett. A pedagógushiányt ugyanis a nappali osztatlan tanár-, tanító-, óvodapedagógus és gyógypedagógus képzésben résztvevők és az azt elvégzők, majd a pályán el is indulók enyhíthetik. Valamennyi növekedés a pályán azért következett be, mert az egy szakos tanároknak újabb szakok megszerzésére nyílt lehetőségük. Ők azok, akik a rövidített képzési formában megjelentek. A PSZ elnöke szerint egyébként a pedagógusok több szakossá „varázslása” a kormánytól helyes lépés volt, ezt nem is vitatja, hiszen így több feladatot tudnak ellátni, és ezzel a pedagógushiány is csökkenni fog. Emellett meg kell nézni a korát azoknak, akik gyógypedagógiai, iskolapszichológusi vagy fejlesztőpedagógusi képzésre jelentkeztek. Ők zömében diplomás emberek, és így szereznek másod-, harmaddiplomát. Vagyis ők már dolgoznak valahol, nem „friss erők” a munkaerőpiacon.

Végül pedig álljon itt néhány példa a már nagyon is jelenlevő pedagógushiány következményeiről a Szülői Hanghoz beküldött szülői észrevételekből.

Egy Pest megyei szülő: „az iskolában 15 pedagógus státusz van, ebből 4 betöltetlen. Felső tagozaton 3 fő szakos tanár van, a többi tantárgyat (osztályonként 4-5 tárgyat) alsós tanítók tanítanak. A túlterhelést úgy oldotta meg a tankerület, hogy már 2 pedagógus asszisztens van, egyikük tanító diplomás, ő órákat is tart (bár nem munkaköre), másikuk érettségizett, ő tartja az összes napközit, hiszen az csak felügyelet. Az egyik felsős osztálynak az osztályfőnöke is tanító. A 4 álláshelyből egy sincs meghirdetve! Mért is kéne? Betömtek minden rést, nincs elmaradt óra, és mindegyik szakszerű megtartott óraként van adminisztrálva.”

Vas megyéből, Körmendről egy szülő: „az iskolában nincs német tanár. Egy tanítónő tartja a német órákat, aki jól tud németül. Óvodában 4 év alatt a 4. óvónénit kapták a gyerekek, mert hol nyugdíjból hívnak vissza óvónénit, hol az utolsó pillanatban találnak, hogy legalább csoportonként egy legyen.”

Egy szülő a III. kerületből: „felső tagozaton nincs sem matematika, sem fizika tanár. A könyvtáros tart matekot, az informatika tanár fizikát. A tanároktól felzárkoztató, tehetséggondozó órákat vesz el a tankerület, hogy minél kevesebb túlórát kelljen kifizetni. Végzett gyerekektől próbálják visszakérni a nyolcadikos tankönyveket, mert az új használhatatlan. Egyre több gyerek érkezik úgy első osztályba, hogy alapvető szociális és iskolaérettségi készségeik hiányoznak, a tananyag változatlan. Az iskola épülete rendszeresen beázik, a mosdók, torna öltözők vállalhatatlan állapotban vannak. A folyosókon terjeng a csatornaszag.”

S végül egy nagyon ütős mondat Zala megyéből, Nagykanizsáról: „nem vagyok még szülő, de ha a helyzet nem változik, akkor lehet, nem is szülök.”