Trencsényi László: a BM kérdőíve kicsinyített nemzeti konzultáció

A Belügyminisztérium közölte, elkötelezett az oktatás minőségének javításában, ezért ebben a tanévben is online kérdőíven kérik ki a szülők, a pedagógusok és az iskolaigazgatók véleményét az iskolai ügyekről. Ez már az ötödik ilyen alkalom. Tavaly állítólag 75 000 pedagógus, 130 000 szülő, gondviselő élt a véleménynyilvánítás lehetőségének ezen formájával. De változott-e ettől az oktatási stratégia?

Az oktatási stratégia az eddigi online kérdőívekre adott válaszok következtében nem változott. Amit tudni lehet, hogy makacsul ellenállnak a béremelés követelésének, akárcsak a státusztörvény módosításának. Amit pedig ez ügyben egyáltalán csinálnak – bár csak ne tennék –, megígérték, hogy új Nemzeti Alaptantervet adnak az iskoláknak. De ezt is csak beharangozták. Akár az új NAT-nak, akár a véleménykérésnek a tudományos világban és a társadalmi életben van elfogadott módszere, amit reprezentatív közvélemény-kutatásnak neveznek. Ez az online kérdőíves dolog ugyanaz, mint a nemzeti konzultáció, csak kicsiben. Úgy látszik, hogy a belügyminiszter megirigyelte a miniszterelnök sikerét, aki szerint azért kell újabb nemzeti konzultáció, mert „az magabiztosságot ad a kormánynak”. 

Miután pedig Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadótól már azt is tudjuk, hogy világnemzet vagyunk, biztos lesz 20 millió, a kormánynak jó nemzeti konzultációs válasz.  A pedagógusok és a szülők online megkérdezésére is nyilván bejön majd. Az viszont a kutyát se érdekli, hogy honnan, hogyan jött be, mi van benne. Mint mondtam, a modern tudományos világnak megvannak azok az egzakt eszközei, amikkel ezeket a kérdéseket kutatni lehet. Lehet, hogy még olcsóbb is, mint a kérdőív, mert az ördög tudja, hogy a kérdőív ismeretlen szerzői mennyi honoráriumot kapnak azért, hogy összeállítsák a kérdéseket. Az biztos, hogy nem ingyen csinálják a haverok. Így az egész egy teljesen bizonytalan kimenetelű „papírmunka”, amire azt mondanak majd, amit akarnak. Pedig a közoktatási fejlesztési stratégiára világos elképzelései vannak a választásokon elindult többi pártnak, és a szakmának is. Azt a szabályos közoktatási programot, amelyikből ki lehet indulni, mert kutatásokon alapszik, és amelyekben a legjobb szakemberek vettek részt, az Agóra Oktatási Kerekasztal tette közzé. A Belügyminisztérium kérdőívének összeállítóiról pedig nem tudjuk kicsodák, így nem is lehet hinni nekik. Végül is a portás is összeállíthat egy kérdőívet. 

Az elképzelhető, hogy a most majd útjára indítandó kérdőívre adott válaszok nyomán változik majd az oktatási stratégia?

Lássuk a végét. Az oktatási stratégián lehet úgy csavarni például, hogyha ilyen rosszak a PISA-eredmények, akkor ezeket a tantárgyakat vonjuk ki az oktatásból, és akkor nem lesznek rosszak, mert mérhetetlenek lesznek. Fábry Béla kolléga tett közzé nemrég egy elemzést arról, mit szimbolizál az, hogy a művészettörténet tantárgyat kivonták a választható érettségi tantárgyak közül. Ahogy írta: „a művészettörténetet ki lehet űzni az iskolákból, de a művészetek története megismerésének vágyát, a művészetek szeretetét, a műalkotások befogadásának szándékát, és ami talán még ennél is fontosabb, a művészeti kifejezés szabadságát nem lehet kiűzni sem a kiteljesedő emberekből – a gyerekekből –, sem a kiteljesedett felnőttekből. Ehhez a politikusi akarnokság – mint azt a katonai ismeretek „egyetemén”, a seregben mondták anno – kevés, „mint a mackósajtban a brummogás.” Vagyis az is lehet, hogy bebizonyítják majd, bizonyos tantárgyak nem kellenek, a tankötelezettségi korhatárt akár 14 évre is le lehet szállítani. Mindent lehet, mert most már betanított munkásra sincs szüksége a gazdaságnak. Azok jönnek majd a Fülöp-szigetekről, és még sztrájkolni sem fognak tudni. Minden elképzelhető. De várjuk meg, hogy mi fog történni. Csak, ahogy az oktatási kormányzat a szakmával tárgyalt eddig, abból sok jó nem derülhet ki. Igazándiból még egyetlen egy komoly választ sem adtak bármilyen oldali, akár civil, akár szakmai oktatási felvetésre. A válaszuk annyi volt: jó napot kívánok!

A Belügyminisztérium azt állítja, hogy elkötelezett az oktatás minőségének javításában. Valóban az? 

Én nem tudom, hogy a belügyminiszter tanult-e minőségbiztosítást. Én tanultam, sőt, tanítottam is. A minőségbiztosítás azzal kezdődik: mi a minőség? A válasz pedig, hogy a deklarált céloknak való megfelelés. A Trabant is lehet kiváló minőségű, hogyha annyit állít magáról, hogy szét lehet szedni, be lehet vinni a hálószobába, össze lehet rakni újra, nem kell hozzá szakértelem, hogy bárki összeszerelje. Akkor ez a minősége, és ennek a minőségnek megfelel. Vagyis a minőség mindig a deklarált minőség. Csak a Trabant ne törjön Mercedes-babérokra. Mert, ha azt állítja magáról, hogy olyan gyorsan megy, annyira keveset fogyaszt, és annyira nem szennyezi a levegőt, mint a Mercedes, akkor nem éri el azt a minőséget, amit meghirdetett magáról. A Mercedes se hirdesse magáról, hogy a hálószobában szakértelem nélkül összeszerelhető, mert a Mercedes minősége nem olyan. Vagyis lehet avval játszani, hogy mi a minőségi oktatás. Ha azt mondják, az a cél, hogy a gyerek a stadionban el tudja énekelni – még, ha hamisan is – a Himnuszt, akkor az felel meg a minőségi oktatásnak. Hogyha az a kritérium, hogy valaki alá tudja írni a nevét az adóbevallási papíron, akkor az a minőségi oktatás. Mint mondtam, a minőség a deklarált céloknak való megfelelés.