Trencsényi László: a Fideszt nem a megtérés tette hívővé, hanem ármányos politikai szándék

Gulyás Gergely a kunszentmiklósi ünnepségen úgy fogalmazott, „az óvodákban a nemzet és az ország jövője bontakozik ki lassan, napról-napra. Ami az óvodában történik, az mindörökké elkíséri a gyermeket”. A jelentős támogatás felsorolása nyomán pedig adódik a kérdés, most már az óvodások „hittérítése” következik?

Trencsényi László azzal kezdte, hogy bár Gulyás Gergely messze nem szent, sőt, de van az a mondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Majd emlékeztetett rá, hogy van egy egyház Magyarországon, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), amelyik nemhogy egy árva fillér állami támogatást nem kapott, hanem még a jogosan neki járó állami normatívát is inkasszóval elvonta tőle a NAV, noha érvényes szerződése van az állammal ennek az egyháznak is Tulajdonképpen koldusszegénnyé tette őket ugyanaz az állam, amelyik a másik kezével áldást oszt azoknak az egyházaknak, amelyekkel célja van. A szociológusok rendre kimutatják, hogy ezek a „szentfazék-dolgok” a választópolgár megnyerését szolgálják, és nem azért, mintha a magyar társadalom hívő lenne, hanem mert a NER által olyannyira kívánatos társadalmi struktúrát lehet ezek által rögzíteni. 

Az egyetemi oktató, pedagógiai kutató kitért arra is, Gulyás persze nem volt a Fidesz alapcsapatának tagja, hiszen fiatalember, aki akkor eszmélt, amikor a miniszterelnök és néhány fideszes még liberális volt, a parlamentben pedig azt kiabálták a kereszténydemokratáknak, hogy „csuhások, térdre”. Ráadásul ezek az urak nemcsak liberálisok voltak, némelyikük még elvtárs is, és igazoltan az ateista pártnak, vagy ifjúsági szervezetének volt tagja. Őket nem valami bűnbánó megtérés, valami kanosszajárás tette hívővé, hanem az ármányos politikai szándék. A szociológusok azt is kimutatták, hogy a gyermekeiket egyházi intézménybe adó szülők jelentős része egyáltalán nem vallásos, de boldogan viszik ki a gyerekeiket a szegregátumokból, ahol a társadalom „páriái” élnek, és maradnak egyre inkább magukra. 

A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke szerint a társadalom kettészakításához nagyon jól jön az egyházi intézmények ilyen fajta támogatása, ami arcpirítóan ellentmond a kereszténység alapvető egyenlőségi és szegények iránti szolidáris tanításával. A középosztály megértette, ha nem akarja mosdatlan szájú és mosdatlan ruhájú gyerek mellé ültetni a gyerekét, akkor ki kell vinnie abból az intézményből. És hová, máshová tudná vinni, mint egyházi fenntartású intézménybe, hiszen ott működik valamilyen körzetesítési rendszer. Ki van ez találva a társadalom megosztására, a NER bázisául szolgáló úri középosztály megnyerésére és kiszolgálására – fűzte hozzá Trencsényi, mondván, ehhez már csak tényleg maszlag, hogy az egész be van kenve szenteltvízzel. 

A szakember érthetőnek tartja, hogy mindez már az óvodákkal kezdődik, hiszen a gyerekekkel mindent meg lehet csinálni, szeretik a hókuszpókuszokat, és boldogan vesznek részt a szertartásokban, mert azok nagyon látványosak. Ráadásul pénz is van hozzá, hogy még látványosabbak legyenek. Vagyis látványosabban meg lehet csinálni azokat, mint egy önkormányzati óvodában, ahol koldusszegények, és még egy születésnapi tortára sem nagyon futja. Ám tulajdonképpen itt is a társadalom kettéosztásának vagyunk a szemtanúi győztesekre és lúzerekre. Erre ez a módszer kiváló: a „jobbakat” az egyházi intézményekbe vigyék, a többi maradjon és kínlódjon az önkormányzat keze alatt lévő, omló falú, rosszabb kosztot adó óvodákban. Ez az elsődleges cél. 

Trencsényi gúnyorosan úgy fogalmazott, a miniszterelnök titkos vágyai között biztosan szerepet játszik, hogy holta után avassák szentté, ami persze református létére nehéz lesz neki. Ehhez csodákat kéne tennie, például a vízen járnia, ami legutóbb az Adrián nem sikerült, vagy – és nyilván a kedvére lenne –, bebizonyítani, hogy ő a „II. Szent István”, aki megtérítette ezeket az ateista, kommunizmus által megfertőzött pogány magyarokat. 

A kutatót egyébként meglepte, hogy egy olyan szekuláris államban, mint Magyarország – ami legalább is az Alaptörvénye szerint mégis csak az –, a kötcsei pikniken maga Erdő Péter bíboros, prímás is megjelent. Egy polgári államban nem illik ilyet tenni. Abban, hogy csak őt hívták, más egyházi vezetőt nem, megint van valami álság, hamis népszerűséghajhászás, szavazatgyűjtés. 

S bár Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Kunszentmártonban arról is beszélt, hogy az Alaptörvény teljes körűen biztosítja a lelkiismereti és a vallásszabadságot, csakhogy az embernek egyre inkább kétkedni van ebben kedve, hiszen mintha veszélybe került volna a szekuláris oktatás – mondta Trencsényi. Az állam ugyanis az egyházi intézményekbe önti a milliárdokat, miközben az állami közoktatás óvodástól, iskolástól a tönk szélén táncol. 

Szerinte tehát abszolút cinizmus, hogy ezt nevezik lelkiismereti szabadságnak, nem tanulva a jelentős államok tapasztalataiból. Esetleg a francia példából, ahol a szekularizáció olyan keményen érvényesül, annyira odafigyelnek, hogy az állam szekuláris legyen, hogy az már – akár vitathatóan – a dresszkódra is kitér. A gyerekek nem viselhetnek az iskolában olyan ruhát, amelyik vallási hovatartozásukra utalna. Az MPT elnöke felidézte, a minap búcsúztatták Mustó Péter jezsuita szerzetest, aki szolgálati idején Kolumbiában az utcagyerekek számára szervezett otthont, méghozzá úgy, hogy ezt az otthont, a „gyerekköztársaságot” – ezt ő maga mondta – Makarenko tanításaiból vette át. Ennyit a szekularizációról egy olyan tisztességes egyházi személytől, aki komolyan vette az úr szolgálatát. 

A szakember úgy látja, ha ennyire rátelepítik az egyházi oktatást a magyar társadalomra, és a szekularizációt szép csendben teljesen kizárják, azzal egészen biztosan az ellenkezőjét fogják elérni. Mert a szülők egyre-másra elégedetlenek lesznek. Hiszen amíg – akár a létező szocializmus idején – nagyon kevés egyházi iskola működhetett, addig válogattak, és oda járt az elit. Abban a pillanatban, ahogy az egyházi fenntartású intézmények, akár óvodák a tömegoktatás szerves részei lesznek, akkor – háromszoros idézőjelben mondja – „felhígulnak”, és messze nem hozzák azokat a beiskolázási eredményeket, amiket kellene. Így csalódva fognak elfordulni a hívek ezektől az egyházaktól, hiszen – mint már említette – nem ájtatosságból íratják be ezekbe az intézményekbe a gyerekeket. Ha kiderül, hogy mindenütt ugyanúgy összekarmolják „az én édes, drága, egyetlen gyermekemet”, akkor hamar szerte fog oszlani az az illúzió, hogy a keresztény erkölcs majd féken tartja őket. Ez nem így szokott működni, már csak azért sem, mert a gyerekek gyerekből vannak. Nagyon sokáig ők sem bírják a bohóckodást, és ha már sokat térdelnek öt méteres utakat átadó ünnepségen, ők is észreveszik, hogy eszköznek tekintik őket. Akkor pedig a szülő vagy egy elevenebb gyerek azt mondja majd, többet ő már nem akar térdepelni.

Trencsényi László szerint az, amit ezek az „urak” tesznek, az kimutathatóan állandóan belebotlik a Tízparancsolatba. Ezt azért a laikus társadalom jelentős része – még az is, aki fél ezt nyíltan bevallani –, azért tudja. Odahaza pedig el is mondja, hogy szemét keresztények ezek, és a Tízparancsolatot megtagadó, közismert Fideszről és Fidesz közeli személyiségekről össze tudná állítani a listát. Az pedig, hogy a miniszterelnök már arról vízionál, hogy a keresztények Magyarországra fognak menekülni, mert szerinte Európa a mindenkit fenyegető iszlámosodásnak indult, már – bármennyire is racionális karrierista Orbán –, ez már célját vesztett nagyotmondás, és már nem is tudni, melyik az a közönség, amelyiknek mostanában „énekel”. Mert ezekre a „habókos” gondolatokra nincs már közönsége sem.