Trencsényi László: a Freeszfe Egyesület valódi felsőoktatási intézménnyé válhat

– Mit szól ahhoz, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történik?

– Jogtalanságok sora folyik, például a megítélt kreditek kitörlése a Neptunból, az, hogy a kuratórium elnöke munkavállaló lett a saját kuratóriumában. Nincs az az alapítványi törvény, amelyik ezt megengedi. Az alapítványi törvény szerint, aki az alapítványban feladatot vállal, az nem lehet munkavállaló a saját alapítványában. Ez abszolút összeférhetetlenség. Az meg botrány, hogy kiknek a helyébe lépnek az olyan, szakmailag nem csak hiteltelen, de elítélhető figurák is, mint például az a HírTv-s ember, akinek a nevét nem akarom megtanulni.

– Hogy érinti ez az egész önt, hisz' az MTA neveléstudományi bizottsága drámapedagógiai albizottságának választott elnökeként őrt is állt a Színház- és Filmművészeti Egyetemért, és az oktatásban is részt vállalt?

– Bár tanítani nem tanítottam, de vizsgáztattam hallgatókat, drámapedagógusokat meg doktorjelölteket, de, mint a hazai drámapedagógia egyik fontos szereplője – ha szabad magamat így neveznem –, én tudom, hogy a hazai drámapedagógia képzés bölcsője itt volt, Gabnai Katalinnal a Vas utcából indult. Ezt sóval behinteni a legnagyobb gyalázat, ami a kultúrában és az oktatásban történhet.

– Személyesen hogyan érinti mindez?

– Érzelmileg és politikailag is megélem. Én a szakkönyvtáram egy részét az egyetem könyvtárának adományoztam, ahogy Gabnai Katalin is ezt tette annak idején. Ami miatt aggódom, talán van megnyugtató válasz, az utolsó hírek most arról szólnak, hogy ezt a könyvtári állományt nem viszik zúzdába. A Vas utcában maradt a könyvtári helyiség, egyelőre ott maradnak. Ha ez a könyvtár netán bezúzódna, az személyes veszteség lenne, mert a saját családi könyvtáramból ajándékoztam egy szekérderékra valót az egyetem könyvtárának.

– Nem kéri vissza?

– Ha eljön az ideje, a zúzda vagy a lángok elől nyilván kimenteném, de most az a hír járja, hogy a könyvtár állománya marad. A könyvek között egyelőre nem akarnak politikai tisztogatást. Még. A kormányhivatal bölcs emberei majd nyilván átnézik, hogy nincs-e benne olyan, amelyik nem felel meg a termékmegjelenítés szabályainak, ahogy a Labrisz Kiadó mesekönyvével, a Meseország Mindenkié cíművel gyalázatosan tették. Azt kifogásolták, hogy könyvön nincs feltüntetve, hogy a mesék „a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat” jelenítenek meg, és ezzel megtévesztik a fogyasztókat. Ebből látszik, hogy nem is olvasták, mert a könyv nem erről szól. Vagy, akkor minden szépirodalom erről szól.

– De láttuk Francois Truffaut Fahrenheit 451 című filmjét…

– Pontosan erre gondolok. Ez a világ következik be, ha nem állunk ellen.

– Mi a legnagyobb veszteség, az egész SZFE-üggyel?

– Most már akármi történik, négy esztendő tehetséges színész, rendező, televízió művész, dramaturg, drámainstruktor nemzedék megy kárba, hiszen akármilyen körülmények között folytatni úgy, ahogy eddig tették, szinte lehetetlen. Majd tíz év múlva, húsz év múlva meg fogjuk látni, négy esztendőnyi generáció hiányozni fog a magyar színművészetből. Ennyi tehetséges ember fizikailag fog hiányozni. Majd lesznek lángososok, külföldre mennek vagy a reklámiparban helyezkednek el, de, ha bekövetkezik a katasztrófa, és ne, lesz kormányváltás, akkor négy évnyi világraszóló tehetség, Oscar-díj jelölt eltűnik a magyar kulturális életből. Ez pótolhatatlan veszteség. Hogy aztán milyen tehetségtelen ripacsok jönnek helyettük, az már egy másik kérdés.

– Ön mit ajánl a fiataloknak, a tanároknak? Mit csináljanak?

– Miután azzal kezdtem, hogy ez az ügy tele van jogilag minden bizonnyal megtámadható intézkedésekkel, ezeket jogilag meg kell támadni. Ha ügyvédi költségre van szükség, ahhoz anyagilag szívesen hozzájárulok. Az alternatív közösségüket, az egyesületet, a minőségbiztosítási tanácsot az utolsó pillanatig fenn kell tartaniuk. Mihelyt pedig az utcára mehetünk, akkor számítsanak arra, hogy ott leszünk!

– Mit szól ahhoz, amit Hiller István mondott, „Készen állunk arra, hogy létrehozzuk és megalapítsuk a színház- és filmművészeti szakma érdekében és számára a szabad, autonóm, új, modern, államilag fenntartott egyetemet.”

– Nagyon drukkolok annak, hogy a Freeszfe Egyesület előbb-utóbb – egy választási győzelem után –, valódi alternatív felsőoktatási intézménnyé válik. Egyrészt bízom abban, hogy lesz választási győzelem, másrészt abban, hogy ez az „ellenállási mozgalom” elnyeri a jutalmát, és lesz alternatív állami, vagy akár olyan civil fenntartású egyetem, amelyik a 156 esztendős elveket követve valósítja meg a pedagógiai munkáját.