Trencsényi László: a táboroztatás felelősséggel és szakmai tudással járó szakma lehetne
Bár a táboroztatásoknak egyelőre vége, de a nyári, ezekkel kapcsolatos sajnálatos történések az MTA Szociálpedagógiai Albizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) kezdeményezésére jelentős táborvezetői gyakorlattal rendelkező több mint 130 szakember kezdeményezte, a táboroztatás-szakma minőségbiztosításában – elsősorban a pedagógusképző – felsőoktatási intézményekben nyíljon (újra) mód a táboroztatással összefüggő kompetenciák ellenőrzött és értékelt megszerzésére. Azt is követelik, hogy a kormányzat korszerűen, a szakmai követelményeknek megfelelően biztosítsa: ki és milyen felkészültséggel, képzettséggel táboroztathat. Minderről Trencsényi Lászlóval, az MPT elnökével beszélgettünk.
Két táboroztatási esemény „koszorúzta” a 2024-es nyarat – mondta Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, majd fel is sorolta azokat.
A nyár azzal kezdődött, hogy a szolnoki kalandparkban a felügyelőként a gyerekcsoporttal lévő karateedző felrúg egy kisgyereket úgy, hogy az megpördül, és a fejére esik. Ezután ott hagyja. Az eset véletlenül került nyilvánosságra. Szörnyű tett volt, aminek aztán volt is némi sajtóvisszhangja. A nyár pedig a BME gólyatáborának még rettenetesebb, embert próbáló, embert kínzó beavatási szertartásaival végződött. Ott megmotozták a beérkező felnőtt diákokat, hogy van-e náluk óvszer, elvették a gyógyszereiket, és csak parancsnoki engedéllyel kaphatták meg azokat.
Trencsényi László mindehhez hozzátette, hogy a két esemény között mi történt, arról alig tudunk valamit, mert a táborozás nincs igazán tematizálva. Vannak politikailag megrendelt hírek, miszerint a táborozó gyerekek csobbannak a Balatonban, és lám, milyen nagyszerű gyereknek lenni, már ennyien és ennyien nyaraltak az Erzsébet-táborokban. Zánkát is kipofozták, és az úttörő-emlékek helyére kápolnát emeltek.
Ám ezzel csak arra hívták fel a figyelmet – és erre figyeltek fel a szakemberek –, hogy ezzel valami nincs rendben. Hiszen arra van szabály, hogy hány mosdó jusson a gyerekeknek, milyen takaró legyen rajtuk, és milyen higiéniai feltételeknek tegyen eleget egy tábor – amit egyébként nem kell bejelenteni, de ezek azért előírások, és a Nemzeti Népegészségügyi Központ erre a dologra figyel –, de a lelki egészségről nem esik szó.
Trencsényi László arról is beszélt, valamikor a táborozásnak egy gazdája volt, az úttörőszövetség, illetve az ifjúsági szervezet, amelyik a maga módján gondoskodott a táborok minőségbiztosításáról. Akkor engedélyt kellett kérni a táborozáshoz, és az illetékes kerületi vagy járási elnökség szakemberei „le is látogatták” ezeket a táborokat. Megnézték, és jegyzőkönyvezték, hogy rendben van-e minden, főleg azt, hogy a táborok programja tartalmilag rendben van-e.
A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke kiemelte, a táboroztatás ugyanúgy egy szakma, ahogy a matematika tanárság, vagy a közösségszervezés is az, amit most a felsőoktatásban tanítanak. A táboroztatás legalább ilyen felelősséggel és szakmai tudással járó szakma lehetne, hogyha erre felfigyelne a felsőoktatás, és elindítana – legalább kísérletképpen – ilyen képzést. Az pedig, ha úgy tetszik, marketing szempontból sem lenne rossz, hogyha akár piaci vállalkozó, akár más úgy hirdeti meg a tábort, hogy azt erre képzett szakemberek vezetik. Nem minden táboroztató a pedagógusok közül kerül ki, és azok, akik nem az iskola felől közelítenek a táborokba, nagyon sok mindent nem tudnak az életkori sajátosságokról. Például a szociális kihívásokról, az először táborozó kisgyerekekről, arról, hogy hány kilométert lehet velük gyalogolni, mi történik velük az első, vagy épp az utolsó éjszakán, milyen programokat igényelnek, de az MPT elnöke szerint ez egy tanítható tudás, aminek az oktatását érdemes lenne elindítani.
Trencsényi László megjegyezte, ez az egyik gondolatuk, a másik nehezebb ugyan, volt is vita a már mintegy 130 táboroztató szakember között róla: bizonyos vonatkozásban lehetne szabályozni, kinek lehet működési engedélye egy tábor levezetésére és a táboroztatásra.
A szakemberek félelmeit az okozta, hogy vannak veszélyei annak, ha egy nem jól működő állam buta, adminisztratív szabályozással belenyúl a táboroztatásba. Hiszen „elrontották a balta nyelét a gyermekvédelemben, mechanikus, formális és megalázó feltételeket szabtak, aminek hatására a szakemberek menekülnek a gyermekvédelemből, vagy ahogy szabályozták – bár csak ne tették volna – a mobilhasználatot az iskolákban.”
A 130 szakember mégis úgy gondolja, hogy itt valamilyen szabályozásra szükség van. Ezért tervezték, hogy szakemberekkel, képzőhelyekkel elindítanak erről egy tárgyalási folyamatot, és majd meglátják, ki figyel fel rá.
Az MPT elnöke úgy gondolja, a felsőoktatási intézmények szívesen bővítik a szolgáltatásaikat, hiszen az nekik bevételt is jelenthet. Lehet, hogy a táboroztatásra való képzésre is lenne kereslet.
Ezért is írtak minden pedagógusképző intézménynek egy levelet arról, hogy ezt az akciót részben a Magyar Pedagógiai Társaság, részben az MTA pedagógiai albizottsága elkezdi. Abban bíznak, hogy ennek a két szervezetnek van akkora pedagógiai súlya, hogy felfigyelnek rá, és ebből szakmai, társadalmi vita alakul ki. A nyilvános beszélgetés szeptember 12-én, csütörtökön 11 órakor kezdődik a Kisvasút Pihenőben, a Gyerekvasút hűvösvölgyi végállomásánál. A helyszín megközelíthető: a Széll Kálmán tértől az 56, 56A, 61-es villamosokkal. A résztvevőket nagyrabecsüléssel és kávéval várják. A szervezők bemutatják majd, hogyan látják rendezhetőnek, mégis szabadnak és sokszínűen megtartottnak a táboroztatás ma konfúz és biztosítatlan világát.
